Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-26

?6ö A nemzetgyűlés 26. ülése 19Í6. gyár közvélemény ellenére a távolabbi Nyugat felé orientálódni. Lehetséges lett volna még egy irány, északkelet, az akkoriban még szervezkedő és sok nehézséggel küszködő Szovjetunió iránya. Ez az út azonban még inkább járhatatlan volt, mert egyrészt az ország vezetői ellenforradalmi lázban kormányoztak az 1919-es forradalom leverése után, másrészt éppen ezért maga a Szovjetunió is a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetett a jobboldali, reakciós magyar kormányzással szemben. Mivel tehát az első világháború utáni magyar külpolitikát részint belső erők, részint a magyar politika helyes irányában fekvő hatalmak bizalmatlansága elzárták 'az egészséges irányban való fejlődéstől, az elzártság megszüntetése iránti törekvés helytelen kialakulás felé vitte a magyar külpolitikát. A magyar külpolitika ezután sérelmi alapon alakult ki és összesodródott' — egyelőre hangulatban — a Versaillesben szintén sérelmet szenvedett és háborút vesztett Németországgal. A győztesek közül először Olaszország fogadta Magyarország közeledését. Ebből következett, hogy ha Magyarország jó viszonyt akart teremteni Olaszországgal, vállalnia keilett azt is, hogy a fasizmusról a magyar köz-, véleménynek kedvező tájékoztatást adjon. így csempésződött be az a politikai eszme, amely azután már szinte önmagától csinált utat a későbbi német nácizmusnak a magyar közvéleményben. Hogy hova vezetett ez a külpolitika, annak már valamennyien tanúi vagyunk. Azért vetítettem ide, t. Nemzetgyűlés, — nagyon röviden — az első világháború utáni külpolitikai lépéseket, mert szeretném, ha a mai reálpolitikai lenetőség'ek mellett • azok _ a tanulságok is*aLa<pjául szolgálnának kiiipolitikánknak, amelyeket ezeknek az időknek a tanulmányozásából meríthetünk. Nézzük meg mindjárt ezeket a tanulságokat, Magyarország reakciós, ellenforradalmi kormányzata nem használta ki az első háború utáni lehetőségeket a magyar nép javára. Először is belpolitikailag nem lépett a demokrácia útjára, hanem megerősítette a nagybirtoknak, nagytőkének és a nagyhivatalnokoknak az uralmát. Másodszor az elégedetlenséget, bármiből fakadt is, nem belső rendszerváltozással akarta levezetni és megszüntetni, hanem utat engedett a revíziós propagandának, sőt táplálta is, azt. Meglovagolta a trianonokozta nemzeti fájdalmat, saját bűneit is Trianonra kente és így a magyar közvéleményt szembeállította azokkal a népekkel, amelyek a trianoni döntést hozták vagy abból részesedtek. Az ilyen hangulatban ringatott, főleg városi, méginkább középosztálybeli közvéleménnyel szemben azután nem merte vállalni azokat a kezdeményezéseket, amelyek szükségesek lettek volna a volt ellenségek kiengesztelésére, - szövetségessé tételére, az igazi délkeleteurópai béke megteremtésére. Az első háborútól való időbeli eltávolodás az ellenséges hangulatot enyhítette ugyan, de igazi barátság-, őszinte bizalom nem tudott kifejlődni Magyarország és a demokratikus országok között. Ami azután történt, az már következménye az antidemokratikus, bátortalan, koncepció nélküli külpolitikai indulásnak. A német szövetségi rendszerhez való fokozatos odasodródás, a háborús politika vállalása, a Szovjetunióval szemben való csalárd magatartás, mind-mind várható volt a szerencsétlen indulás után. A magyar külpolitika jóformán évi május" hó 2-án, csütörtökön. 766 a Németországgal való barátkozásra korlátozódott, és nem tudott sem a távolabbi nyugaital, sem kelettel értékes kapcsolatokat teremtem. Nép nélkül folytattak külpolitikát es ilyen körülmények közt a nép külpolitikai aktivitása méginkább csökkent, úgyhogy nom ^csoda, ha a háborús német erőszaknak a magyarság már nem tudott úgy ellenállni, mint a demokratikus berendezkedésű kis népek, amelyek inkább vállalták az áldozat sorsát mint a cinkos szerepét. A kapcsolatok hiányia miatt a demokratikus nagy népek nem ismerhették meg népünknek, a magyar parasztságnak, a munkásságnak az értékeit, békeszeretetét, németellenes érzelmeit, a demokrácia iránti vágyódását, és most a demokráciára hárui iaz a feladat, hogy a magyar népet igazi arculatával mutassa meg a világinak. T. Nemzetgyűlési Most. a második világháború után, íuazánk történetének sorsdöntő napjaiban mindazokat a konzeKvencia&ai te kell vonnunk, amelyeket a két háború közötti idők tanulmányozása állít elénk. Ebből következik az, hogy először is belső berendezkedésünknek azonosnak kell lennie fai világ többi népeit összefogó politikai eszménnyel, a demokráciával. (Ügy van! Úgy van!) Másodszor külpolitikánkat a világ demokratikus népeivei való barátság tisztia szándékával kell megfal apoznunk. Helyes magatartásunkkal bizonyságát kell adnunk annak, hogy tőlünk nem kell félteni a nyugalmat, a tartós békét, mert soha békebontó törekvéseket nem fogunk támogatni. (Élénk helyeslés és taps.) Amikor ezer esztendő óta először tudtuk megteremteni fa tiszta demokrácia lehetőségét, a nép politikai érvényesülését, ennek külpolitikánkon is meg kell látszania; szakíualiuuk kell az eddigi egyoldalúsággal, koncei> eióiiélküiiségged és kelet feié is nagy aktivitással kell keresnünk a kapcsoltattok kiépítésének minden lehetőségét, (Ügy van! Ügy van! Nagy taps.) Ha ezt a nézetemet csak most hangoztatnám, talán alkalmazkodásnak látszanék, azonban tanuk vannak arra, hogy ennek ia nézetemnek adtam kifejezést már a háború alatt is, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Ezeknek /a tanulságoknak figyelembevétele mellett vannak tárgyi és érzelmi (adottságok, amelyek utat mutatnak a demokratikus Magyarországnak külpolitikája megalapozásához. Az első ilyen adottság, hogy a második világháború után ismét győző és legyőzött népekre oszlik a világ, amikor a legyőzöttek közül éppen az európai kisnépekre olyan nagy hatással volt Németországnak nem egyhamar lesz külpolitikája. A józan ésaktív európai kisnépeknek ezt az adottságot a felszabadulás érzésével kell tudomásul venniük, úgyszintén azt is, hogy alig egy évvel legyőzetésünk. után a győzők felé nyílik alkalmunk a barátság Teményével közeledni. Az érzelmi ladottság abban nyilvánul meg, hogy szabadságunk, politikai önállóságunk a győzők kezében volt, elsősorban a Szovjetunió kezében» (Lelkes taps) amelyek azt nekünk visszaadták ós ezzel lehetővé tették, hogy, mi most itt, a szabadon választott nemzetgyűlésen a magyar külpolitika új útjairól beszéljünk. Tisztességes nemzetnek ezt az adottságot is figyelembe kell vennie s döntő módon érvényesítenie a maga elhatározásaiban. Április 4-én egy éve múlott annak, hogy