Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

1-7 A neinzetQyûlés L ülésé PJío. — teszem fel — Gionónál, a francia írónál, vagy Knut Hamsunnál, a norvég írónál. (Egy hang a kisgazdapárton; Németellenes volt mindig!) Németellenes, de nyilas, fasiszta, féllábbal, tea nem háromnegyedrészben ott állott a fasizmus tőszomszédságában. (Egy hang a kisgazdapárton: Nem volt nyilas! — Orbán László (kp): A Nemzetőr szerkesztője volt ! )

7 * Ezt még azok sem tagadják, akik — ha elfogadják tanácsomat — szeretnék Kodolányi Jánost a magyar iroda

: lom számára megmenteni, mert megmenteni csak úgy lehet, ha rávesszük ezeket az írókat, — nemcsak Kodolányiról van *zó — hogy ne ott folytassák, ahol ab bahagyták. (Taps a kommunistapárton.) Franciaországban ezeket az írókat» akik a németekkel együttműködtek (Egy hang a kisgazdapárton: Kodolányi nem működött együtt a németekkel!) és a francia nemzeti ellenállás mozgalmát aláásták, börtönbe vetették és halálra ítélték. Norvégiában Knut Hamsun egyik büszkesége nemcsak a norvég, hanem a világirodalomnak, Nobel-díjas nagy író, de ez nem tartotta vissza a norvég demokráciát és hazafiakat attól, hogy Knut Hamsunt, aki amellett, hogy nagy norvég író volt, nagy nor" vég hazaáruló is volt, (Ügy van! Ügy van! a kommunistapárton.) börtönbe vessék és ne engedjék meg neki, hogjr tovább mérgezze a norvég ifjúságot. (Mozgás és zaj a kisgazdapárton.) Mi nem követeltük és ma sem követeljük, hogy Kodolányi Jánost és a Kodolányi Jánosokat csukják börtönbe. Ezt nem mondjuk, de azt megköveteljük, hogy mielőtt hamut szórt volna a fejére az ilyen valaki» mielőtt megmondta volna a nemzet nyilvánossága előtt, hogy vétkezett és mibon vétkezett, addig, amíg ezt nem teszi meg*, ne engedjük oda, hogy tovább mérgezze a magyar ifjúságot. (Nagy taps a kommunistapárton,) Ez a példa is mutatja, hogy a mi közéletünkben elharapódzott egy puha, rothadt, férfiatlan liberalizmusnak, toleranciának szelleme azok iránt, akik a nemzettel szemben vétkeztek. (Egy hang a kisgazdapárton: Kodolányi nem vétkezett! — RatkóAnna(kp): Na! Na! — Vas Zoltán (kp): Ki szerkesztette a Nemzetőrt? — Zaj a kisgazdapárton.) Nem gyűlöljük eléggé azokat, akik vagy közvetlen okozói voltak nemzeti szerencsétlenségünknek, vagy hozzájárultak annak a szellemnek kialakításához, amely ebbe a szerencsétlenségünkbe vitt bennünket. Itt nemcsak politikusok és hadvezérek a bűnösök» (Faragó László (szd:) Ügy van!) hanem a szellem megmérgezői is azok. (Nagy taps a kommunistapárton. — Illyés Gyula (p.p): Csak a parasztgyalázókat is tegyék közéjük!) Nem tudom, Illyés kedves barátom azon a címen szólt-e közbe, hogy kissé találva érezte magát. (Illyés Gyula (pp): Nem érzem találva!) Jó lenne, ha nem érezte volna magát találva, de még jobb lett volna, ha nem közvetítette volna a magyar intelligencia és a magyar ifjúság felé azt a Gionót, aki a németekkel való együttműködésnek és a hazaárulásnak, a francia feltámadásról való lemondásnak volt a szellemi képviselője. (Ügy van! Ügy van! —- Taps a kommunistapárton. — Illyés Gyula (pp) : Nem mint hazaárulót közvetítettem!)

73 T. Nemzetgyűlés! Mindezt nem azért teszem szóvá, hogy akadémikus kérdéseket feszegessek» hanem mert mindez a legszorosabban összefügg azzal, amit a miniszterelnök úr programmbeszédében vallott és amit — hin; nem kell — vallunk mindannyian, a reakció hi dcc&Mbor Jió ièu, kvddéu, 128 elleni fokozott harc szükségességével. Ha a közszellemünket nem tisztítjuk meg reakciós jelenségeitől» akkor beszélhetünk mi sokáig a reakció elleni harcról, tehetünk rendészeti intézkedéseket is, de továbbra is beteg marad a közéletünk es továbbra is befészkelődik ebbe á közéletbe a reakciónak a szelleme. Kétségtelen tény, — és ezt nem tagadhatja s ím ki, aki demokrata, bármilyen pártban ül is — hogy a reakció gyülekeztette erőit és előretörőben van. (Faragó László (szd): Úgy van! — Zaj a kisgazdapárton.) Hol van? Hangzott el a találós kérdés. Van először is a föld alatt, t. Nemzetgyűlés. »Szervezkednek a fasiszták annak rendje és módja szerint, illegálisán, íázálasi híveiként. (Felkiáltások a kisgazdapárton: Hol? — Mozgás és zaj.) Az újságokban lehetett erről olvasni. Én magam sem vallom, hogy ez a főveszély, amely a magyar demokráciát fenyegeti, de nem tudomásul venni ezt a veszélyt, becsukni a szemünket és homokba dugni a fejünket ezzel a veszéllyel szemben, talán még nagyobb hiba, mint túlbecsülni ezt. (Közbeszólás a kisgazdapárton: ijesztgetés!) Nem ijesztgetünk, ez van! (Faragó László (szd): Ügy van!) Másodszor, akármilyen hihetetlenül, sőt komikusan, nevetségesen hangzik is, — mert úgy hangzik, de igaz — újra vannak legitimistáink, újra vannak Ottóhíveink, újra vannak olyanok, akiknek nem volt elég 400 év a Habsburgok uralmából Magyarországon. Azt mondtam» hogy nevetséges ez a mozgalom, ha szabad így hívnom. (Faragó László (szd): Társasjáték!) Nem hiszem, hogy a magyar munkásság vagy parasztság zömo vagy akárcsak kis része is kapható volna arra, hogy támogasson egy Habsburg-restaurációs mozgalmat, de mégis van ez és nem véletlen, hogy azok az urak, akik alig várják Ottót vissza, akik áhítoznak a Habsburg-trón restaurációja után, elérkezettnek látják az időt ennek a nevetséges tervnek és gondolatnak a felvetésére. De, t. Nemzetgyűlés, mondottam» nem innen fenyeget elsősorban a reakciós veszély. Nem ez a főveszély. Ami a habsburgistákat illeti, bármennyire nem nagyítom fel ezt a mozgalmat és bármennyire inkább illik nevető szemmel nézni rá, mint tragikusan venni, az a tény, hogy felbukkant és mer szót ejteni a magyar közéletben, igenis, szükségessé leszi, hogy mi, kommunisták, _ is, ugyanolyan határozottsággal, mint amilyen határozottsággal testvérpártunk, a szociáldemokratapárt vezérszónoka, Szeder Ferenc elvtárs tette ezt, megmondjuk nézetünket- az államforma kérdésében. Teljes mértékben egyetértünk azzal, amit it'; a szociáldemokratapárt álláspontjaként Szeder Ferenc kifejtett: Magyarországon más nem jöhet és nem lesz, mint népköztársaság. (Lelkes taps a kommunistapárt és a szociáldemokratapárt soraiban. — Vas Zoltán (kp): Éljen a népköztársaság! — Buchinger Manó (szd) — a kisgazdapárt felé: Tapsolni, igenis!) De ismétlem — igen t. Nemzetgyűlés, nem a földalatti fasiszták és a habsburgisták részéről fenyeget a reakciós főveszély. A reakció ma nem monoklival, nem bricseszben és lovaglóostorral a kezében lép fel. Dehogy! Demokrataként lép fel. És a főtörekvése: megbontani a nemzeti egység sorait, a demokratikus pártok koalícióját. (Benesik Gyula * (kg),: Nem ülünk fel nekik.) Erről sem árt kellő nyíltsággal beszélni. Nyíltan a nemzeti egység, a nemzeti összefogás politikáját támadni