Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

107 - A nemzetgyűlés 4. ülése 1945. egész nemzet honvédsége. Habár a demokrá­ciában meg is van engedve a politikában való részvétel és az egyes pártokhoz tartozás, a hadseregben a legszigorúbban kell őrködni azon, hogy napi politikai ellentéteket ne szít­sanak a katonák között. Csak akkor lesz ér­telme annak, hogy hatalmas összegeket köl­tünk az állam terhére, ha átütőképes, a nem­zet szempontjából mindenki számára megbíz­ható honvédséget fogunk teremteni, (Ügy van! Ügy van! — Taps a kisgazdapárt soraiban-) s nem lehet érdeke egyetlen pártnak sem, hogy az egységet bármilyen szempontból lazítani igyekezzék. Ennél a kérdésnél meg kell még emlékez­nem a hadifoglyokról. Nincs magyar, aki őszinte szívvel és lélekkel ne várná, hogy a foglyok hazajöjjenek. (Ügy van! Ügy van!) Meg kell állapítanom, hogy a hadifoglyok ha zatérésével kapcsolatban olyan panaszok me­rülnek fel, amelyek orvoslására intézkedéseket kell hozni. Ezt ngyan a miniszterelnök úr em­lítette minapi beszédében, csak végre kell hajtani- Nem tudom helyeselni, hogy a haza­térő hadifogoly katonák fogadását nem kato­nai bizottságok intézik. Számtalan panasz me­rült fel, hogy a hazatérő katonáktól elvesznek i minden személyes értéktárgyat, sőt még a pri- ; vát ruházatukat is lehúzzák róluk. (Piatrik ! János (kg): Még az élelmet is elvesziki — Ügy van! a kisgazdapárton.) Azok a foglyok, j akik nehezen várják a napot, hogy újra hazai földre lépjenek, olyan fogadtatásban részesül­nek, hogy maguk a hatósági személyek foszt­ják ki mindenükből őket. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárton.) Ügy gondolom, hogy ha elsősorban ' hon- ! védségj egyének végeznék ezt a munkát, ak­kor — ha a múlthoz képest a honvédségnél lazább is a fegyelem, még mindig van fegye­lem! — a honvéd a honvéddel szemben dlyen eljárást nem fog tanúsítani. (Ügy van! a kis­gazdapárton.) Örömmel hallottam a miniszterelnök úrtól a jelentést, hogy a beérkezett adatok szerint ez­ideig már 2,600.000 katasztrális hold föld van bú­zával bevetve. Ha figyelembe, vesszük, hogy állatállományunk, ló-, valamint szarvasmarha állományunk a békebelinek 50 százalékára csökkent, ezt már nagy teljesítménynek kell mondanunk. Ha valaki ezekután azt meri mondani, hogy a paraszt sztrájkol, vagy sza­botál. (Egy hang a kisgazdapárton: Az haza­áruló!) akkor csak erre az eredményre kell rámutatnunk, amely világos képet ad arról az erőfeszítésről, amellyel a paraszt hivatásának megfelel. Ma szűk keretek között rendelkezünk csak élelemmel. Parasztságunk, amely ellen sok tá­madás hangzott el és hangzik el még nap iáink­ban is, e nehéz élelmezési viszonyok között is hatalmas erőfeszítést fejtett ki munkájában. Legyünk tisztában azzal, hogy ha az elmúlt őszön, amikor a felszabadítás idején az ország nagyrésze harctér volt, amikor szóltak a fegy­verek és puskagolyók fütyültek kint A földe ken, ez a parasztság önfeláldozó módon nem állt volna hivatása magaslatán, akkor ma nem volna annyi kenyér sem ebben az országban, mint amennyi van. (Lelkes taps a kisgazda­párt és a parasztpárt soraiban,) Éppen azért, ha az ország parasztságának a kér­déseit bíráljuk, nem szabad egy pillanatig sem szem elől téveszteni, hogy hatalmas parasztfö­ínegejnk nélkül ezt az országot senki nem tud I évi december hó 4-én, kedden, 108 ná fenntartani. (Taps a kisgazdapárt és a pa­rasztpárt oldalán.) A mezőgazdaság színvonalának a megtar* tása és a termelés fokozása érdekében a leg nagyobb mértékben szükséges, hogy a meg meglévő igavonó állatokat meg tudjuk men­teni az igénybevétel elől. Veres Péter képvi­selőtársam megemlítette, hogy milyen óriási szükség van arra, hogy az, alacsonyra csök­kent jószágállomány tovább ne csökkenttessék, mert ez nagy veszedelmet rejt magában a jövő szempontjából. Meg kell emlékeznem arról, hogy éppen a mostani időkben is az egész or­szágban nagymérvű igénybevétel folyik és nem egy esetben az embereknek az utolsó^ te­henét viszik el jóvátételképpen. A kormány­nak tennie kell valamit e tekintetben. Talán forduljon az ellenőrző bizottsághoz (Helyeslés a kisgazdapárt és a parasztpárt oldalán.) és mutasson rá a helyzetre, amely ebből adódni fog, ha ezt a beszolgáltatást valamilyen for­mában nem tudjuk szüneteltetni, legalább ad­dig, amíg az ország mezőgazdasága meg nem erősödik. Nincs jószág, de nemcsak az új gazdáknak, hanem a régi földtulajdonosoknak sincs jószá­ga. Veres Péter azt mondotta beszédében, hogy a nagygazdáknak az udvarán van a jószág, míg a kisebbek nem jutnak hozzá. Először is azt a kérdést legyen szabad tisztelettel feltennem, kiket értünk ma nagygazdák alatt? Száz, illetve 200 hold föld az a maximum, amelyet egy ember megtarthatott. De kérdem, a birtokos­ságnak hány százaléka az, amelynek száz hol­don felül van földjet Hol vannak ma azok a gazdák, akiket nagygazdáknak lehet nevezni? Másodsorban én nem láttam sehol az említett jelenséget Az én vidékemen legalább nem lat­iam, (Elénk felkiáltások a kisgazdapárton: Seholsem!) hogy ott ilyen eset előfordult vol­na. A parasztság igenis tudatában van annak, hogy csak az egész ország egyenlő ellátása biztosíthatja az ország nyugalmát és békéjét. De tudatában van annak is, hogy nem elég csak az ő földjének felszántása és bevetése, mert csak akkor lesz a nemzet minden tagjá­nak kenyere, ha mindenkinek a földjét bevetik. Ezért igyekeznek is az emberek egymáson se­gíteni — nem tudom, honnan vette Veres Pé­ter az adatokat — igyekeznek segíteni azokon a kisembereken, akiknek semilyen módon nincs lehetőségük a munkák elvégzésére. (Taps a kisgazdapárt oldalán.) A nagyon nehéz helyzetben, amelyben iga­vonó állatok tekintetében vagyunk, nagyon üdvös volna — ezt kívánságképpen mondom — ha a kormány minél több traktort tudna be­szerezni az újonnan föidhözjuttatottak ré­szére, hogy az ország minden talpalatnyi földje megmunkálás alá kerüljön. Tény az, hogy ha az ember az országban jár, talál elég tekinté­lyes mennyiségű földet, amely az elmúlt esz­tendőben is bevetetlenül, parlagon hevert, de lehet találni olyan földeket, amelyeket kiosz­tottak, gőzekével felszántottak és mégis beve­tetlenül maradtak. (Ügy van! Ügy van! a kis­gazdapárt oldalán.) Tehát nemcsak az igavonó jószág hiánya a baj! Nagyon sok esetben azt tapasztaltuk, hogy olyan emberek is kaptak földet, akik földdel talán soha nem foglalkoz­tak. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt olda­láról.) Ezek a mostani kereseti lehetőségek között azt mondták, hogy nem érdemes a föld­műveléssel foglalkozni. (Közbekiáltások u kis­s

Next

/
Oldalképek
Tartalom