Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

ÍJ" A nemzetgyűlés &. ülése IM"). csak közös nyomorúságunk ellen harcolhatunk, vagy ha nem értjük meg egymást, akkor egymás ellen. Erre mi, a Nemzeti Parasztpárt, nem vagyunk hajlandók; mi magunknak, a dolgozó magyar népnek akarunk országot építeni, (Ügy van! Ügy van! a parasztpárton.) és csak azért vagyunk hajlandók dolgozni, szenvedni és nélkülözni. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Nehéz sor ez, t. Nemzetgyűlés. Bírálni még okos szóval is könnyű, cselekedni nehéz. Jól cselekedni különösem nehéz. Hol a kibontakozás, merre van a kivezető út? Mi úgy látjuk, hogy ha a földkérdésben forradalmian merész lépést tettünk, ebből az következik, hogy a köveltkező lépések is merészek legyenek. Ha mi ezzel >a töi'pebirtokos országgal visszatérünk a régimódi gazdaságpolitikához, aktkor jaj lesz a magyar népnek, de jaj lesz abban különösen a dolgozó parasztságnak. Az ipari munkásság szervezett, erős és öntudatos, jobban tud majd védekezni, mint eddig. De a kalkuláció nélkül dolgozó és termelő törpebirtokos milliók teljesen tehetetlenek lennének a nagytőkés, különösen a nagyon éber és nagyon mohó kereskedelmi tőkével szemben. (Úgy van! Ügy van! — Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A sarkpont, a kiindulási pont megint csak a földkérdés és a parasztság sorsa. A mi iparunk nagyarányú kifejlődése alttól függ, hogy az eddig fogyasztóképtelen paraszti milliók most már kevés földjük birtokában fogyasztóképesek, illetőleg vásárlóképesek legyenek. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a Ház minden oldalán.) A mai termelési rendszer, a mai külterjes gazdálkodás mellett ez nem lesz meg. Amit termelnek, annak egyik részét eU fogyasztják, — hiszen így is elég sokat koplalnak — másik részét életnívójuk rovására is, piacra viszik. De ebből nem lehet olyan jövedelmük, hogy pezsdítő erőt adhatnának a magyar ipari termelésnek. Nincs más, mint akár koplalásunk, nélkülözésünk, rongyoskod ásunk árán is b elter jesebb termelésre kell áttérnünk. (Élénk helyeslés.) Ez ma már nem kísérletezés, nem sötétbeugrás. Az elmúlt évtizedekben Magyarország egyes tájain kipróbáltuk, mit lehet csinálni. (Ügy van! ügy van!) Szabolcs, Szatmár, Bereg téli aknája, Gyöngyös, Kecskemét nemes csemegesz'őlöje, Cegléd, Nagykőrös szárazkertészete, Pestkörnyék bolgár kertészete, Debrecen és Csanád tengeriitennelése és sertéshízlalása^ Orosháza, Hódimezővásárhely baromfitenyésztése és hizlalása, a Dunántúl tejtermelése és szarvasmarhatenyészete s az egész országban szórványosan kifejlődött ipari növénytermelés olyan kiindulási pont, ahonnan csak tovább kell lépni és megnyílik előttünk a szebb magyar jövő. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) A piackérdés — úgy érezzük —• nem lesz nagy akadály. Nyersterménnyel, gabonafélével Európa hamar telítődik, mint mindig, de a minőségi termelésnek végtelen lehetőségei vannak. Minden nagy háború után feltör a jó élet vágya a tömegekből és akik tehetik, ha már a mennyiséggel elteltek, a minőség után vágyakoznak. Erre a minőségi és sokféleségi igényre kell nekünk építenünk (Helyeslés és taps.) és mert ehhez minden természeti adottságunk megvan, ez nem csupán vágyálom. Eat persze ma már mindenki mondja, már Németh László

57 előtt is sokan mondták, de utáni NEMZETGYŰLÉSI JÍAPLÖ;!. évi december hó 4-én, kedden. 98 meg mindenki kert-Magyarországról beszélt. A nagyobb kérdés már nem az, hogy erről meggyőzzük az embereket, hanem az, hogyan csináljuk meg, hogyan lehet a gondolatból tett. (Ügy van! Ügy van!) Elsősorban a nép szervezett erejével A legelső feladat a belterjes termelés kifejlesztéséhez tőkét teremteni, mert, mint mondottam, felesleges munkaerőnk bőségesen van. Tőkét! De honnan? A külföldre alig számíthatunk. Mindenesetre jobb, ha csak önmagunk erejére építünk. De hiszen szegények vagyunk, mit lehet itt kezdeni? És mégis ez az egyetlen lehetőség. Nincs más, mint megkoplalni, önmagunk életén megtakarítani aat a tőkét, amellyel boldogulásunkat megalapozhatjuk. Amit az előbb mondottam a takarékosságról, az újjáépítés örök módszereiről, az nagyon igaz és mindig igaz marad; én sem tudok jobbat, mint a konzervatív és a liberális politikusok. Éppen csak az a különbség, — jós* ez elég nagy különbség — hogy én azt mondom: ha már a hasunkon spórolunk, magunknak takarékoskodjunk és ha már takarékoskodunk, az ne a semmibe menjen. Ne a naplopók és uraskodók lássák hasznát, mint a múltban, hanem a jobb jövő felépítésére fordítsuk. (Élénk helyeslés és taps.) A törekvő, szabad kisparasztok százezrei nem riadnak vissza a nélkülözéstől, ha az eredmény az övék lesz, ha eke, borona, csikó, borjú, koca vagy tanya, ház, szőlőskert, gyümölcsös és más egyéb születik a nélkülözésből. Eddig is úgy volt mindenük, akiknek volt, hogy önmagukon z-sugorg attak meg. Az első lépés tehát, hogy az államunk a népé legyen, hogy demokráciánk kiviruljon. (Helyeslés és taps.) Ez az állam, a smi államunk, védje meg a dolgozó, termelő kisparasztot a fenyegető kizsákmányolástól. Védje meg, ahol szükséges és lehetséges, hatalmi eszközökkel és népi gazdaságpolitikával, de védje meg a parasziti élet és a termelés szervezetének kiépítésével is. (Helyeslés.) Meg kell teremtenünk államunk erejével és a nép javát szolgáló hitelpolitikával is a teljes szövetkezeti hálózatot, (Élénk helyeslés é$ taps.) olyan értékesítő ég fogyasztási szövetkezeti hálózatot, amelyben lehetőleg minden dolgozó és termelő, paraszt és munkás benne legyen. Csak egy ilyen teljes szövetkezeti hálózat tudja biztosítani, hogy a mezei termelés jövedelme — és nemcsak a munkabér, hanem a földjáradék is —a mezei kistermelők kezén maradjon. (Helyeslés.) i>ak így, a teljes szövetkezeti rendszer tudja biztosítani, hogy a pontos kalkulációval dolgozó iparral és kereskedelemmel szemben a szervezetlen paraszti kistermelők milliói egységesen és ugyancsak kalkulációval, mégpedig az államunk által biztosított mezőgazdasági kalkulációval védekezni tudjanak. (Helyeslés és taps.) Ha pedig ezt elértük, ha a föld jövedelme az állami terheken túl — amelyeket nekünk is vállalnunk kell — a parasztok kezén marad, akkor nem kell féltenünk a mi parasztjainkat; próbálkoznak és kísérleteznek azok mindennel, caakhogy boldoguljanak. Eddig is próbálkoztak és ami eredmény van Magyarországon mezőgazdasági kultúrában, az nem a földmívelésügyi miniszterek, hanem a próbálkozó kisparasztok érdeme. (Taps a Ház minden oldalán-) Államunk sohasem védte őket a bukástól, a töke pedig egyenesen a kizsákmányolásukra tört. .7'