Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

151 r A nemzetgyűlés 5. ülése 1945. gel kapcsolatban itt a Házban mondottak. Az ember az utcán tisztekkel találkozik, akiknek olyan a magatartásuk, az Öltözködésük, hogy azt hinnénk, egy győztes hadseregnek a tiszt­jei. Ezek a tisztek nem akarják tudomásul venni, hogy megváltozott a világ itt Magyar­országon is. Ezek a tisztek még mindig nagy távolságban élnek a nemzettől, a néptől és nem tudnak sem gondolkozásukkal, sem maga­tartásukkal közösséget vállalni a magyar dol­gozókkal. Hadseregre szükség van. A béke­tárgyalásokon majd megszabják azt a keretet, amelyet fenntarthatunk. De ez a hadsereg néphadsereg legyen. A tisztikara is a népből származzék és a legénység se szakadjon el a nép politikai uralmi formájától, a demokrá­ciától. Hogy mi lesz ennek a hadseregnek a szerepe — én azt hiszem, inkább az újjáépítés­nél legyen szerepe, inkább munkáshadsereg legyen, a munka hadserege legyen. Azért is fontos, hogy kiknek a kezében van, kiknek a vezetése alá kerül a hadsereg, mert jól tudjuk, nagyon fogékonyak azok az évek, amelyeket a hadseregnél tölt el a fiatalember, az az egy­két vagy három év. Ezt ki lehet használni ne­velésre is és jó nevelést, jó nevelőmunkát ezek­től a mai tisztektől nem várhatunk. Én is vol­tam katona, tudom, hogy olyan módszerekkel, olyan fegyelmezéssel tartottak rendet a had­seregben, amely nem meleg bajtársiasságon, együvé tartozáson alapult, hanem az altisz­tekbe, tisztekbe vert, nevelt kaszt-szellemmel volt csak biztosítható. Ezt egyszersminden­korra ki kell irtani a magyar hadseregből. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Legény­ség és tisztek között ne legyen elválasztó nagy szakadék. A legénységet és tisztikart tartsa össze az a tudat, hogy a népből származtak, a népért vannak és a demokrácia katonái. (Juhász István (szd): Ne legyen külön tiszti­konyha!) Az igazságügynél meg kell említenem, hogy bizonyos elernyedés tapasztalható a nép­bírósági tárgyalásoknál és ítéleteknél. Míg a népbíróságok hoznak kemény ítéleteket, ad­dig felsőbb fokon úgy enyhítik azokat, hogy az már áreulcsapása a demokráciának. Nyolc­tízfltüzenkét éves [fegyházbüntetés után /egy­két évet osztanak ki, vagy felmentést adnak. Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy el­nézők legyünk azokkal szemben, akik ezt a katasztrófát felidézték, akik a pusztulásba vit­ték az országot. Én, amikor tavaly figyeltem itt Budapesten az akkori kormány munkáját, a március 19-e utáni intézkedéseket, a haza­árulásoknak azokat a döbbenetes módjait, amelyeket itt elkövettek, akkor mindig arra gondpltam, eljön-e az az idő, amikor felelős­ségre vonhatjuk azokat, akik akkor úgy visel­kedtek, hogy még fokozták a magyarság nyo­morát és továbbtaszították a pusztulás felé. És van Isten: elérkezett az idő, számonkár­hetjük a háborús bűnösöktől tetteiket, árulá­sukat, viselkedésüket. Megdöbbenéssel látom azonban, hogy ha megérkezik a háborús bűnö­söket szállító repülőgép, azonnal sztárokká alakulnak át a háborús bűnösök. Eögtön fény­képezőgépek tüzébe kerülnek, hiradófilmre ve­szik őket, amire nincs szükség. Ezek a meg­érdemelt büntetést nem kerülhetik el, de óva­kodjunk attól,, hogy úgy vigyük őket a nem éppen megbízható társadalom elé, hogy szinte módot és lehetőséget adjunk nekik arra, hogy megjátsszák a mártiromságot és úgy álljanak a bíróság elé, mint akik egy nagy eszme áldo­éví december hó 5-én, szerdán. 152 zatai, elbukottjai. (Taps.) A legszigorúbban el kell tiltani ezt a portálást és meg kell tiltani, hogy a háborús bűnösökből sztárok legyenek a demokratikus Magyarországon. (Taps és helyeslés.) A népbírósági tárgyalásokon nincsenek ott a parasztok, de nincsenek ott a munkások sem, (Marosán György (szd): De jólöltözött lámákkal televan!) ellenben jólöltözött dámák­kal van tele a tárgyalóterem, hisztérikus úri­asszonyok ülnek a padokban, (Ügy van! Úgy van! — Taps.) akiknek ez a délelőtti szórako­zásuk. (Juhász István (szd): Közmunkára őket! Vigyék őket súrolni, hogy egy kicsit szóra­kozzanak!) (Az elnöki széket 12 óra 3 perckor Kossa István foglalja ét) T. Nemzetgyűlés! A demokrácia komoly­ságának, keménységének és határozottságának megfelelő tárgyalási módszert kérünk a hábo rús bűnösök ügyében. (Helyeslés.) Szólnom kell itt az igazoltatásokról is. Valamelyik nap. statisztikát láttam arról, hogy az igazolásra kerülők 97 százalékát iga­zolják. Hát csak három százalék volt itt, amely bűnös, amelyet nem lehet igazolni? Ha visszanézünk az elmúlt évekre, azt látjuk, hogy nem három százaléka volt bűnös, (Maro­sán György (szd): A többi demokrata volt!) de — nem tudom számokban kifejezni — harminc százaléknál is többen voltak azok, akik az elmúlt rendszereket helyeselték, pártfogolták, akik azonban most elég ügyesen igazoltatni tudják magukat és nem egyszer megdöbbentő korrumpálásokról is hallunk az igazoltatási eljárásokkal és az igazoló bizott­ságokkal kapcsolatban. Szigorítani kell az igazoltatásokat, külön­ben az igazoltatások teljes csődjét kell meg­állapítanunk ós ezzel csak nevetségessé teszi magát a demokrácia, hogy nem tudta elérni célját: megtisztítani a közéletet, a gazdasági életet azoktól, akik nem odavalók. Lám, mennyire jó volna, ha rendes ka­taszterünk lenne arról, hogy kiket nem igazol­tak és ha szigorúan vitték volna keresztül az igazoltatásokat, mert most, amikor B-lista előtt állunk, minden további nélkül B-listára lehetne tenni azokat, akiket nem igazoltak. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés! örömmel nyugtázom a Nemzeti Parasztpárt nevében, hogy a kultusz­tárca a nemzeti parasztpárté lett. örülünk, hogy a mienk és minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a kultuszminiszter a maga terü­letén elvégezze munkáját. Gyökerekig hatolt a métely, a fertőzés a magyar társadalomban. Gyökerestül kell tehát kiirtani a reakciót és a fasizmust a magyar társaidalomból és ennek módja az átnevelés. Az új közoktatási jeform célja az osztálytalan társadalom művelődési alapjának megterem­tése. Hogy milyen szellemben neveljen majd az új iskola, abban, azt hiszem, valamennyien egyetértünk: a magyarság és a demokrácia szellemében neveljen. (Taps.) Magyarság és demokrácia ezen a földön egyet jelentenek. Nagy népi szabadsághar­caink mai megjelöléssel demokratikus pro­grammal lobbantak fel. A történelemből a ma­gyarság demokratikus arculattal áll elénk és ha az irodalmat nézzük, nincs a magyar iroda­lomnak olyan reprezentánsa sem, aki arccal ne a nép, az elnyomottak felé fordult volna. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom