Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

03 A nçMzeigyulês L ule.se 1945 tömegű, jó pár millióra tehető európai igényű városi lakosságot. Ne tessék félreérteni, amit a következőkben mondok- Tudjuk, hogy a tőkés-termelésben egy bizonyos fokon túl már nem annyira a tényleg termelő munkások szaporodnak, hanem a kisegítő, elosztó, közvetítő, igazgató szervezetek emberei. A gépi termelés fejlődése, a racionalizálás kevesebb munkával többet termel, de amit megtermelt, azt több emberrel osztja el, közvetíti és több emberrel őrizteti; több csendőrrel, rendőrrel, bíróval, jogásszal, hivatalnokkal tartja fenn az igazságtalan termelési és elosztási rendet. (Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárton.) Sok-sok, nagyon sok szolgára és szolgáló kisemberre van szüksége, hogy a saját kényelmén kívül a szolgasereg kényelmét és jólétét is biztosítsa. Hiszen a szolgák azért szolgálnak, hogy jobban éljenek, mint a szabad munkások. (Taps a parasztpárton.) Ezek jórésze ma éppúgy koplal, mint a városi munkásság, de másik részük hihetetlen gyorsasággal megtalálta a felszínenmaradás módszereit a feketekereskedelemben és egyebütt. (Ügy van! Ügy van! a kommunista- és a parasztpárton-) Ez a réteg, amelyet örököltünk, ma súlyos tehertétele a magyar életnek. Ezek azok, akik világéletükben hozzászokván a mindennapi húsfogyasztáshoz és minden jókhoz, most nem tudnak lemondani róluk. Hogy a múltban aránylag jól éltek, hogy számukra Magyarország tejjel-mézzel folyó Kánaán volt, az nem a bőséges és fejlődő magyar termelésből, hanem a dolgozó parasztság nélkülözéséből következett. (Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárton és a kisgazdapárton.) Azt a bőséget és jólétet, amely a mi váró; saink jobbmódú emberei számára volt, a .mi parasztjaink a hasukon koplalták meg, (Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárt soraiban.) azt is olyan módon, hogy ruhára, iparcikkre, adóra, kamatra csak a hasukon spórolhattak és eladták minden terméküknek nem a feleslegét, hanem a szépét, a lelkét, a legjavát(Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárton.) A magyar parasztság, amely évszázadokon át kásán, tésztán, kenyéren, krumplin, puliszkán élt, dolgozott és termelt, most is elél hús nélkül, drága élelmiszer nélkül, de ez a városi fogyasztó tömeg nem akarja tudomásul venni a mai élet történelmi parancsait. Anyagi lehetőségével és üzleti képességével sokkal nagyobb mértékben kicsalja a faluból a tejet, a tojást és az élő baromfit, mint azt a magyar jövő megengedhetné. (Úgy van! Ügy van! — Tups a parasztpárt, a kisgazdapárt és a szociáldemokratapárt oldalán) Aki elszedi a tejet a gyermekek és az igázott tehenek kis borjai elől, aki megöli és elfogyasztja azokat a j ércéket, tojó ludakat, magkacsákat és kocasüldőket, amelyeket ügyes üzleti módszerekkel és vegyük hozzá, a tehetetlenség, meg a megromlott közerkölcs mellett (Ügy van! Ügy van! -— Taps a kisgazdapárt soraiban.) ki tud vonni a faluból, az jövőnk lehetőségeit zsugorítja össze. (Ügv van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) Egyszerűen nem bírunk velük, ök nem akarnak nélkülözni, ők nem arra születtek, hogy puliszkán és főzeléken éljenek. Követeljük tehát, hogy tenyészállataink védelmére az eddiginél szigorúbb intézkedéseket hozzon a kormány. (Helyeslés.) Amit pedig egyes vidékeken parasztjaink el tudnak adni, az ne a feketekereskedők kezébe jusson, hanem a szövetkezeteken keresztül iparcikk vagy évi december hó 4-én, kedden. 94 más mezei vidékek árui ellenében más vidékek állat nélkül kínlódó paraszti termelői kapják. (

äßlyesUs és taps.) A mezei újjáépítés első feladata, hogy mindenütt legyen tenyészállat és tenyészbaromfi- (Helyeslés.) A másik nagy tehertétel a kibontakozás előtt a falun van. Mindenki tudja, hogy mezei munkaerőnk a külterjes termelésben aliff 60—70 százalékig volt foglalkoztatva. Nemcsak sommásaink szerződtek rövid hat hónapra, hanem egész szegény parasztságunk, különösen a bérmunkás és törpebirtokos rétegek, nem dolgozhattak termelő munkában többet, mint száraz években 120—150, esős években 150—180 munkanapot. Világos, hogy aki c*ak 150 napon dolgozik, de 365 napon eszik, csak szegény maradhat, tőkét nem gyűjthet még jó munkabérek mellett sem, márpedig Magyarországon a szervezetlenség, az elnyomás és a munkaerő-túlkínálat miatt nagyon alacsonyak voltak a mezei munkabérek. Azt mondhatjuk, hogy mivel a munkaerők versenyében a nőtlen mezei munkások — lévén a parasztság az egyetlen nagycsaládú osztály — nagyszámban szerepeltek mint bérlenyomó erő. a magyar mezei munkabér nem a családos földmunkásnak, hanem csak az egymagában dolgozó munkásnak puszta élete fenntartásához; volt elegendő, paraszti kenyér-szalonnás nívón. Jómagam is próbáltam, mint legényember, a napszámolást és akkor kitelt belőle a heti tarisznya, de amikor mint ötgyermekes családapa próbáltam, akkor már nem telt ki a mezei munkabérből sohasem a heti tarisznya és a család ellátása. (Taps a parasztpárt soraiban.) Ezt a felesleges munkaerőt, amely a mezei összmunkaerőnek eddig is egyharmadát jelentette, mi a külterjes mezei termelésben ezidőszerint foglalkoztatni nem tudjuk. Egyetlen kivezető út a belterjes termelés és a mezőgazdasági ipar kifejlesztése volna, de tudjuk, hogy ez nem mehet egy-kettőre, f szükséges azonban, hogy már most, az újjáépítés megindulásánál tisztán lássuk legalább a hozzávezető utakat. A külterjes termelás egyelőre nemcsak, hogy megmaradt, hanem még jobban kiterjeszkedik. Ezt tudomásul kell vennünk. Ennek oka először is az, hogy a maradék-birtokosok és a nagyparasztok sem rendelkeznek tőkével, az övéket is elvitte a háború; másodszor az, hogy az ipari növényeknek kisgazdaságokban való termelése még nincs megszervezve; harmadszor pedig az, hogy sokszázezer új gazda természetesen önellátó akar lenni és gabonát vet csak azért, hogy biztos kenyere legyen, még akkor is

% ha nemcsak a nemzetgazdaság, hanem egyéni érdekei is azt tanácsolnák, hogy földjén más egyebet termeljen. Mi lesz ennek a következménye? Az, hogy föld nélkül maradt mezei munkásságunk továbbra is teng-leng a kevés munka és alacsony munkabérek kétoldali szorítása között. A Földmunkás Szövetség vezetőségének a Földmunkás Szakszervezet idei munkájából szerzett tapasztalata szerint már most is az a helyzet, hogy nem lelik a kivezető utat es az következik, hogy a többezer törpe- és kisbirtokos parasztság, ha saját magának talál is valamennyi munkát és szűkös kenyeret kevés földjén, felnőtt gyermekeinek nem tud sem munkát, sem kenyeret, de különösen nem tud az önálló paraszti családi