Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

lw v A nemzetgyűlés f. ülése 1!H.h intelligencia tesz, amely nem korrupciós vagy fekete üzletekkel keresi a kiegyenlítést: eladják holmijaikat és éheznek. (Ügy van! Úgy van}) Azt hiszem, akármennyire nincs pénze az államnak és akármennyire spórolnunk kell, kötelességünk a nemzetnek, a magyar értelmiségnek ezen a rétegén segítem. (Élénk helyeslés. — Egy hang a kisgazdapárt soraiból: Enni kell adni nekik!) A magyar tanítói és tanári kar idegenkedésének és bizonyos értetlenségének a demokráciával szemben, azt hiszem, másik nem anyagi, hanem szellemi oka az, hogy közülük sokan féltik a demokráciától, a demokrácia iskolaformájától a nemzeti hagyományok szellemében történő nevelést. Az az iskola, t Nemzetgyűlés, amely nem a magyar nemzeti haladó hagyományok szellemében i neveli ifjúságunkat, nem érdemli meg az iskola nevet (Ügy van! Ügy van!)

t De a nemzeti hagyományokon a demokráciának mást is kell értenie, mint amit eddig értettünk. (Szakasits Árpád államminiszter: Helyes!) A nemzeti hagyományokhoz tartoznak a nagy magyar forradalmi, népi mozgalmaknak és szabadságharcoknak a hagyományai is. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ha ifjúságunkat hazaszeretetre akarjuk taníttatni, és nemcsak hazaszeretetre, hanem a nép ügye mellett való bátor kiállásra. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Ez a döntő!) ha a férfias keménységre akarjuk taníttatni, jellemeket akarunk formálni belőlük, akkor Dózsa György, Esze Tamás, Achim András és Bajcsy-Zsilinszky Endre példáját is oda kell állítani eléjük. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. ~ Közbekiáltás a kisgazda? párt soraiból: Kossuth Lajost is! — Auer Pál (kg) : Rákóczit is ! — Közbeszólások a kisgazdapárt oldaláról: A fejedelmeket is és a 48-as szabadságharcosokat is! — Zaj.) Ezt legkevésbbé az én címemre lehet szemrehányásként adresszálaii.

68 Mi, kommunisták csak a magunk nevében beszélünk most itt. Mi nem valljuk azt, hogy a magyar történelem csak parasztforradalmakból áll, ós hogy a magyar történelem hősei csak a Dózsa Györgyök, a Tánicsics Mihályok, az Esze Tamások. (Elénk helyeslés és taps a kisgazdapárt oldalán.) Mi a magyar ifjúságot a magyar haladás hagyományainak szellemében akarjuk nevelni, és azt valljuk, hogy ennek a magyar haladásnak hősei Szent István, Hunyadi János és Mátyás király is. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán») ' Megvallom őszintén, hogy éppen azért, mert ez a mi álláspontunk, — egyáltalán nem újsütetű álláspont, régi álláspont, és mindenki, aki akarta, megismerhette — megütközéssel, sőt kissé megbotránkozással olvastuk, amikor Mindszenty József hercegprímás (Élénk éljenzés és taps a, kisgazdapárt oldalán. — Felkiáltások a kommunistapárton: Le vele! Pfuj! — Zaj.) éppen nekünk, akik ezt az álláspontot vallottuk és valljuk.^ vetette szemünkre, hogy Szent István emléke ellen fordulunk. (Egy hang a kisgazdapárton: A MADISz ifjúsági lapja!) Abból nem igaz egy szó sem. A MADISz-nak egy vidéki lapja egy izben megcsinálta, (Zaj a Ház minden oldalam — Az elnök csenget.) és mi voltunk az elsők, nem tagadhatja senki, akik ez ellen a kellő élességgel fordultunk. (Helyeslés a kisgazdapárton.) Az úgynevezett szentistváni birodalmi gondolatot, amelynek semmi köze Szent Istèvi december hó à-êU, kedden-. 126 vauhoz, ós amely a Horthy-rendszer alatt született meg, mi elvetjük, de Szent Istvánt minden becsületes, demokratikus magyarral annak tartjuk, ami volt. (Közbeszólás a kommunistapárion: Forradalmárnak 1) a magyar történelem egyik iegnagyoDD, talán legnagyobb alakjának, a magyar állam megalapítójának és a magyar haladás nagy harcosának. (Elénk felkiáltások à kisgazdapárton: Ugy is van! — Taps a Ház minden oktalan.) Azt kell mondanom, t. Nemzetgyűlés, hogy ifjúságunkra vagy ifjúságunk jelentős részére nagyon ráfér az, hogy tanítsuk arra, amire Kölcsey akarta építeni a magyar nevelésügyet: a haza és a haladás szeretetére. (Élénk hely lés.) Van Magyarországon, hála Istennek, növekvő számban őszintén demokratikus érzelmű ifjúság is. De valljuk be, ifjúságunk jelentős része, különösen az egyetemi, ifjúság, nemcsak idegenül, hanem egyenesen ellenségesen áll szemben* a demokráciával. (Ellentmondások a kisgazdapárton: Nem igaz! — Zaj a kommunistapárt oldalán.) Ez igaz, és nem is lehet másként, mert tudjuk, hogy ezt az ifjúságot az elmúlt két és fél évtizedben elég mélyen megmérgezte a Turul szelleme, a nyilas-szellem, a fasizmus szelleme. Csoda lenne, ha másként lenne. (Faragó László (szd): Csodák pedig nincsenek!) Ebben az ifjúságban, és ez talán egyik legnagyobb baja, — hozzáteszem, nemcsak az ifjúságnak a baja — valami fogalomzavar van a hazafiság körül. Ezek a mi ifjaink arra mindig készek, hogy gyűlöljék hazafiság címén a külső ellenséget. Arra azonban kevésbbé készek, hogy a nép belső ellenségeit gyűlöljék. Márpedig az én véleményem az, hogy Petőfi Sándor nemcsak akkor volt hazafi, amikor azt mordotta: »Talpra magyar!« az osztráknémet hódítók ellen, hanem akkor is hazafi volt. amikor azt mondta: »Harcra a belső bitangok elten!«

70 (Taps a kommunistapárton és a kisgazdáknál.) Kölcsey is nemcsak akkor volt magyar hazafi, amikor azt mondta: »Isten, áldd meg a magyart!«, hanem akkor is hazafi volt, amikor a korabeli magyar reakciósokra azt mondotta: »Taposd el e fajt, rút szennyét nememnek!«

71 (T\%ps a kommunistapárton.) Mi arra szeretnénk nevelni ifjúságunkat és népünket, hogy ebben az értelemben is legyünk hazafiak. Gyűlöljük a belső bitangokat, rút szenynyét a magyarságnak, úgy, ahogyan Kölcsey mondta. (Taps minden oldalon. — Eqy hang a kisgazdapárton: Gyűlöljük is!) .Szükség van, azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, arra, hogy ezt kissé nyomatékosan hangsúlyozzuk, mert valljuk be, a magyar közszellemnek, a demokrácia közszellemének betegségei köze tartozik, hogy a gyűlölet országunk megrontói, a magyar katasztrófa okozói iránt nem lobog kellő lánggal, sőt, azt lehet mondani, hogy alig pislákol, viszont ezzel szemben annál nagyobb a fátyolborítás _ a múltra, a bűnbocsánatra való készség azok iránt, akik ezt a nemzeti szerencsétlenségünket hazánkra zúdították. Nincs igazi komoly, szenvedélyes nagy nemzeti gyűlölet a hazaárulókkal, a fasisztákkal szemben, (Faragó László (szd): Sőt, szolidaritás!) de van megbékülni akarás, bűnbocsánatra törekvés ezekkel szemben." Hadd említsek ^gy példát, ne beszéljünk általánosságban. Vannak tehetségeis magyar írók, akiknek a tehetségét nem vitatjuk el mi sem, hogy csak egy nevet említsek, ilyen Kodolányi János. Kétségkívül tehetséges író, de azt hiszem, még a legnagyobb magyar nacionalista sem állíthatná, hogy tehetségesebb