Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-4

91 A nemzetgyűlés i. ülése VJí<). Népi demokrácia neon állhat meg agrárdemokrácia nélkül, az agrárdemokráciát pedig csak úgy lehet kiépíteni, ha a nép a maga választoítt embereivel is résztvesz nemcsak a közigazgatás, hanem a gazdasági igazgatás és a termelés közérdekű dolgaiban is. Elvárjuk az új kormánytól az erre vonatkozó tervezetek kidolgozását. A mezőgazdasági kamarák tehetetlenségét csak maga a cselekvő nép orvosolhatja. 7. Általános paraszti követelés, hogy a beszolgáltatást jóvátételre és újjáépítésre mindenki vagyona és jövedelme szerint teljesítse. (Helyeslés és taps a parasztpurton.) Népi követelés, hogy létesítsen a kormány országos beszolgáltatás! alapot és abba mindenki azt adja, amit termel és olyan arányban, ahogyan tőle telik, (Helyeslés.) a beszolgáltatást alapon belül szükséges árucserét pedág egyesegyedül az állami ellenőrzés alatt álló népi szövetkezetek bonyolítsák le, (Taps.) hogy a párasatoknak is jusson ipari áru. Egyes községekben anár maguk a parasztok megcsinálták a beszolgáltatási alapot. Követeljük, hogy a népi józan törvényhozásnak ezt a reformját tegye a kormány országossá. (Tildy Zoltán miniszterelnök; Kész a rendelet!) 8. A paraszti családvédelemről nem szólt a kormánynyilatkozat, csak a családi bérekről, a szegény parasztság százezrei azonban ma már nem bérmunkások, de még ha vannak is közöttük, a mezőgazdaságban nehéz bevezetni és ellenőrizni a családi béreket, különösen már ma, a maradékbirtokosoknál és a parasztgazdáknál. Mi, a Nemzeti Parasztpárt, a családot, a családi életformát örökkévalónak és a nemzeti élet alapjának tartjuk. (Éiénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Az ember nemcsak társas faj, hanem páros faj, családban él és családban szaporodik. Éppen ezért a legnagyobb családú osztály, a szegényparasztság nevében követeljük, hogy a családvédelem ne maradjon városi kiváltság, hanem mikémt a földosztásnál több földet adtunk a nagyobb családoknak, úgy az adózásnál, a beszolgáltatásnál, a közmunkaszolgálatnál, a földárak törlesztésénél és az általános betegségi és öregségi biztosításnál is előnyben részesüljenek a nagycsaládú földművesek. Kevesen vagyunk magyarok és sokan elpusztultak; most ott óvjuk népünket, ahol lehet: a sokgyermekes . parasztoknál. (Taps.) Az a földireform, amely itt végbement, amint látjuk, nem polgári értelemben vett földreform, hanem forradalimi földosztás, történelmi igazságszolgáltatás volt és ezt is nem a XIX. században, a gyorsan forgó, helyét nem lelő, befektetést kereső olcsó pénz korszakában, nem a verseny kapitalizmus terjeszkedő korszakában, hanem a háborúba fúlt XX. századbeli monopolkapitalizmus korában, a második világiháború után hajtottuk végre olyan országban, amelynek pillanatnyilag sem ipara, sem kereskedelme, sem belső, sem külső hátele nincsen. A régimódi polgári földreform elképzelése a következő volt. A túlságosan szemetszúró nagybirtokokat felosztani olyan törpebirtokosok és tehetősebb mezei munkások között, akik önálló gazdálkodásra alkalmasak, akik termelni is tudnak és így hitelképesek és fizetőképesek. Az így felgyülemlő tőke befektetődik egyrészt a megmaradt birtokokba és azok belterjesebbekkó válnak, több mezei munkaerőt kívánnak, másrészt ez a tőke közvetve befolyik évi december hó 4-én, keddeH. 92 az iparba is és az ipar fejlődése felszív ja a föld nélkül maradt mezei munkaerőt. Ezzel megoldódnék a magyar parasztság zsúfoltságának és nyomorúságának a kérdése is. így gondolkoztak a háború előtt. Ugyanakkor ezzel a gazdasági reformmal megoldódnék a magyar politika nagy feszültsége is. Ha a ma is meglevő életképes kisbirtokosok számát további párszázezer 10—20 holdas kisgazdával szaporítani tudnók, elérhetnők azt» hogy ez a kisgazdatársadalom a magyar nemzetnek számban, gazdasági erőben és így politikai jelentőségben is legfontosabb rétegévé emelkednék és ez biztosíték lenne minden esettleges forradiaimi kísérlet ellen, amely az ipari munkásság részéről fenyegethetné a fennálló társadalmi rendet. Ez volt az elképzelése békében a polgári reformereknek. Az urak és az okosabb polgárok ugyanis ezt nagyon szívesen látnák. Ez az igazi kormányképes konzervativizmus, mert ennek van társadalmi tömegalapja és ilyen alapokra épített demokráciát még ők is szívesen elfogadhatnak, mert élni, mozogni, sőt boldogulni lehet benne. Sőt itt-ott, oktkal-moddal egy kis ügyeskedéssel még uralkodni is lehet benne, különösen ha a földdel mindig nagyon elfoglalt kisparasztság védekező agrárpolitikáját az urak és polgárok ügyesen vezetik és önmagukéval azonosítani tudják. Amint latjuk azonoan, nem ez lOrient. Nincs életképes kisbirtokrendszer, s a szocialista munkásság sem rendelkezik azzal a teljes politikai ós gazdasági haialommal, hogy a földhöz jutott, szegény parasztságot az érte való harcon túl segíteni tudná. E helyett általános kis- és törpebirtokrendszer alakult ki, amelynek azonban úgyszólván semmi tőkéje nincs a beiső újjáépítéshez. Ez a törpebirtokrendjszer az itt most kialakulóban levÖ új merkahtilkapitalizmussal szemben épp oly tehetetlen, mint a múltban Magyarországon feudálkapitalizmusnak nevezett monopójikapátaiizmuss&l szemben volt, mert nincs annyi belső tőkéje, hogy saját erejéből hamar osabb fejleszteni tudná a háborús bajokon túl is nagyon elmaradt termelését. Az igazi kisbirtokos országokban most már nemcsak északon és nyugaton, hanem körülöttünk is, — talán Lengyelország kivételével — van a parasztoknak anynyi tőkéjük, amennyivel még e háború után is meg tudnak mozdulni saját kisgazdaságukban. A mieinknek úgyszólván nincs egyebük* mint a puszta erejük, már amilyen*az is, és a nagy-nagy igénytelenség, életakarat, hogy nem akarnak kiveszni erről a földről. Ez nagy erő, hatalmas erő, épp úgy, mint ipari munkásaink szakmai tudása, de mint azt, ezt is mozgósítani kell tudni. Ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és szellemi feladat is. Ez a nép falun, városon csak . úgy feszül neki igazán a munkának és a velejáró szenvedésnek és nélkülözésnek, ha a jogokban és intézményekben biztosítva látja, hogy az ország és a jövő az övé és hogy nem másoknak építi fel. (Ügy van! Ügy van! — Taps a parasztpárton.) Hogy a kép teljes legyen, a kibontakozást nehezíti a magyar életűek még két BÚlyos tehertétele. Az egyik városon, a másik falun. A városon az, hogy a Habsburg- és Horthy-ádőkben a német, a népet elnyomó és hozzá idegen uralkodó osztályok és ugyanilyen, a magyar népen mint gyarmati népen uralkodó kizsákmányoló tőke felnevelt itt egy aránylag nagy-