Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-26

À nemzetgyűlés 26. ülése 1946. képezte alapját az 1919-től 1944-ig érvényben volt valamennyi rendeletnek. Helytelen az internálások rendszeriének a múlttal váló bármilyen összehasonlítása, mert a -múltban éppen azokat internáltaik, akik demokraták voltak, ma pedig azért internálnak valakit, mert megállapítható, hogy a demokratikus felszín alatt fasiszta múlt rejtőzik, vagy nyugatról hazatért népnyúzó csendőr, vagy milliárdos tétekben feketézik és miközben az ország dolgozói valóságos aszketikus lemondással igyekeznek teljesíteni az újjáépítés •szolgálatában kötelezettségeiket, meg nem engedhető üzleteiből dáridókat csap. Sokkal inkább szolgálja a demokrácia érdekeit az, aki. a rendőrség munkáját azért bírálja, mert még mindig nem internálta le azokat, akiket kellett volna, mintha bírálat tárgyává teszi az internálások rendszerét és azt mint a demokrácia sérelmét igyekszik beállítani. A magyar demokráciának ma még sokkal több ellensége van, akik gazdasági és politikai síkon igyekeznek minden erővel megakadályozni a haladást, semhogy erről a fegyverről jó lelkiismerettel le lehetne mondani. Nem kétséges, hogy minden jószándékú, becsületes y magyar nyugodtan hajthatja álomra a fejék de az sem kétséges, hogy éppen enneik érdekéhen az internálásokra feltétlenül szükség - van. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tue domásulvenni méltóztassék. Budapest, 1946. évi március hó 18-án. Nagy Imre s. k.« Elnök: Jaczkó Pál képviselő urat á vi szónválasz joga megilleti. Kérdem a 'képviselő urat, kíván-e a viszonválasz jogával élni, igen vagy nem? (Jaezkó Pál (kg): Igen!) A képviselő urat illeti a szó. * Jaczkó Pál (kg): T. Nemzetgyűlés! A volt belügyminiszter úr válasza lényegileg csalk az internálások kérdésére terjed ki. Részletesen tárgyalja azt a problémát, hogy az internálás, mint olyan, mikor született, hogy ezt az intézményt szükséges-e fenntartani és hogy kiket internáltak a múltban és kiket internálnak a,jelenben. Egészen természetes, hogy ennek' az igazságügyi jellegű kérdtàsnék a megoldását az igazságügyminiszter úrra bizza. A kérdés azonban, amelyet vizsgálat tárgyává Ikell tenni, az, hogy mivel a rendőrség — a miniszteri válasszal ellentétben — nemcsak az ügyészség által elbocsátott, .hanem ínég a népbíróság 'által felmentett embereket is internál, holott a népbíróságok tagjait, viszsxaélések iiiiatt azóta sem vonták ési remélhetőleg a jövőben sem fogják eljárás alá vonni, ennélfogva lehet-e bírósági határozat után közigazgatási rendelkezéseket foganatosítani, amit különben a volt miniszter úr annakidején itt a folyosón tett egyik kijelentésében helyeselt is. Mert ha a rendőrség a prevenció szempontjából közigazgatási intézkedéseket ' hoz és megállapítva a társadalomra való káros hatást, ennek megfelelően a társadalomból kirekeszt embereket,, ez többé-ke vésbbé helyeselhető, megfelelő és szükségszerűen végre is hajtható- A bíróságok felülvizsgálata azonban' már nem olyan cselekmény, amelyet a rendőrség, tehát egy közigazgatási szerv végrehajthat. • Interpellációmban én éppen azt mondtam, hogy az igazságügyiminiszter úr és a belügyminiszter úr dolgozzanak ki egy törvényjavaslatot ebben a vonatkozásban, és addig is évi május hó 2-á% csütörtökön. 804 rendeletileg intézkedjenek arra vonatkozólag, hogy megfelelő igazságügyi szervek, független bíróságok álljanak rendelkezésre, amelyek a társadalomból kirekeszthetik azokat? akilk megfelelő életmódot és magatartást tanúsítani nem tudnak. De interpellációmban nemcsak erríől .volt szó. A rendőrségen sűrűn szerepelnek magánjogi, tulajdonjogi problémák is. Január 30-án átnyújtottam a volt belügyminiszter úrnak egy aktát,, amelyből kiderül, hogy a rendőrség, a közigazgatás magánjogi vonatkozásban is bírói szerepet és hatáskört vindikál magának. Erre vonatkozólag a válaszban semmi. nem található. Azóta Rajk belügyminiszter úr több lépést tett egyéni túlkapások és bűncselekmények kivizsgálására és elhárítására. Nekem a koalíció szellemének megfelelően a választ tudomásul kell 'vennem abban a reményben, hogy a jelenlegi belügyminiszter úr több ós hatásosabb lépéssel fogja előbbre vinni az igazságügy, az igazságszolgáltatás és a rendőrség ügyét. Elnök: Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltcztatnake a belügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nemi (ípenl) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi• Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Patonay Elek képviselő úrnak a nagykőrösi február 17-i* r népítélet tárgyában folyó évi február 27-én előtérjesztett interpellációjára. Kérem "a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Hegyesi János jegyző (olvassa): »T. Nem zetgyűlés! A nemzetgyűlés 22- ülésén, 194G február 27-én Patonay Elek képviselő úr a nagykőrösi február 17-i népítélet tárgyában • ;

el!monclott interpellációjára válas'izom a következő: Ai képviselő úr által említett napon a Magyar Kommunista _ Párt,, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Szabad Szakszervezetek \és a Földmunkás Szakszervezetek közös népgyűlést tartottak, melyen „ az említett szervezetek vezetői felszólaltak. Ezen gyűlés határozattal kimondta,, hogy a közigazgatást meg kell n

tisztítani a reakciós és nem oda való elemektől. Ezután a népgyűi lés résztvevői rendben és fegyelmezetten felvonultak a közhivatalok elé. A gyűlés — ellentétben a képviselő úr állításaival — nem kilenc, hanem huszonkettő tisztviselő eltávolítását követelte. Ezen tisztviselők névsorát a gyűlést megelőzően pártközi megbeszélés folyamán állították össze, természetesen a Szociáldemokrata Párt részvételével is. Tehát a szociáldemokrata polgármester eltávolítását pártja is helyesnek tartotta és elfogadta. Egyébként is a polgármester jóval a demonstráció előtt beadta lemondását, és így nem lehet azt állítani, hogy a népítélet elsősorban őellene irányult, de azt sem lehet állítani, hogy' válogatás nélkül demokratákat szórnak ki* a hivatalokból, hanem csupán arról lehet és van szó, hogy nem az a döntő, ki milyen pártkönyvvel rendelkezik, hanem ki hogyan szolgálja a nép érdekeit. Ezt az álláspontot képviselte a nagykőrösi Szociáldemokrata Párt vezetősége is, amikor csatlakozott a demokrata szervek kívánságához. Hogy a nagykőrösi úgynevezett népítélet demokratikus és jogos népi önvédelem volt, bizonyítja még az is, hogy a helyi nemzeti