Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

139 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945, tőle, hogy nem lesznek többé olyan időszakok, amikor a magyar bányamunkásság elitje Bel­giumba és Franciaországba kénytelen falun­kint kivándorolni azért* hogy megélhessen. »Boden»tandig«-gé 76 akarjuk tenni a magyar bá­nyamunkásságot: azt akarjuk, hogy kenyere a magyar bányaiparban állandóan biztosítva le­gyen, és azt is akarjuk, hogy ezek az energia­termelő üzemek, amelyek kulcspozíciót jelente­nek az iparban, amelyeknek jól vagy rosszul« funkcionálásán keresztül az ipari életet és ezen keresztül a gazdasági életet meg lehet bénítani, ne lehessenek többé politikai játékszerei a ka­pitalista reakciónak; ne lehessen többé ezeket az iparokat és üzemeket egy politikai rendszer szolgálatába állítani; ne fordulhasson többé elő. hogy a liberális kapitalizmus átjátssza ezt a kevésbbé liberális bürokratizmus kezére és bürokráciából a Gömbös-korszakon keresztül ezek a kulcsiparok és kulcsintézmények a reak­ció szolgalatába szegődjenek. Beszélnünk kell ennek a nacionalizálásnak formájáról is. Nem arról van szó, nogy az ál­lami bürokrácia közvetlenül vezesse az üzeme­ket; nem arról van szó, hogy egy minisztériumi ügyosztályt kreáljanak, amely bányát igazgat: kommercializálí üzemekről van szó, amelyek­nek jó példáját adják a városi üzemek, ame­lyek az adott rendkívüli helyzettől eltekintve, igen kitűnően fungálnak. Most azonban fel kell vetnünk, t. Nemzet-' gyűlés, ezzel kapcsolatban az egész nacionali­zálási kérdést is; fel kell vetni azért, mert nem arról van szó, hogy mi kiragadtuk tetszőlegesen a bányák és az elektromos művek naeionalizá­lását, és több mondanivalónk ehhez <a kérdéshez nincs: mi egy tervszerű és átgondolt programm alapján állunk, amelynek részleteit még a mar­ti rttialált halt Ménu® Illés 77 elvtársunkkal beszél­tük meg annakidején és amelynek léní^ege a következő: nacionalizálni kell a monopóliamo­kat! A föld hozama, a bányatermék: monopó­lium, az elektromos energia: monopólium. Ez a monopólium magánkézben nem maradhat- Eros állami felügyelet alá kell helyezni a kulcsipa­rokat, azokat az iparokat, amelyeknek jól vagy rosszul való fungálásán múlik az, hogy a ma­gyar gazdasági apparátus funkcionál-e, avagy sem. Erős és éles szociálpolitikai felügyeletet kell gyakorolni a könnyű iparok felett azért, mert a könnyű iparok dolgozóinak ellátása ugyanolyan szívügye kell legyen a szociálde­mokráciának, ugyanolyan szívügye kell legyen a munkáspártoknak és az egész koaliciónak, mint a nehéziparok munkásságáé. Végül marad egy szabad szektor, azoké az iparoké, ( amelyektől semmi egyebet nem igénye­lünk, mint azt, hogy mindazokat a rendszabá­lyokat, amelyeket az állam a dolgozók érdeké­ben, a termelés érdekében, a javak egyenlő el­osztása érdekében előír, pontosan megtartsa. Itt ebben a vonatkozásban kell szólni a ma­gyar demokrácia egyik legjelentősebb instru­mentumáról, az üzemi bizottságokról. Az üzemi bizottságokkal kapcsolatban folyik egy bizo­nyos agitáció. Kámutattak egyik-másik ügyet­lenségre, mellényúlásra, és ezzel az üzemi bi­zottsági intézményt akarják diszkreditálni. Méltóztassék tudomásul venni, hogy mindad­dig, míg a munkáspártoknak a hatalomban va­lami részük van, az üzemi bizottságok intézmé­nyéhez hozzányúlni nem lehet. (Taps a kommu­nista- és a szociáldemokratapárt soraiban.) Az üzemi bizottságokat csak fejleszteni lehet, de évi december hó 5-én, szerdán. 140 visszafejleszteni nem. (Taps a kommunista- és a szociáldemokratapárt oldalán.) Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerjük az üzemi bizottsá­gok hibáit. Tudjuk nagyon jól, hogy vannak ilyen hibái és ha negative akarok rámutatni, akkor azt kell kérdeznem: mi az igényünk az üzemi bizottságoktól'? Az egyik az, hogy ne tekintsék magukat pusztán jóléti bizottságok­nak, amelyeknek az a céljuk, hogy a krumpli beszerzése és a bakancselosztás körül tevékeny­kedjenek, ne okvetetlenkedjenek az üzem ve­zetésében, hanem vegyenek abban tevőlegesen részt s főleg és elsősorban őrizzék meg a ma­guk erkölcsi intaktságát minden megvesztege­tési és korrumpálás! kísérlettel szemben^ (Taps a szociáldemokratapárt- és a kisgazdapárt so­raiban ) nyilvánuljon az akár előléptetési, akár más tendenciában. Mi akkor, amikor a mi embereinket az üzemi bizottságokba küldjük, pionírokat kül­dünk, akiknek nevünkben, erkölcsi tőkénkkel kell helytállaniok a munkásosztály előtt. (He­lyeslés és taps a kommunista- és szociáldemo­kratapárt soraiban.) Az üzemek munkásságá­nak egyik igen hatékony segítője a revizori intézmény, amely az üzemi bizottságoknak se­gítségére van és lehetővé teszi, hogy belenéz­zenek a vállalat ügyvitelébe. Az előbb bátor voltam vázolni azt, hogy milyen szektorokban és milyen módon kíván­juk a nacionalizálást. Legyen szabad ezt kiegé­szítenem. Ha egy nagyvállalatnál közérdekelle­nes jelenségeket látunk, ha szembehelyezkedést látunk azokkal az elvekkel, amelyeket mi itt ebben a demokráciában kimunkáltunk, ha egy nagyvállalatnál azt látjuk, hogy idegen ten­denciákra történik az, ami történik, akkor ott jönnie kell a nacionalizálásnak, mint az egyet­len garanciának arra, hogy az a, nagyvállalat visszanyerje a maga rendeltetését. Természetesen nemcsak nacionalizálási pro­blémája van az iparnak, van racionalizálási problémája is. Ez azt jelenti, hogy a mi hely zetünkben, akkor, amikor a pillanatnyi áruin­ség már meg fog szűnni, az iparnak egyes el­avult apparátusai tovább nem fungálhatnak, szükség lesz összevonásra, racionalizálásra; erre kényszerít bennünket az ország megcson­kultsága, erre kényszerít minket a gépliiány, amelynek reprodukálására ugyanúgy kell idő, mint ahogy az állatállomány reprodukálására megfelelő idő kell, erre kényszerít minket a nyersanyaghiány és az is, hogy végre el kell indulnunk komolyan, nem úgy, mint az ellen­forradalom idején csinálták, a standardizálás és a tipizálás útján, el kell indulnunk végre á tömegprodukciónak azon az útján, amely egye­düli lehetősége annak, hogy megfelelő javakat megfelelő r mennyiségben tudjunk a tömegek rendelkezésére bocsátani. Mindez a tervgazdálkodás problémája. Le­gyen szabad itt ugyancsak pártom nevében ki­jelentenem: a leghatározottabban ragaszkodunk ahhoz, hogy a jelenlegi anarchikus gazdálko­dás helyébe a tervgazdálkodás lépjen, ismer­nünk kell a termelést és ismernünk kell a fo­gyasztás minden szükségletét és ezt a kettőt tudnunk kell megfelelő összhangba hozni. Legyen szabad itt egy kis exkurziót tennem s megkérdeznem, melyik az a gyárvezető típus, amelyik alkalmasba tervgazdálkodásra! Vájjon a technikus vezető-e, vagy pedig a fezőrvezető, aki az üzleti lehetőségeket nézi akkor, amikor termeli A csak technikus nem jó gyárvezető, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom