Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-5

137 A nemzetgyűlés 5. ülése 1945 irányban, hogy minden megművelhető föld valóban meg is műveltessék, mert igenis van­nak még parlagon heverő földek, nagyrészben az állati erő és ,a mezőgazdasági szerszámok hiánya folytán, de itt-ott kapunk olyan jelen­téseket és értesítéseket is, hogy nem mindenki van tudatában annak, hogy a földosztás és a földhözjuttatás a föld megművelésének kötele­zettségét is jelenti. Vannak egyesek és vannak egyes foltok és vidékek, ahol az emberek úgy gondolják, úgy érzik, hogy ezt az ideiglenessé­get egy ideiglenes gazdálkodásra, készletfel­használásra, az épületek lebontására, stb. kell felhasználni. (Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Ez rendkívül szomorú tünet két okból is. Ez azt bizonyítja egyfelől, hogy vannak pa­raszti rétegek, amelyek ennek a földreformtör­vénynek a tartósságában nem bíznak. Ha az ellenforradalom nem bízik bennük, ha a kisa­játított nagybirtok nem bízik bennük, azt meg tudom a saját osztályszempontjából érteni: ha mása nincs, legalább a vigasztalása maradjon meg. Ha azonban a paraszti réteg, vagy annak egy része az, amely ilyen bizalmatlansággal vi­seltetik, ez kínos és keserves dolog és arra mu­tat, hogy parasztságunk nevelése terén vannak olyan hibák és fogyatékok^ amelyeknek pótlása ennek a demokráciának elsődleges feladata kell, hogy legyen. Az iparban is vannak olyan kérdések, ame­lyeket nem tekinthetünk egészen rendbenlévők­nek. Vannak olyan jelenségek, amelyek &.rra mutatnak, hogy az ipari termelésben is mutat­kozik egy kivárásos spekulatív elem, mutatko­kozik egy olyan elgondolás, amely azt mondja* hogy nem kell mindent beleadni ebbe a terme­lésbe, várni kell és ki kell böjtölni a jobb le­hetőségeket és a jobb időket. Ezzel szemben ne­künk az a véleményünk, — és nem lehet más véleményünk, mint az — hogy ha van a maxi­mumon felüli lehetőség, akkor ezen a maximu­mon felüli lehetőségen kell dolgozni és ter­melni ahhoz, hogy az ország ügyeit annyira, amennyire rendbe tudjuk hozni. A bányászat terén mutatkozó súlyos ba­jokra minden oldalról rámutattak a Ház szóno­kai. Legyen szabad nekem ehhez hozzátennem még azt, hogy a bányászat területén igenis szükség van a legnagyobb mértékben és legesé­lyesebben a munkafegyelemre; igenis, szükség van arra is, hogy e munkafegyelem feltételeit megteremtsük, és ha mind a feltételeket, mind a munkafegyelmet megteremtettük, akkor e téren is sikerül az akadályokat leküzdeni. \ hitelélet terén elsősorban a pengő bajai­ról kell szólnom, amelyek napról-napra nehe­zebbek lesznek és amelyekről leszek bátor majd részletesen is egyet-mást mondani. Az állami apparátus sem az, aminek lennie kellene. Az állami apparátus, amint erre Révai igen t f képviselőtársam rámutatott, telve van még reakciós szabotőr elemekkel- En kétféle szabotázsról tudok az állami apparátusban, amelyet kitűnően ismerek. Az egyik a politikai szabotázs, a másik a minden politikai előjel nélküli munkaszabotázs. Az állami apparátus hozzá van szokva ahhoz, hogy el legyen fog­lalva, de lehetőleg ne dolgozzék; az állami ap­parátus szokva van ahhoz, hogy munkáját fél­kézzel, aktafektetéssel intézze el. Ha tehát azt mondjuk, hogy változtatni kell az állami büro­krácián, akkor nemcsak a politikai szellemén, de a munka szellem én is változtatni kell; változ­évi december hő 5-én, szerdán. 138 tatni kell olyan mértékben, hogy a jogkereső közönség azt érezze: ez az állami hivatal ^ őt szolgálja és nem ő a szolgája az állami büro­kráciának. Ha szabad volt nekem megjelölnöm a ba; jókat, akkor legyen szabad megjelölnöm az or­vosszereket is, hozzátéve, hogy nem vállalkozom — és senki felelősséggel nem vállalkozhatik -r csodaszerek propagálására; hozzátéve, ho^y nem állítom, — és senki felelősséggel - nem ál­líthatja — hogy máról-holnapra lehetséges ered­menyeket elérni, de apró részleteredményekből tevődnek össze azután olyan sikerek és olyan lehetőségek, amelyek egy nagyobb időszak vé­gére tekintve, valóban haladást jelentenek. Az első. amiben segítségre szükség van, az ellátás kérdése. Természetes az, hogy csak azt lehet elosztani, ami van; természetes az, hogy csak azt lehet szétosztani, amit előteremteni lehet. És amennyire ellensége vagyok a persze­kuciós módszereknek, amelyek nem férnek ösz­sze a demokráciával, annyira vallom azt, hogy. ott. ahol a beszolgáltatás terén késedelem, rossza indulat, hanyagság, kapzsiság mutatkozik, az államhatalomnak a maga teljes súlyával fel' kell lépnie és biztosítania kell azt, hogy a vá­ros dolgozói, az ipari üzemek dolgozói, a falu nincstelenjei megfelelő ellátásban részesülhes­senek. (Ügy van! Ügy van!) Azt mondtuk és azt hirdettük, hogy azé a föld, aki megműveli: azé nem lehet a föld, aki nem műveli meg! (Ügy van! Ügy van! a) kis­gazdapárt oldalán.) A föld monopólium, más mint egy üzlet. Egy üzletben a saját, szám­lámra kereskedem vagy nem kereskedem: á földön nem termelni, annyit jelent, mint min­den dolgozót, az ország minden lakosát sújtani. Ezt pedig az ország nem engedheti meg. (Álta­lános taps.) Az ipar kérdésében emlékeztetnem kell a t. Házat arra, hogy amióta a szociáldemokrácia megvan, az egész ellenforradalmi korszakban ~ és közvetlenül a németek bejövetele előtt is, majd a felszabadulás után is »— a szociáldemo-, kratapárt volt az első Takács Ferenc képviselő-, társam akkori miniszter felszólalásával, aki. felvetette a bányák és az elektromos üzemek nacionalizálásának a kérdését, (Taps a. szociál­demokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Itt most mindjárt szeretnék tiszta helyzetet" teremteni minden félreértéssel és minden olyan törekvéssel szemben, amely ezt a nacionalizá­lást elalkudni, olcsóbbítani, egyszerűbbé tenni, szeretné. Nem arról van szó, hogy a terrágiu­mot kisajátítsuk; nem arról van szó, hogy rész-, vénypaket birtokába jussunk, — arról van szó, hogy az üzemekre tegyük rá a kezünket és az államosított szénbányák termeljenek ,a közösség számára. (Taps a szociáldemokrata- és a kom­munistapárt oldalán, szórványosan a kisgazda" párt soraiban.) ~ Miért mondjuk ezt és miért kívánjuk ezt, t­Nemzetgyűlés? Mit várunk tőle? Azt várjuk-e^ tőle, hogy katasztrofális szénhelyzetünk és ener­giagazdálkodásunk egyik napról a másikra meg fog javulni? Azt várjuk-e tőle, hogy bánya­munkásságunk helyzete egyik napról a má­sikra meg fog változni? Mégegyszer mondom, szocialisták vagyunk és nem messianisták, következéskép a realitá­sok keretében mozgunk: azt várjuk tőle, hogy egyenletes lesz a termelés, — azt Varjúk tőle, hogy konjünktúrahullámok többé nem -fogja k a bányák sorsát befolyásolni, "— azt várjuk'"

Next

/
Oldalképek
Tartalom