Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

i53 À nemzetgyűlés 5. ülése Í9Í5. magyar irodalom témája a szociális kérdés volt minden időben. A történelemből, az irodalomból ez a nép mint demokratikus nép bontakozik ki, áll elénk. Magyarság és demokrácia tehát egyet jelentenek ezen a föl; dön és aki ezt tagadja» annak semmi köze nines sem a magyarsághoz, sem a demokráciához. Mi azt szeretnők, ha a következő iskolaévben már tízezer parasztfiú és munkásfiú kerülne a középiskolába. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. — Juhász István (szd): Leányok is!) Benne vagyok! . tAzt a középosztályt, amelyet próbálunk valahogyan a demokráciában elhelyezni, de sehogysem sikerül, le kell váltani a munkásság és a panasztság fiaival. Ezért kell tízezer munkás- és parasztfiút és leányt a középiskolába juttatni a 'következő iskolaévben. (Hely estés.) Nem várhatunk azonban nyolc évig a középosztály felváltására, nem tűrhetjük, hogy a középosztály tovább is végezze a maga kútmérgező politikáját: gondoskodni kell addig,16 paraszt- és munkásakadémiák szervezéséről, az iskolánkívüli népmüvelés fejlesztéséről, népfőiskolákról, amelyekben a parasztság és a munkásság megkapja azt a nevelést, oktatást, amelyre a demokrácia szempontjából szüksége van. (Egy hang a parasztpárton: Minél előbb!) Fontois a tanító- és tanár állomány szelektálása és azoknak nevelése, átképzése, _ akik bentmaradtak a rostában. A kultuszminiszter úrnak ma első és legfontosabb feladata tulajdonképpen a nevelők nevelése és ha a nevelőket megnevelték, akkor rájuk lehet majd bízni az ifáúság nevelését. (Ügy van! Ügy van!) T. Nemzetgyűlés! Az átképzés mellett rendezni kell a tanítók anyagi helyzetét, fizetését. (Helyeslés.) Az elmúlt rendszer nagyon jól fizette azokat, akik a népre vigyáztak. Jó fizetést húzott a csendőr, jó fizetést húzott a rendőr, (Marosán György (szd): A börtönőr!) a börtönőr, jó fizetést kapott az is, aM az ítéleteket hozta, a bíró, de nem kapott jó fizetést a tanító. (Ügy van! Úgy van! — Taps a paraszt- és a kisgazdapárton-) Most arra kell gondolni, hogy a tanító is kapjon legalább olyan fizetést, ha nem még jobbat, mint a rendőr, vagy a bíró. Azt hiszem, ezzeäl a belügyminiszter úr is egyetért. (Juhász István (szd): El tudják költeni a rendőrök is a fizetést!) Nagyon jó fizetés! (Szentiványi Lajos (kg): Fáznak a bírák, úgy ítélkeznek!) Feltétlenül szükséges a még forgalomban lévő tankönyvekből kigyomlálni azt» ami nem odavaló. Végre egyszer már a magyar történélem legnagyobb népi szabadságharcosát, Dózsa Györgyöt meg kell tisztítani a szennytől és a gyalázattól, amelyet rákentek az elmúlt idlők úri iskolái és úri tankönyvei. (Taps. — Közbeszólás a kisgazdapárt soraiból: Tanítsák a többit is!) Álljon úgy a parasztság előtt, amilyen volt, a nagy szabadságharcosként, hogy a következő parasztgenerációk megtanulják a parasztság múltjából azt az öntudatot, amelyre szükségük van a demokráciában is, hogy a demokráciát építhessék és magukénak tudhassák. T. Nemzetgyűlés! Itt tegnap egy sajnálatos félreértés történt. Illyés Gyula, pártunk tagja, Révai József beeszéde alatt, amikor Révai József azt követelte, hogy azok az írók, akik vétkeztek, mielőtt megszólalnának, hintsenek hamut a fejükre és ismerjék be téévi december Hó 5-én, szerdán. 154 védésüket, (Közbeszólás a kommunistapárt oldaláról: Nem elég!) közbekiáltott: de tegyük melléjük a parasztgyalázókat is! Ez adott itt félreértésre alkalmat. Illyés Gyula azokra gondelt, akik az elmúlt időkben a parasztságot kifigurázták, gyalázták és akik ma megint szerepet kapnak itt a demokráciában^ (Ügy van!) Ha megnézzük a különböző színházi és irodalmi elburjánzó képeslapokat, azt látjuk, hogy a régi világnak azok az írói, akik nem voltak közösségben sem a munkássággal, sem a parasztsággal, előtérbe jönnek, megint kezdik ünnepelni őket. Ezekről volt szó tegnap Illyés Gyula közbeszólásakor. (Marosán György (szd): Nem Kodolányi!) Illyés Gyulát feleslegesnek tartom megvédeni itt a nemzetgyűlés előtt. (Felkiáltások: Nem is keli;! — Révai József (kp) : Nem akartuk bántani mi sem!) Illyés Gyula minden körülmények között hű volt a néphez, a magyar néphez, (Élénk taps.) annak legmostohább társadalmi osztályához, a cselédséghez. (Egy hang a kisgazdapárton: A leggyönyörűbb módon!) A Nemzeti Parasztpárt munkájának egyik legfontosabb területe a földmívelés. Bevezetőül a földreformról legyen szabad röviden nekem is megemlékeznem. A földreform vegyes megítélés alá esik még itt a nemzetgyűlés előtt is, pedig vegyük tudomásul: a földreform történelmi számadás volt és a földreform végrehajtása nélkül itt a demokráciát építeni nem lehetne. (Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Magyarországon ezer éven keresztül a politikai hatalom alapja a föld volt. Minél nagyobb birtoka volt valakinek, annál nagyobb volt a politikai befolyása. Hiszen azért is nevezték feudálisnak a politikánkat. Hiszen itt, ebben a teremben nagyon sokáig, úgy a harmincas évekig, valahányszor efcy J kormány bemutatkozott, az élén mindig gróf, arisztokrata, nagybirtokos állott. A magyar történelem két legvégzetesebb szakaszát, az első világháború előttit és az első világháború utánit két gróf neve jegyzi a történelemben, (Marosán György (szd): Levizsgáztak!) Tisza István gróf és Bethlen István gróf neve. (Olt ványi Imre (kg): Gróf Gömbös Gyula! — Derültség.) Ez a két István gróf tönkretette az országot. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldaláról: Na, Gömbös is!)

91 De nemcsak a miniszterelnök került ki az arisztokraták közül, hanem földmívelésügyi minisztert sem adtak még véletlenül sem mást, mint nagybirtokost, nehogy eszébe jusson földreformot csinálni. (Marosán György (szd): Legfeljebb egy bárót! Azt is erdélyit!)

92 A főispáni kar a nagybirtokosokból került ki, a főszolgabírák lecsúszott dzsentrik voltak, akik elitták, elmulatták őseik földjét és a hatalom úgy gondolta, hogy mivel begyakorolták magukat a cselédségen a kemény ségbe, a szigorúságba, mint főszolgabírák gyakorolhatják ezt az egész parasztság felett Talán a főjegyző is arccal a kastély felé fordult mindig és úgy hozta meg intézkedéseit. Át- meg átszőtte a politikát a nagybirtokom társadalom hatalma és befolyása és t. Nemzetgyűlés, ha nem osztottuk volna szét a földeket, akkor ma itt nem ülhetne demokratikus parlament. (Ügy van! Ügy van! ~Élénk taps.) Azt mondták, hogy elsiettük a földreformot. Igaz, siettünk, mert tudtuk, hogy a re-