Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

105 A nemzetgyűlés 4. ülése 1945. évi december hó i-ên, kedden. 10Ö ambíciójából folyik a munka, abban a tudat­,ban, hogy ebben az országban mindenki csak végzett munkája titán részesülhet azokban a javakban, amelyeket munkával tudunk elő­állítani. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Hiába beszélünk addig bármilyen csábító sza­vakkal a munka szükségességéről, szépségéről és _ felemelő érzéséről, amíg az emberek azt látják, hogy a dolgozó emberek nmnkájára spekulálva, dolog nélkül jobban meg lehet élni, mint annak az embernek, aki minden kö­rülmények között kötelességszerűen végzi a maga munkáját a nemzet érdekében. (Úgy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) \ Naponta lehet keserves hangokat hallani munkára menő vagy munkából jövő emberek, szájából, hogy itt még ma is azok tudnak jól élni, azok tudják a munkásemberek számára: elérhetetlen, finomabb élelmiszereket meg­fizetni, akik nem dolgoznak, akik semmiféle termelő munkát nem végeznek, azokkal; van­nak tele a kávéházak, a mulatók és a drága szórakozóhelyek. (Czövek Jenő (kg): De a Teleki-tér is!) A felszabadulástól éppen azt várta az egész ország dolgozó népe, hogy ezt az igazságtalanságát ki fogja, küszöbölni. En­nek a kérdésnek gyökeres megoldása alapfel­tétele lesz a demokratikus Magyarország meg­erősödésének és minél gyorsabban való felvi­rágzásának. A belső rend megszilárdításához tartozik a rendeletek végrehajtása. Minden jóakarat meddő marad a kormány részéről, ha a hozott rendeleteket nem fogják végrehajtani. '(Ügy. van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Meg vagyok róla győződve, hogy ez a nemzetgyű­lés csak olyan népi törvényeket fog alkotni, a kormány csak olyan rendeleteket fog ki­adni, amelyek a magyar népnek és ennek az országnak demokratikus fejlődését fogják szol­gálni, tehát az a tisztviselő, aki ennek a kor­mánynak rendeleteit szabotálja, nép- és haza­ellenes cselekedetet követ el. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a kérdésben nincsenek és nem is lehetnek pártszempontok, sa legszigorúbb el­járás alkalmazása is indokolt. Feltétlenül minél élőbb megalkotandónak tartom az összeférlietlenségi törvényt. (He­lyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban.) Több évtizeden át sürgették már ennek a törvény­nek megalkotását a magyar parlamentben. Bi­zonyára azért nem alkották meg soha, mert akik hivatva lettek volna e törvény megalko­tására, azok maguk kerültek volna elsősorban összeférhetetlen helyzetbe. (Ügji van! r Ügy vari!) Nem engedhető meg a törvényhozók sza­mára, hogy akár egyes vállalatoknál, akár magas közhivataloknál tisztségeket viseljenek, mert hiszen, a múlt eléggé igazolta, hogv^ az ilyen törvényhozók nem mentesek többé bírá­lataikban bizonyos elfogultságoktól. (Ügy van! a kisgazdapárt oldatán.) '.'"•'•A kormányprogrammban szó volt a kos 1 életi tisztaságról. Ne legyen ez a régiekhez ha­sonlóan újra csak kimondott szó, valóban ki kell. irtani a korrupciót a közélet minden "teré­ről. (Helyeslés a kisgazdapárt soraiban.) Az utóbbi időben egyesek igyekeztek kihasználni a széthullottság állapotát és meg nem enged­hető módon olyan anyagi javakhoz igyekeztek jutni, ami egyáltalában összeférhetetlen állá­snlílí fi 1 Sokszor találkoztunk esetekkel, amikor hivatalokban "csak külön juttatásokért voltak hajlandók olyan dolgot elintézni, ami egyéb­ként hivatali kötelességük lett vóíhá. • -Az á kö ? alkalmazotti réteg, amelynek-hivatása a rendnek, a közéleti tisztaságnak másokkal be­tartatása, hivatali állásánál fogva hivatott a példamutatásra, arra, hogy előljárjön. Minél többször fordul elő az ő környezetében meg­tévedés, annál inkább fokozza a bizalmatlan­ságot a demokrácia iránt, és ha az ilyén cse­lekedeteket csak egy pillanatig is megtűri: a. kormányzat iránt. A nemzeti élet függetlenségének egyik biz­tosítéka a magyar honvédség. A honvédségről az _ elmúlt időben nagyon sókféle vélemény nyilvánult meg, Amikor a honvédségről" beszé> lünk, nem szabad teljesen d niúlt hohvódség nem védhető hibáinak befolyása alá esnünk. Azt hiszem, nincs közöttünk senki, aki akarná, hogy addig, amíg a világ minden nemzete a' maga fiainak bizonyos mértékig fegyverben tartásában látja országának biztosítását, ak­kor éppen csak 'Magyarország mondjon le er­ről a jogáról? Nem hiszem, hogy ' volna kö­zöttünkv aki ne akarná, hogy a honvédség ^~ mint nemzetünk biztosítéka — továbbra is fennmaradjon. Annak, hogy a - magyar hon­védséget az elmúlt időkben a nemzet érdekei ellen tudták háborúba vinni, okai nagymér­tékben a legfelsőbb katonái vezetők voltak. Ezt ma máj; mindenki tudja. Egész honvédsé­günk nevelése és kiképzése olyan volt, hogy " a honvédet nem bajtársnak, hanem csak eszköz­nek látták céljaik elérésére. Innen adódott, hogy a katonák nagyon sok esetben az első­számú ellenséget saját tisztjeikben látták. Tér-, mészetesen voltak nagyszámban kivételek, akik már azokban az időkbeu teljesen demokratikus módon gondolták el a honvédség feladatát. Vád hangzott el a honvédség felé, hogy egymást igazolják. 59 Sok igazság lehet abbaaV hogy tisztek egymás igazolására sorakoznak' fel, de azt is meg kell mondanom,- hogy _na' gyón sok esetben, amikor tiszteket nem iga­zoltak és ezeknek ügye népbíróság elé került, ezeket a nétibíróságnál majdnem kivétel nél­kül igazolták. Ha tehát ezek mégis a honvéd,-; sesrnél máradhattak, abban nem csupán a hon-; védség vezetősége volt hibás, mert olyan tisz­tpket, akiket maga a népbíróság igazolt; nem lehetett elbocsátani. '•'••• Ennél a kérdésnél az a vád is elhangzott, 1 hogy a tartalékosokat le akarják szerelni és csak á reakciós tényleges tisztek inaradnak bent. Tény az, hogy a háború befejeztével a honvédséget teljes egészében ellepték olyan emberek, akik ott akarták megtalálni a magám élet helyett megélhetésüket. Amikor ma .az or­szág egészen kevés honvédséget tud tartani, auu^ kor a létszám számszerűleg meg van állapítva, igenis indokoltnak tartom, hogy hamar a hon­védség fenntartására az ország pénztárából, nagy összegeket fizetünk, ne a nyugdíjasok szaporításával érjük ezt el, hanem elsősorban a tartalékosok menjenek vissza privát foglal-í kozásukhoz, a tényleges tisztek között brzo; nyara van annyi demokratikusan gondolkozó tiszt ebben az országban, amennyi kiteszi ezt a kis létszámot. (Kovács István (kp) : Szóval, maradjanak a reakciósok*?!) . ; A volt honvédség egyik bűne volt az is, hogy a tisztek egy része nyilas eszméktől fer­tőzve, olyan hangulatot tudott becsempészni a hadseregbe, amely elhomályosította a tisztán­látást és megkönnyítette a honvédségnek ide­gen érdekekért való felhasználását. Az^ új ma­gy«r demokratikus honvédség mara-d^on . az :

Next

/
Oldalképek
Tartalom