Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-26
773 A nemzetgyűlés 26. ülése 1946. évi május hó 2-án, csütörtökön. 774 szívesebben dolgoznak velünk a világ demokratikus népei, és így »remélhetünk bennünket kielégítő kedvező békét is. Az új magyar külpolitika alapja a demokrácia, a belső magyar demokrácia, a magyar paraszt, a magyar munkás, ia hailadó értelmiségi ember szabad világa. Ezt értik, meg és ezt értékelik Moszkvától Washingtonig és Londonig. (Helyeslés és t®ps a kommunistapárton, a szociáldemokraitapártam a paraszt párton és a kisgazdapárton,) Kérem a t. Nemzetgyűlést, engedje meg, hogy kifejezzem a moszkvai út sikeréért köszönetemet munkatársaimnak, útitársaimnak, Szakasits miniszterelnökhelyettes úrnak, (Élénk helyeslés és taps.) Gyöngyösi külügyminiszter úrnak (Élénk helyeslés és taps.) és Gerő köz* lekedésügyi miniszter úrnak. (Élénk helyeslés és taps.) * Kérem a t. Nemzetgyűlést, szíveskedjék beszámolómat tudomásul venni. (Elénk éljent zés. helyeslés és taps a kommunistapárton, a szociáldemokratapárton, a parasztpárton és a kisgazdapárton. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet 12 óra 1 perctől 12 éra 45 percig.) (Az elnöki széket Kossa István foglalta el.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Az ülést újból megnyitom. * A miniszterelnök úr beszámolójához az egyes pártok a -következő szónokokat jelentették be: a Független Kisgazdapárt Oltványi Imre képviselő urat, a Magyar Kommunista Pánti Révai József képviselő urat, « a Szociáldemokrata Párto Schiffer Pál képviselő urat, a Nemzeti Parasztpárt Erdei Ferenc képviselő urat. Szólásra következik Oltványi Imre képviselő úr. Oltványi Imre {kg): T.Nemzetgyűlés!Természetesen mélyen a miniszterelnök úr nagy : szabású beszámolójának hatiása alatt állok. Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban két szubjektív szempontot emeljek ki a beszámolóról szólva. (Halljuk! Halljuk!) Ennek szintén súlya és; jelentősége van. Az első' mozzanat a miniszterelnök úr beszámolójából kitűnőleg az, hogy a moszkvai látogatás* gondolata tőlünk, a magyar kormánytól — és örülök, hogy még jobban leszűkíthetem ezt a kört, azt mondhatjuk — egyenesen a miniszterelnök úrtól indult ki. Miért tulajdonítok ennek szimbolikus jelentőséget és miért tartom szükségesnek ezt szerény hozzászólásom elején külön felemlíteni? Azért, t. Nemzetgyűlés, mert végtelen örömmel töltött el, hogy ez az iniciatíva egy magyar parasztembertől indult ki t (Éljenzés.) és ez a magyar parasztember egyúttal a független kisgazdapárt vezetője. A moszkvai út jelentőségét a miniszterelnölk úr kellőképpen kidomborította, természetesen azziai a nagyvonalú általánossággal, amelyre szükségszerűen szorítkoznia kellett. Engedj étk meg nekem, hogy az eredmények jelentőségét én is méltassam és egyúttal levonjam azokat a következtetéseket és azokat a tanulságokat, laimelyeik ebből a moszkvai látogatásból szükségszerűen adódnak. — a hangsúly a tanulságokon van — azért, hogy á magyar közönség, amely mindent többé vagy kevésbé felületesen fog fel, ha nem 'kap kellő, részletes magyarázatot, tisztán láthasson ebben a kérdésben és tisztán láthassa a jelenlegi magyar külpolitika szükségszerűségét, hogy né mondjam, sorsszerűségét. Nemcsak szubjektív szempontból nézhetjük ezt a kérdést, hanem kötelességünk elsősorban objektív ismérvek (alapján • rámutatni arra, hogy miért helye"s az a külpolitika, amelyet ia/ magyar kormány, élén] Nagy Ferenc mi niszterelnökkel, a »kisgazdapárt vezérével Ikövet A miniszterelnöik úr vázolta azokiait az előzményeket, amelyek a magyar külpolitikát uralták és rámutatott arra a hatalmas változásra; amelyet ia demokratikus íruagyar kormányok inauguráltak. Legyen szabad rámutatnom arra, hogy szinte felesleges egy külpolitikailag kellőképpen iskolázott ország előtt hosszabban indokolni azt, hogy miért az az egyetlen lehetősége a magyar nemzetnek, hogy külpolitikáját elsosorbfâui a szovjet birodalomra építse. Tudom, ebben a nyers megfogalmazásban a kéirdés felvetése sokak előtt nem teljesen rokonszenves. Engedjék meg, hogy teljes őszinteséggel világítsam meg. (Halljuk! Halljuk!) Objektív ismérvek szólnak ezen orientáció mellett. Nemcsak arról van szó, hogy egy kétszázmilliós, hatalmas birodalom közvetlen szomszédságunkban van, hanem arról is van szó, hogy minden más birodalom lényegesen távolabb van tőlünk, mint ez. De ebbe a tárgyilagos ismérvbe, amelybe természetesen bekapcsolódik a gazdasági szükségszerűség kérdése is, legott egy érzelmi részt is be kell kapcsolni és ez az érzelmi rész az az eltagadhatat* lan tény, hogy felszabadulásunkat, függetlenségünket, önállóságunkat a szovjet birodalomnak köszönhetjük. Ezen a kérdésen könnyen nem lehet túlmenni. Tudom nagyon jól, hogy az a többékevésbbé általános és külpolitikai iskolázatlanságra valló felfogás, amely az ország sok helyén felüti a fejét és amely a reaíkeió hatalmas segítségével .antiszovjet hangulatot kíván felidézni ebben az országban, támaszkodik bizonyos objektív tényekre is. Ezek a tények a háborúból folynak. Nincs semmi okunk arra, hogy ezekről a tényekről ne merjünk beszélni iázzál az őszinteséggel, amelyet egy ilyen nagy birodalom, mint ia Szovjetunió, joggal el is várhat tőlünk. A háború következményei olyan jelenségekkel járnak mindenütt, szerte a világon, amelyek természetesen nem rokonszenvesek. Természetes, hogy fel lehet használni ezeket a tü" ne tekét arra, hogy egy általános befeketítő had. járatot indítson az ember az ellen az ország ellen, amelynek közegei, katonasága bűnös, vétkes ilyen tünetekben. t Azonban nem tudni felemelkedni arra a történelmi szemléleti magaslatra, hogy a háború szükségszerűleg maga után von ilyen tüneteket s hogy ennek az orosz birodalom magas politikájához, jóakaratához semmi köze sincs, igen szűk látókörre és kicsiny ess égre vall. De különben is nagyon jól tudjuk, hiszen a saját testünkön és bőrünkön tapasztalhattuk mindnyájan, hog/ amit rosszindulattal elefánttá szokás felfújni, azok az apró kilengések vagy akár nagyobb kilengések is, merőben megszűntek, vagy ha nem szűntek meg tökéletesen, megszűnőben vannak éppen a szovjet kormányzat erőteljes intézkedései következtében. Az a közihangulat tehát, 49*
