Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

163 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945. A bankjegybólyegilleték havonta minden munkapengőn teljesítendő és sematikusan elképzelve, a havi 10%-ot nem haladná meg. A bank jegy bélyeget a inunkapengőbankjegyre minden hónap elsején kellene leróni olyképpen, hogy a bankjegy tulajdonosa a bankjegy névértékének 10%-át kitevő bélyeget köteles a bankjegyre ráragasztani. A munkapengőbankjegy tehát csak úgy volna forgalomképes, ha havonta egy tízszázalékos bélyeggel felülragasztanák. Ezzel a bank jegybélyegilletékkel elkerülhetjük máskülönben a szükségpengőnél bekövetkező munkapengő inflációját« A munkapengő bevezetéséhez természetesen nagyon jól működő állami organizáció, apparátus szükséges. r A közellátásra áttérve, fel kell hívnom a mélyen t. Nemzetgyűlés figyelmét arra, hogy Budapesten hovatovább két olyan jelenséget figyelhetünk meg, amelyek nagyon jellemzők a városra. Az egyik az élelmiszerüzletek előtt sorbanállók képe, a másik az, hogy ebben a városban csupa luxuséttermet nyitnak meg. Ez kitűnően szimbolizálja azt. hogy a magyar társadalom kétfelé hasadt. Az egyik része az, amely dolgozik és nehezen, keményen él, a másik pedig, amely munka

f nélkül szerzett jövedelmét nagyszerűen tudja elkölteni a különböző szórakozóhelyeken. A mai újságban a következő hirdetést olvastam (olvassa): »Az étterem a régi békebeli dunaparti szállodák nívóján a mai nehéz viszonyoknak megfelelő polgári árakon a magyar, erdélyi és francia konyhaművészet remekeit fogja nyújtani, túlkapások nélkül. Az étterem küzd az úgynevezett divatos befolyások ellen. Nem az eszpresszó műfaját, hanem a régi békevilág stílusos polgáriasultságát akarja nyújtani. Érdekes a zenekari összeállítás is: zongora, hegedű, cselló. Halk zene, finom tónus.« (Derültség.) Itt tartunk tehát. t. Nemzetgyűlés! Halk zene, finom tónus az egyik oldalon, nyomorúság és szegénység a másik oldalon. (Ügy vaun! Ügy van! — Taps a kommunista- és a parasztpárton.) Ezen csak egyféleképpen lehetne segíteni: bevezetni a legszigorúbb kényszergazdálkodást, hogy csak az kapjon enni, aki dolgozik, (Ügy van! Ügy van! — Taps a Ház minden oldalán.) A Nemzeti Parasztpárt még tavasszal javasolta az intézményes közellátást. Azt javasoltuk, hogy árucsereforgalommal keil biztosítani a városok- ellátását. A falu megosztja a Várossal, amije van. de a város is adja a falunak azt, amije neki van: iparcikket. (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Ha ez megtörténik, akkor nem lesz baj, de ehhez az kell, hogy a mezőgazdaság által termelt élelem a munkásnak jusson, elsősorban a városi munkásnak, a városban termelt iparcikk pedig elsősorban a munkásságnak és a parasztságnak jusson. (Taps a Ház minden oldalán.) Természetesen részesüljön) el* látásban minden olyan dolgozó is, aki az állami élet vagy a magángazdaság területén produktív munkát végez, de nem. kell megfeledkezni azokról az írókról és művészekről sem, akik hűek maradtak a magyar néphez és a demokráciához. (Ügy van! Ügy van!.— Taps a kisgazdapárt oldalán.) Róluk is gondoskodjunk. Kenyeret, burgonyát, hüvelyeseket és zsiradékot juttassunk a dolgozóknak. Ennek módját rekvirálással nem tudom elképzelni. Óva intem a kormányt a rekvirálástól. (Ggy van! Ügy van! — Helyeslés a kisgazdapárt évi december hó 5-én, szerdán. 164 oldalán.) A magyar paraszt odaadja, araija van, az iparig munkásnak* a bányavidékek dok gozóinak. Aki a parasztságból nem adja oda, az nem is tartozik a parasztság demokratikus kategóriájához. (Zaj a kommunistapárt oldalán.) azzal szemben kíméletlenül kell eljárni, de én azt hiszem, kevés lesz az... olyan parasztember, aki nem lesz hajlandó megosztani azt, amije van, az éhező városi lakossággal. (Juhász István (szd): Ruháért adja csak!) Hiszen gondoljunk csak arra, t. Nemzetgyűlés, hogy a nehéz tél idején, januárba februárban egyedül Békés megye a Nemzeti Parasztpárt földmívelésügyi államtitkárának, S. Szabó Ferencnek kezdeményezésére hetven vagon élelmet juttatott Budapestnek. (Taps a parasztpárt oldalán.) A parasztság meg fogja osztani azt, amije

;í van, a várossal, azonban valahol meg kell ogni a kérdést, éspedig a malmoknál. Amit a vidéki malmok végeznek, az közgazdasági rémregény, (Ügy van! Ügy van!) ahogyan zsarolják a parasztságot és ahogyan kisemmizik a közellátást. Ezt csak egyféleképpen lehet megszüntetni és ezt mi javasoltuk először, itt a parlamentben a kommunistapárt hozta elő, magunkévá tesszük itt is: a malmok községesítésével. (Taps a kommunistapárt soraiban. — Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Ellenőrzéssel! — Egy hang a kommunista párton: Mi azt A parasztok nem tapsolnak?) Nem szeretném, ha város és falu között bizalmatlanság alakulna ki, amely csak a demokráciának árthat. Én elmondhatom itt: a parasztság bízik az ipari munkásságban, hiszen a legnagyobb tettet, a földreformot is az ipari munkásság segítségével hajtotta végre. Bízzék az ipari munkásság is a parasztságban és akkor meg fogunk oldani minden nehéz kérdést. Van a parasztságnak egy nagyon fájdáL mas kérdése éspedig tisztában van azzal a parasztság, hogy jóvátételt kell fizetnie és fizeti is a jóvátételt, de azt látja, hogy a falusi társadalomnak vannak olyan rétegei, elemei, amelyek kivonják magukat a jóvátétel alól. (Ügy van! Ügy van!) A parasztság kívánsága tehát az, hogy jóvátételi alapot kell teremteni, amelybe mindenki befizeti munkája után azt, amit be kell fizetnie. (Taps a parasztpárt oldalán J Például Endrőd községben bevezették azt, hogy az iparosokat, kereskedőket, malmokat, baromfiikereskedőket, korcsmárosokat, gyógyszerészeket, orvosokat, bolgár kertészeket, fuvarosokat, stb. megfelelő agrárkátegóriákba sorolták, például egy nagyobb, iparos 20 hold, közepes 10, kisebb 5 hold, nagyobb kereskedő 100, kisebb 50, még kisebb 20 hold, stb. és így vetik ki arányosan mindenkire a jóvátételi kötelezettséget. T. Nemzetgyűlés! A parasztság teljesíteni akarja ezt a kötelezettségét, mert tudja, hogy ezt teljesítenie kell, de teljesítsék mások is, azok is, akik az elmúlt időkben éppen magatartásukkal okai voltak annak, hogy, habo* rúba sodródtunk és akik ma kivonják magukat a jóvátétel alól. Ezt tehát intézményessé kell tenni. A kormány segítse elő a jóvátételi alap létesítését és szorítsa rá azokat a társadalmi rétegeket és osztályokat is a jóvátételre, amelyek eddig nem voltak hajlandók abban rósztvenni. (Zaj a kisgazdapárt oldalán*) A közellátással kapcsolatban szeretnék