Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-5
137 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945 irányban, hogy minden megművelhető föld valóban meg is műveltessék, mert igenis vannak még parlagon heverő földek, nagyrészben az állati erő és ,a mezőgazdasági szerszámok hiánya folytán, de itt-ott kapunk olyan jelentéseket és értesítéseket is, hogy nem mindenki van tudatában annak, hogy a földosztás és a földhözjuttatás a föld megművelésének kötelezettségét is jelenti. Vannak egyesek és vannak egyes foltok és vidékek, ahol az emberek úgy gondolják, úgy érzik, hogy ezt az ideiglenességet egy ideiglenes gazdálkodásra, készletfelhasználásra, az épületek lebontására, stb. kell felhasználni. (Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Ez rendkívül szomorú tünet két okból is. Ez azt bizonyítja egyfelől, hogy vannak paraszti rétegek, amelyek ennek a földreformtörvénynek a tartósságában nem bíznak. Ha az ellenforradalom nem bízik bennük, ha a kisajátított nagybirtok nem bízik bennük, azt meg tudom a saját osztályszempontjából érteni: ha mása nincs, legalább a vigasztalása maradjon meg. Ha azonban a paraszti réteg, vagy annak egy része az, amely ilyen bizalmatlansággal viseltetik, ez kínos és keserves dolog és arra mutat, hogy parasztságunk nevelése terén vannak olyan hibák és fogyatékok^ amelyeknek pótlása ennek a demokráciának elsődleges feladata kell, hogy legyen. Az iparban is vannak olyan kérdések, amelyeket nem tekinthetünk egészen rendbenlévőknek. Vannak olyan jelenségek, amelyek &.rra mutatnak, hogy az ipari termelésben is mutatkozik egy kivárásos spekulatív elem, mutatkokozik egy olyan elgondolás, amely azt mondja* hogy nem kell mindent beleadni ebbe a termelésbe, várni kell és ki kell böjtölni a jobb lehetőségeket és a jobb időket. Ezzel szemben nekünk az a véleményünk, — és nem lehet más véleményünk, mint az — hogy ha van a maximumon felüli lehetőség, akkor ezen a maximumon felüli lehetőségen kell dolgozni és termelni ahhoz, hogy az ország ügyeit annyira, amennyire rendbe tudjuk hozni. A bányászat terén mutatkozó súlyos bajokra minden oldalról rámutattak a Ház szónokai. Legyen szabad nekem ehhez hozzátennem még azt, hogy a bányászat területén igenis szükség van a legnagyobb mértékben és legesélyesebben a munkafegyelemre; igenis, szükség van arra is, hogy e munkafegyelem feltételeit megteremtsük, és ha mind a feltételeket, mind a munkafegyelmet megteremtettük, akkor e téren is sikerül az akadályokat leküzdeni. \ hitelélet terén elsősorban a pengő bajairól kell szólnom, amelyek napról-napra nehezebbek lesznek és amelyekről leszek bátor majd részletesen is egyet-mást mondani. Az állami apparátus sem az, aminek lennie kellene. Az állami apparátus, amint erre Révai igen t f képviselőtársam rámutatott, telve van még reakciós szabotőr elemekkel- En kétféle szabotázsról tudok az állami apparátusban, amelyet kitűnően ismerek. Az egyik a politikai szabotázs, a másik a minden politikai előjel nélküli munkaszabotázs. Az állami apparátus hozzá van szokva ahhoz, hogy el legyen foglalva, de lehetőleg ne dolgozzék; az állami apparátus szokva van ahhoz, hogy munkáját félkézzel, aktafektetéssel intézze el. Ha tehát azt mondjuk, hogy változtatni kell az állami bürokrácián, akkor nemcsak a politikai szellemén, de a munka szellem én is változtatni kell; változévi december hő 5-én, szerdán. 138 tatni kell olyan mértékben, hogy a jogkereső közönség azt érezze: ez az állami hivatal ^ őt szolgálja és nem ő a szolgája az állami bürokráciának. Ha szabad volt nekem megjelölnöm a ba; jókat, akkor legyen szabad megjelölnöm az orvosszereket is, hozzátéve, hogy nem vállalkozom — és senki felelősséggel nem vállalkozhatik -r csodaszerek propagálására; hozzátéve, ho^y nem állítom, — és senki felelősséggel - nem állíthatja — hogy máról-holnapra lehetséges eredmenyeket elérni, de apró részleteredményekből tevődnek össze azután olyan sikerek és olyan lehetőségek, amelyek egy nagyobb időszak végére tekintve, valóban haladást jelentenek. Az első. amiben segítségre szükség van, az ellátás kérdése. Természetes az, hogy csak azt lehet elosztani, ami van; természetes az, hogy csak azt lehet szétosztani, amit előteremteni lehet. És amennyire ellensége vagyok a perszekuciós módszereknek, amelyek nem férnek öszsze a demokráciával, annyira vallom azt, hogy. ott. ahol a beszolgáltatás terén késedelem, rossza indulat, hanyagság, kapzsiság mutatkozik, az államhatalomnak a maga teljes súlyával fel' kell lépnie és biztosítania kell azt, hogy a város dolgozói, az ipari üzemek dolgozói, a falu nincstelenjei megfelelő ellátásban részesülhessenek. (Ügy van! Ügy van!) Azt mondtuk és azt hirdettük, hogy azé a föld, aki megműveli: azé nem lehet a föld, aki nem műveli meg! (Ügy van! Ügy van! a) kisgazdapárt oldalán.) A föld monopólium, más mint egy üzlet. Egy üzletben a saját, számlámra kereskedem vagy nem kereskedem: á földön nem termelni, annyit jelent, mint minden dolgozót, az ország minden lakosát sújtani. Ezt pedig az ország nem engedheti meg. (Általános taps.) Az ipar kérdésében emlékeztetnem kell a t. Házat arra, hogy amióta a szociáldemokrácia megvan, az egész ellenforradalmi korszakban ~ és közvetlenül a németek bejövetele előtt is, majd a felszabadulás után is »— a szociáldemo-, kratapárt volt az első Takács Ferenc képviselő-, társam akkori miniszter felszólalásával, aki. felvetette a bányák és az elektromos üzemek nacionalizálásának a kérdését, (Taps a. szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Itt most mindjárt szeretnék tiszta helyzetet" teremteni minden félreértéssel és minden olyan törekvéssel szemben, amely ezt a nacionalizálást elalkudni, olcsóbbítani, egyszerűbbé tenni, szeretné. Nem arról van szó, hogy a terrágiumot kisajátítsuk; nem arról van szó, hogy rész-, vénypaket birtokába jussunk, — arról van szó, hogy az üzemekre tegyük rá a kezünket és az államosított szénbányák termeljenek ,a közösség számára. (Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapárt oldalán, szórványosan a kisgazda" párt soraiban.) ~ Miért mondjuk ezt és miért kívánjuk ezt, tNemzetgyűlés? Mit várunk tőle? Azt várjuk-e^ tőle, hogy katasztrofális szénhelyzetünk és energiagazdálkodásunk egyik napról a másikra meg fog javulni? Azt várjuk-e tőle, hogy bányamunkásságunk helyzete egyik napról a másikra meg fog változni? Mégegyszer mondom, szocialisták vagyunk és nem messianisták, következéskép a realitások keretében mozgunk: azt várjuk tőle, hogy egyenletes lesz a termelés, — azt Varjúk tőle, hogy konjünktúrahullámok többé nem -fogja k a bányák sorsát befolyásolni, "— azt várjuk'"
