Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-4
\io A tujmzci gyűlés í. ülése í$iS. osztályok gyermekei, munkás- ós parasztifjak számára. # Itt mindjárt hangsúlyoznom kell, hogy mi az egyetemes magyar művelődéstől nem kívánjuk a népművelést elválasztani. A népnek — munkásnak, parasztnak — nem művelődéspótlékot akarunk nyújtani, hanem a magyar nemzeti műveltség hamisítatlan kincseit. (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán.) A magyar demokrácia nem lehet meg köz oktatásügyünk reformja nélkül. És természetes az is, hogy ez az iskolareform nem utolsó sorban azt kell, hogy jelentse, hogy nagyobb súlyt vetünk a szakoktatásra minden» téren és hogy a szakoktatást már a középiskolában elkezdjük. De legalább is mi kommunisták nem valljuk azt, —- és azt hiszem, a többi pártok sem — hogy a demokrácia iskolareformja csak abból kell, hogy álljon, hogy nagyobb súlyt helyezünk a szakoktatásra. (Parragi György (kg): Emberiességre ÍB nevelni kell!) Ügy van. Demokratikus oktatás nem lehet eí^ a nélkül, hogy gyermekeinket, a magyar ifjúságot a nagy nemzeti és humanista ideálok szellemében neveljük. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán-) A magyar közoktatásügynek, a magyar pedagógiának arra a két elvre kell épülnie, amelyet Kölcsey Ferenc tárt elénk, amelyre ő figyelmeztetett: A haza szeretetére kell oktatnunk gyermekeinket (Éljenzés a kisgazdapárt soraiban. — Taps a Ház minden oldalán.) és a haladás szeretetére. (Taps a Ház minden oldalán.) Természetesen ahhoz, hogy egy ilyen szel lemű iskolareformot megvalósítsunk, olyan pedagógiai káderekre, személyzetre van szükségünk, amely ezt meg tudja csinálni. Nem lehet azt állítani, a magyar pedagógus kar iránti teljes tiszteletünk mellett sem, hogy a magyar tanítók és tanárok száz százalékig ezek mellett a nevelési ideálok mellett állanak(Mozgás a kisgazdapárt soraiban.) De megmondom, hogy a bajt, amely ezen a téren van, azzal a közkeletű eszközzel, amelyet úgy szoktunk nevezni, hogy »tisztogatás«, nem lehet kiküszöbölni. A pedagógus kart átnevelni kell, sokkal inkább, mint kitisztogatni- (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Meg kell itt említenem azt is, hogy a magyar tanítók és tanárok között százával és ezrével voltak olyanok, akik előtt a magyar demokráciának kalapot kell emelnie. (Ügy van! Úgy van!) Százával és ezrével voltak olyan tanítók és tanárok, akik kétkezi munkával biztosították a tanítás folytonosságát és rendjét, i at arózták az iskolákat üvegezték az ablakokat, hordták el a romokat. (Ügy van! Ügy van!) íizek a hősei a magyar közoktatásnak ugyanúgy a munkának is hősei, mint azok a munkások, akik az üzemekből hordták el a romokat és biztosították a termelés megindítását, vagy mint azok a parasztok, akik roppant nehéz körülmények között, vetőmag és igaerő hiányában, is biztosították úgy-ahogy kenyerünket. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Nem sztrájkoltak?) Hála Istennek nem, csak felhívták őket 'a sztrájkra. 08 (Taps lm kommunistapárt oldalán. — Ellentmondás a kisgazdapárt soraiban.— Az elnök csenget.) T. Nemzetgyűlés! Ami tanítóink és tanáraink demokratikus átnevelését illeti, sajnos, lígyszólván a kezdet kezdetén állunk. A fővárosban a nyáron volt egy összesen csak egy hétig tartó úgynevezett átképzési kurzus a Sportcsarnokban. Sajnos, ezt a kurzust inkább lehetett tömeggyűlésnek, mint komoly átképzésnek nevezni. évi deeember hó í-én, keúdmi. 'VZi (Az elnöki széket 1 óm 7 perekor Najry Ferenc foglalja el.) ö—7000 tanerő Van a fővárosban és úgyszólván, semmi sem történt demokratikus %i~ képzésük érdekében. A vidéki középiskolai tanárok számára a nyáron volt egy átképző tanfolyam, résztvett rajta 200 középiskolai tanár a 7000-ből, azóta nem volt semmi. Vidéki népiskolai tanítóink számára pedig most kezdődik az átképzés. Természetesen jó, hogy elkezdődik, ha későn is. Most folyik Budapesten egy ilyen átképző kurzus, amelynek 120 hallgatója van, ezzel szemben vidéki népiskolai tanítóink száma 25.000. Azt hiszem, ezek a számok bizonyítják, hogy valóban a kezdet kezdetén állunk és ha ebben a tempóban megyünk tovább, akkor a magyar demokrácia 10—15 évig várhat még arra, amíg olyan tanszemélyzete, olyan pedagógus kara lesz, amely álmagyar demokratikus és nemzeti művelődési ideálok szellemében neveli az ifjúságot. Azt mondottam, hogy a tanszemélyzettel kapcsolatban elsősorban az átnevelés eszközét kell t alkalmazni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a tisztogatásról teljesen mondjunk le. Fontos, hogy a tanügyi igazgatás legfontosabb posztjain, tehát elsősorban a tankerületi főigazgatóságok és a tanfelügyelők posztjaiu a demokrácia és a magyar művelődés számára megbízható lelkes emberek üljenek. Nem akarok semmi rosszat mondani a régi tanfelügyelői és tankerületi főigazgatói karról, de azt a legjobb akarat mellett sem merném mondani, hogy tele vannak lelkesedéssel és ügybuzgalommal az új demokratikus nevelési rt'idszer megvalósítása tekintetében. Nem, ezt — sajnos —- nem lehet róluk elmondani. A magyar demokráciának» a kultuszkormánynak tehát az a kötelessége, hogy olyan embereket tegyen ezekre a legfontosabb posztokra, akikben megvan a garancia arra, hogy lelkcsedés. sel és ügybuzgalommal veszik kezükbe ezt az ügyet, nem lesznek tótlenek és passzívak, mint az eddigiek. Meg kell itt említenem, i Nemzetgyűlés, a magyar pedagógiai karnak roppant nehéz anyagi helyzetét is. (Helyeslés.) Az ember nemcsak igéből él, hanem kenyérből is. (Ügy van! Ügy van!) A magyar tanítók és tanárok jelentős részének az idegenkedése és értetlensége, amellyel a demokráciával szemben állnak, nem utolsó sorban arra vezethető vissza, hogy a demokráciának mostohagyermekei az anyagi ellátást illetően. (Felkiáltások a kisgazdapárt soraibani Mindig azok voltak!) Mi sokat beszélünk a sajtóban arról— itt is szó esett róia — hogy meg kell mentenünk a magyar értelmiség elitjét, a tudósokat, a művészeket, az írókat — büszkék vagyunk reájuk — hat-hétszáz, legfeljebb ezer embert kell megmenteni az éhenhalástól. Mi ezzel természetesen tökéletesen egyetértünk. Meg kell mentenünk ezt a szellemi elitet, (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Először a tanítókat és a tanárokat!) de ne feledkezzünk meg a magyar értelmiség derékhadáról sem, a nevelő néptanítók és középiskolai tanárok ezreiről. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Egy fővárosi tanító fizetése 80—100.000 pengő, (Közbekiáltás a. kisgazdapárt soraiból: Egy kilogramm zsír ára!) egy középiskolai tanáré maximum 130.000 pengő havonta. (Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Tessék ebből megélni!) A tanítók és tanárok azt teszik, amit általában a becsületes