Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

141 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945 csak fezőr rossz gyárvezető. Nekünk egészséges szintézist kell teremtenünk a kereskedő-technikus összetételével, új műszaki kiképzésre van szükségünk, olyan mérnöki karra, amely azokat a feladatokat, amelyeket ma az ipar vezetése jelent, valóban ki is tudja elégíteni. A bányászat terén meg kell oldani a termelés kérdését. A szociáldemokratapárt, bár c munkásság egyrésze az ő soraiba tartozik, egyáltalán nem fogja és nem hajlandó eltűrni semmiféle szabotázsnak még a látszatát sem, mert elsősorban a saját embereitől követeli meg ,azt, hogy helytálljanak a legmesszebbmenő módon. A bányamunkás munkája nem könnyű. A bányász munkája veszélyes munka. A bányamunkás talán a legnehezebb helyzetben van és a bányamunkásság furcsa kategória. Csak félig szakadt el a földtől, félig tartozik az iparhoz, fluktuál a föld és az ipar között és ez a magyarázata egész lelkiségének is. A bányamunkássággal szemben csak egy álláspont lehetséges: mindent megadni nekik, amire szükségük van (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt soraiban-) és mindent követelni tőlük, amire a közösségnek szüksége van. (Taps a kommunista, és a szociáldemokratapárt oldalán.) Ez etikai szempont s ha ezt konzekvensen érvényesítjük, akkor a bányákkal kapcsolat

1 ban jelentkező bajok csökkenni fognak. Szólnom kell a hiteléletről is. Ma egy meglehetősen túlburjánzott, túlméretezett hitelélettel állunk szemben, óriási rezsikkel, amelyeket valahogyan meg kell keresni és ezen keresztül olyan üzletpolitikával, amely ezeknek a rezsiknek megkeresését forszírozza. A hitelélet egyszerűsítése és a hiteléletnek fokozott állami ellenőrzés és felügyelet alá való helyezése elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy ezen a té* ren rend legyen. Ma kétségkívül megvan a hiteléletben az a tendencia, hogy a közületre támaszkodjék és hiányzó bevételeit a közülettől igyekezzék pótolni. Erre a tendenciára lehet azt mondani, hogy helyes vagy helytelen,, de ennek a tendenciának ára van és ez az^ hogy a hitelélet viszont a legmesszebbmenő mértékben alkalmazkodjék azokhoz a követelményekhez, amelyeket az egész gazdasági élet szempontjából felállítunk. A kereskedelem terén tényleg olyan túlburjánzás van, mint amilyenről a miniszterelnök úr expozéja szólt. Ez a túlburjánzás azonban 1939 és 1944 között keletkezett; az új »honfoglalás« idején, ,a Brinzeyek textilengedélye idején,

78 akikor, amikor .miniszteriális uraknak különböző családtagjai, barátai és is merősei derűre-borura váltották ki az iparengedélyeket azért, mert nem kellett egyebet tenni, mint kiutalást kapni, elmenni a gyárba, lefizetni azt az összeget, amit nem is ők fizet tek le, hanem már a vevők, a szomszéd ház ajtajában állott a kiskocsi, rátették az öt véget, vitték tovább és az illető űr úgy érezte, hogy kereskedői tevékenységet fejtett ki. Ezt a kereskedelmet valóban el kell törölni a föld színéről. (Taps a Ház minden oldalán.) Erre a kereskedelemre semmiféle szükség nincs és ha az iparigazolványok revíziójáról beszélünk, akkor beszéljünk az 1939 és 1944 között kiadott iparigazolványok revíziójáról is. (Taps a. szociáldemokratapárt soraiban.) És beszéljünk valamit a szövetkezetekről is. A szocialisták nem lehetnek mások, mint a szövetkezés és a szövetkezetek barátaiFel kell hívnom azonban a figyelmet arra, hogy nemcsak szövetkezeti életet, hanem egész. évi december hó 5-én, szerdán. 142 séges szövetkezeti életet akarunk. Ha háromnégy ember a városban, mivel ért hozzá, hogyan kell pénzt keresni, összeáll és kitesz egy szövetkezeti cégért, ha három-négy ember falun, aki nem ért hozzá, összeáll és kitesz egy szövetkezeti cégért, ezt még nem lehet szövetkezetnek nevezni. (Ügy van! Ügy van!) A szövetkezeteknek vannak klasszikus feladataik és módszereik, és a szövetkezetek tekintetében talán csak egy dologra hívom fel a figyelmet: a szövetkezetek igyekezzenek saját erejükből és tagjaik üzletrésztőkéjéből felépülni, nem^ pedig állami hitelekből és állami kedvezésekből. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Az állami kedvezéseket meg fogják kapni és meg kell, hogy kapják a szövetkezetek akkor, ha életképességüket megmutatják, de a régi Hangyától és a régi Puturától különbözzék az új Hangya és az új Futura. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán-) Legyen szabad a pengő és az államháztartás problémáiról is beszélnem és mégegyszer előrebocsátanom azt, hogy nincsenek varázs szerek. Óvok .mindenkit, — azt hiszem, & pénzügyi kormányzatot ettől nem kell különösebben óvnom — a csodadoktoroktól és a tervkovácsoktól, akik zsebükben készen hordoznak egy nemzetmentő tervet, amely szerint csak arról van szó, hogy ezt a tervet tegnapról mára alkalmazni kell és holnapra minden megváltozik. Ilyen nincs és ha azt mondjuk, hogy parancsszóval végetvetünk az inflációnak, akkor olyasmit mondunk, amit felelősséggel vállalni nem lehet és

t nem szabad. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés f

a Ház minden oldalán.) Vannak ellenben módszerek és azokat ki kell munkálni. Az első téma ebben a Vonatkozásban adóztatásunk problémája. Ma már idejét multa és lehetetlen a könyvszerinti adóztatás- Lehetetlen azért, mert különböző értékű pengőkkel állunk szemben s ezeket közös nevezőre hozni szinte lehetetlen és mivel a könyvszerinti adóztatás ezer és egy módot ad arra, hogy a valódi adóalapokat a fiskus elől elvonják. Ma más adóztatásnak nem lehet helye, mint a forgalom alapián való adóztatásnak. Egyes szakmáknál meg lehet állapítani, hogy a forgalom hány százalékát lehet nagy átlagban haszonnak tekinteni és ennek alapján lehet azután az adót kivetni. Az természetes, hogy ehhez jól fungáló adóapparátus kell és^hogy meg kell szűnnie annak az adókorrupciónak, amely a békében olyan grandiózus mérveket _ öltött, amikor voltak olyan adókijárók. akiknél egészen pontosan le lehetett mérni az eredményt osztozási alapon. Ez an-61 természetesebb, mert sajnos, ma is ez a helyzet, sőt ma még azt is tapasztaljuk, hogy eddig csak az adókivetésben volt korrupció, ma már ez a korrupció átharapódzott az adóbehajtásra. Ez a mai programmja az adóztatásnak. A holnapi programmja a földértékadó és a telekértékadó, amely a kataszteri tiszta földadó és házadó helyébe jön, mert ez igazságosabb adónem, mert ez a termelést ösztönző adónem és mert ez olyan adó, amely mellett a közösségnek a legtöbb haszna van. Rendkívüli bevételekről is kell gondoskodni és itt van egy pont, ahol nem értek egyet testvérpártunkkal, a kommunistapárttal, amely; vagyondézsmát követel per ma. Egy vagyondézsma per ma, inflációban, azt jelentené, hogy lej arattuk ezt a lehetőséget akkor, ami-