Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-29

995 A nemzetgyűlés 29. ülése 1916. lenti, hogy ha netalán egy vészmentes esztendői nem kapunk, nagyon könnyen öt-hatszázezer sertés elhullásával] kell számolni ebben az országban. (Stühmerné Oberschall Ilma (pk): Kiváló szakértők!) Annakidején a közellátási miniszter urat és államtitkárát állandóan sürgettem, az eredmény, azonban nem volt kielégítő. Még hivatalbaléptem alkalmával, 1946 február 13-án minisztertanácsi előterjesztést szerkesztettem, amelyet az akkori földmívelésügyi miniszter. Kovács Béla bevitt a minisztertanácsba, azonban előttem ismeretlen okból levették a minisztertanács napirendjéről. (Zaj a vártonkívüüeknél) Nem akarok senkit sem vádolni, de mindenesetre meg lehet állapítani azt, hogy ezért kit- és miiven mértékben terhel a felelősség. Felhívom a föl dmí ve lésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy amit már pótolni nem lehet, ami elmúlt, azért viselnie kell valakinek, vagv valakiknek a felelősséget és kérem őt, hogy amit még meg lehet előzni, azt előzze meg. Igen t. Nemzetgyűlés! Méltóztassék csak figyelembe venni azt, hogy Budapest az utolsó háborűelőtti években maga ötszázezer darab sertést használt el. Hol van most ez? Hol van az a "táplálkozási Még egyet ne méltóztassanak elfelejteni: a földhözjuttatott kisemberek boldogulásának egyedüli alapja a sertéstenyésztés. Ha egy kisembernek megvan a maga kocája és felneveli annak öt-hat malacát, akkor — különösen ebben az átmeneti időben, míg a vüágkonkurreneia nem fog odajutni, hogy zsír- és^ hústulprodukció legyen — ebből meg tud élni, ha semmi másból nem sikerül is meerélnie. Ha azonban elpusztul a sertése, tönkremegy és nem tud megmozdulni. Igenis; megállapítom a felelősséget (Taps a párÍonkÍ~ vüliek soraiban.) és nem mulasztjuk el megmondani annak a kisembernek: bűnös könynyelműség volt» nem törődtek veled és nem törődtek a nemzet érdekével (Taps a kisgazdapárt soraiban és a pártonkívülieknél.) Elnök: A nemzetgyűlés az interpellációt k"iadja a földmíveíésügyi miniszter úrnak. (Nagy Vince (pk): Mehet a sóhivatalba!) T.; Nemzetgyűlés! A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy Nagy Vince képviselő úr interpellációja közben a kormányra nézve sértő kifejezést használt, amiért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Nagy Vince (pk): Boldogan tudomásul veszem! — Derültség.) Következik Vásáry József képviselő úr interpellációja a földmíveíésügyi miniszter úrhoz a traktorszántások ügyében. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Malasits Géza jegyző (olvassa): «Hajlaniaó-e a földmíveíésügyi miniszter úr a traktorszántások ügyében történt mulasztásokat kivizsgálni és lehetővé tenni, hogy az országban levő összes traktorok munkateljesítményét a következő munkaszezonban a legteljesebb mértékben ki lehessen használni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Vásáry József (pk): Igen t. Nemzetgyűlés! Igyekezem ezeket a gazdasági kérdéseket idehozni, mert annakidején, amikor a kormány a maga gazdasági programját és terveit előadta, * legnagyobb örömmel vettük volna és azt hiszem, az egész ország népe megnyugvással vetSvi május hó 8-án, szerdán. 996 te volna, ha ezeket az égetően fontosi és sorsdöntő problémákat itt tárgyilagosan, szakértő emberek hozzászólásával megvitattuk volna és megkerestük volna azokat az utakat és módokat, amelyekkel a mi elesettségünkon valamilyen módon segíteni lehetne. Az előbb már előadtam az állattenyésztésnek nagy problémáját és rámutattam arra, hogy milyen mérhetetlenül súlyos helyzetben van az állattenyésztésünk. De még ennél is súlyosabb talán növénytermelésünk helyzete. Hiszen a növénytermeléshez kell a legnagyobb munka. Vegyük csak a föld megművelését, vegyük csak azt, hogy ha eredményt akarunk elérni, milyen nagy erőbe kerül csak egy hold földre a trágya kihordása, széjjeitakarítása és vegyük azt, hogy mit jelent az, ha a föld nem kapjia meg a magáét és nem tudja visszaadni azt, amit vissza kellene adnia. Éppen az előbb mondtam, hogy milyen mérhetetlenül súlyos helyzetben vagyunk annak folytán, hogy növénytermelésünk hátul kullog az európai nemzetek sorában. Pedig magam is láttam kisgazdáknál — 8—10—12 holdas gazdáknál is — 15 métermázsás búzatermést, zsás répJUtermést olyanoknál, akiknek megvolt rá a lehetőségük. Most azonban ezizel le kell számolni. Nem is akarok én rekriminálni iái multak miatt, nincs is semmi, okunk arra, hogy a multakon töprengjünk, ellenben meg kell néznünk a jelent s a<zt nézve igyekeznünk kell segíteni, amennyire lehet. Köztudomású, hogy állatállományunk tönkrement. Az ezáltal okozott mérheitetlen szenvedést csak aiz tudja megérteni, aki el tudja- képzelni, milyen önelégült volt az a kisgazdaember, ha két jó lóval vagy két jó ökörrel tudott szántani, most pedig egy csa~ esit és egy tehenet fog össze, hogy elvégezze a munkát, de nagyon jól tudja, hogy ez. nem alkalmas munka, ez csak gyenge munka» amellyel nagy eredményt elérni nem lehet. Ilyen körülmények között egészen természetes, hogy a gépben rejlő erőre a legnagyobb gondot kellett volná fordítani, össze kellett volna szedni a traktorokat és kihasználni erejüket & legteljesebb mértékben. Hiszen ne méltóztassanak elf elejteni, vannak növényeink, amelyeknek megfelel a sekély munka is, például a kalászosok ialá nem kell mélyen szántani, de viszont ott van a tengeri, a burgonya, ••' meg a cukor répa, amelyek már igényes növények, amelyek alá mélyen kell megszántani a földet, mert ez a termés alapja. Nem közömbös az, hogy 61) métermázsa ujjnyi vastag cukorrépát vagy 150—180 métermázsa cukorrépát tudok-e rermelni. Meg kell állapítanom, ha kellő gonddal tették volna meg az intézkedéseket a növénytermelés terén, a traktorokban annyi erő állt volna rendelkezésre, hogy ezek alá a mély művelést kívánó növények alá is elő lehetett volna készíteni a földet. Megdöbbentő azonban, amit az egyik gyárnak, a Hoffer-gyárnak kérésemre kiadott és most is kezeimben lévő leveléből látok, amely azt bizonyítja, hogy amikor ezekre a szerszámokra olyan nagy gondot^ kellett volna fordítani, s amikor ezeknek a pótlásáról, javításáról kellett volna gondoskodni, milyen mulasztásokat köVetett el a kormány. A levél elmondja, hogy a Hoffer-gyár több mint 8 hónapig tartó megszállás után csak 1945 szeptember 22-én szabadult fel. Sajnos azonban, akkor sem tudott beállni a traktorgyártásba, mert bár a gyár vezető-