Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

£>0 A nmnmtgyûlés l. ülése'1945, Nem kell attól félni, hogy parasztjaink — magyarán szólva — felfalják a föld fölös jövedelmét. Aki életrevaló ember köztük, — és a föld esak ezeknek a kezén maradhat meg — az elsősorban jószágot, ekét, boronát szerez, ha lesz honnan, ha az ipar teljesíti feladatát. Ha pedig majd telik rá, ha értelme, ha piaca és ára lesz, akkor nemes szőlőt, gyümölcsöst, kertészetet, hizlaldát és a többit létesít, amint a kapaszkodó, törekvő parasztok a múltban is tették. Ehhez azonban az kell, hogy ne legyen árujával úgy kiszolgáltatva a konzervgyáraknak, kereskedőknek és a hitelével se legyen úgy kiszolgáltatva a bankoknak, adójával se legyen úgy kiszolgáltatva az államnak, mint ahogy eddig volt- (Ügy van! Ügy van! a parasztpárt oldalán.) Az állam az övé is legyen!» a bank az övé is legyen, a gyár, a feldolgozó ipar az övé is legyen. (Taps a Ház minden oldalán.) Az életképes szövetkezeti rendszernek természetes velejárója, hogy a mezőgazdasági feldolgozó ipar a szövetkezeteké és rajtuk keresztül a parasztságé legyen. (Taps a parasztpárt oldalán.) Ha azonban drága áron vásárolja fel e minőségi termelés áruit, de nem tudja azt sem külföldön, sem belföldön eladni, akkor megbukik; elvégre a kínálat és a kereslet törvényei a szövetkezetekre is érvényesek. Ezért kell a szövetkezeti feldolgozó ipar, hogy a fogyasztás mellett időnként mutatkozó árufelesleget feldolgozza, időállóvá és értékállóvá tegye. (Helyeslés és taps a parasztpárt oldalán.) Azért kell a hitelszervezeteknek a nép ellenőrzése alatt állniok, hogy a szövetkezeteken keresztül a népnek olcsó, biztos és hosszúlejáratú hitelt biztosítsanak a szabad kisparaszti termeléshez. Észak- és Nyugateurópában már ma is, de a jövőben az egész világon a jól kiépített szövetkezeti rendszer a védbástya a hódító nagytőke ellen. (Taps a parasztpárt oldalán.) íme, így látjuk mi a jövő munkát. Amint a földosztás volt a magyar élet múltbeli sarkpontja, úgy a szövetkezeti rendszerre épülő belterjes szabad kisparaszti termelés lehet * a jövő kiindulási pontja. (Taps a Ház minden oldalán.) Csak ez vezethet ki a fenyegető törpebirtokos tehetetlenségből és nyomorúságból, amelyet mi teljes mértékben előrelátunk. Ezért követeljük, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti központ munkája induljon meg már végre-valahára. (Taps a parasztpárt oldalán.) De nehogy félreértsen valaki: nem az egyoldalú agrárszempontok hangoztatásáról, hanem az egész nép érdekéről van itt szó. Az ipari termelésben és a pénzpolitikában azt fogjuk csinálni, amit a világerők hatása alatt csinálni lehet, de a mezőgazdaság terén ezt kell csinálnunk, ez a magunk dolga és ez a mi saját erőnkből is telik. Mégegyszer hangsúlyozom: ne értsen félre senki, nem tartjuk egyetlen, minden betegséget megszüntető gyógyszernek à szövetkezetet, de úgy hisszük, hogy a mező; gazdasági holtpontról — ahová nem a mai földosztás, hanem a multak mulasztásai és a nem általunk csinált háború juttatott bennünket — innen van a kiindulás. (Taps a Ház minden oldalán.) Ügy hisszük, ez a mezőgazdasági holtpontról való kiindulás a magyar újjáépítés első lépése, a többig már menni fog. Az új földreform után a régi reformokkal együtt négymilliónyi kis- és törpebirtokos gazdasági és lelki mozgósításáról van itt szó. így tudjuk mozgásba hozni, munkába állítani az eddig kihasználatlanul kallódó és néha kivándorlói december hó í-én, kedden. ICO lásra kényszertilt munkaerőt, de az ugyancsak tespedésben megrekedt szellemi értekéket is, a képzelőerőt, a vállalkozó kedvet, tudásvágyat, gazdasági és erkölcsi virtust, — ami a magyaroknál nagy dolog. — mindent, mindent Ehhez azonban komoly és igazán nagyarányú népi. kultúrpolitika is kell. Sem a belterjes termelés, sem a szövetkezeti hálózat, sem az ezekhez szükséges munkafegyelem, közösségi elv, erkölcsi és népi becsület nem épülhet ki műveletlen, tudatlan és erkölcstelen népben. A kormányprogramul csak szegényesen, úgyszólván semmitmondóan szólt a nép szellemi felemeléséről. A magyar gazdasági élet újraszervezésének együtt kell haladnia a magyar nép nevelésével. Egyik sem előzheti meg a másikat, mint némelyek hiszik, csak egymás kölcsönös áthatásával, a nép cselekvő részvételével, a szellemi tudás és a gyakorlati tapasztalat azonnali alkalmazásával fejlődhetik a gazdasági élet és a szellemi kultúra együtt és egészségesen. Ezért követeljük, hogy addig is, míg a nép gyermekei olyan arányban juthatnak be a közép- és főiskolákba, amilyen arányban tehetséges és jellemes gyermekeket tud adni a dolgozó magyar nép, a közoktatásügyi kormányzat már most tegyen meg mindent, hogy a tehetséges emberek, nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is, falun, városon tovább tanulhassanak. A városokban az eddig megindult próbálkozásokat módszeresen, a szerzett tapasztalatok szerint tovább kell fejleszteni, a falvakon pedig a népkönyvtárak, a népfőiskolák és a hivatalosan segített tanfolyamok százait kell megindítani, hogy minden helyre jusson lelkes, szorgalmas, tanulékony és tevékeny paraszti tehetség. (Taps a> Ház minden oldalán.) Ha esak az állás nélkül maradt öreg gazdatisztekkel — ne vegyék rossznéven, hogy ezt mondom, de az igazság és a magyar nép érdeke követeli, hogy ezt mondjam — és hivatalnokokkal próbálnánk felépíteni a szövetkezeteket, mint eddig és az új magyar termelést, akkor biztos bukás lenne a vége, mert nem születhetne meg a kölcsönös bizalom a vezetők és a tömegek közt. (Igaz! Ügy van! — Taps m Ház minden oldalán.) Népi cselekvő erő nélkül itt minden megbukik vagy elsorvad, mint eddig, mert azt jegyezze meg Magvarországon magának minden, e néppel foglalkozó ember, ha a magyar nép egyebet nem is tud, de szabotálni, lélekben szabotálni, azt azután tud. (Taps a parasztpárt oldalán.) Befejezésül és összefoglalásul hangsúlyozom: a mezőgazdaság és az ipar viszonyában teremtsen a kormány egészséges és reális egyensúlyt. Tartsa be^ az újjáépítésnél a nemzetgazdaság szempontjából érvényes sorrendet Azokat a termelési ágakat segítse már most az indulásnál, amelyeket a saját erőnkből is mozgatni tudunk, azoknak az üzemeknek adjunk elsősorban hitelt, üzemanyagot, nyers^ anyagot és munkaerőt is, amelyeknek hazai nyersanyaguk és üzemanyaguk van és azoknak, amelyek a kivetett vagy kivetendő beszolgáltatást jobban teljesítik. Azoknak az üzemeknek ellátását javítsa, amelyek a megállapított mennyiségen felül is adnak közfogyasztásra iparcikkeket. Ha a mezőgazdaságban ez alz osztó igazság, az iparban is ez legyen. (Taps a Ház minden oldalán.) Ez egyúttal a reális mozgatóerő is amellett, hogy igazság. (Igaz! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Ami a kevésbbé fontom iparokat, de különösen