Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

719 A nemzetgyűlés 24. ülése 1946. évi március hó 12-én, kedden. 720 évtizedek alatt és ezt a leckét meg kell most is jegyeznünk, hogy ezek a törvények annyit érnek, .amennyi erőt felvonultatunk a törvé­nyek mögött, különben üres* paragrafussá, pa­pírronggyá válnak. Azt hiszem, az egész nemzetgyűlés" nézete az, hogy alig van törvény, amelynél döntőbb, fontosabb volna, hogy valóban súlya, tar­talma, ereje, ható ereje legyen, mint ennél a törvénynél. De nemcsak azt jelenti, hogy erőt kell felvonultatnunk a törvény mellett, hogy hatékony legyen, hanem világosan kell látni azt is, hogy milyen irányban kell hatnia en­nek a. törvénynek, mert a demokrácia meg­védése nem jelenthet semmiesetre sem meg­állást. A demokrácia megvédése csak azt je­lentheti, hogy megerősítsük ezt a demokrá­ciát, hogy továbbfejlesztjük a demokráciát azokkal az ellenségekkel szemben, amelyek már kimutatták a foguk fehérét és amelyekre tudjuk, — a legfőbb ideje — hogy a törvény erejével és szigorával sokkal határozottabban csapjunk le. Hol vannak, t. Nemzetgyűlés, ezek az ellen­ségek? Vannak, akik egy dologban jelölik meg, vannak akik más dologban jelölik meg, de világosan kell látnunk, ha alkalmazni akarjuk ezt a törvényt, honnan várhatjuk azt, hogy meg akarják sérteni a törvény ti Ha végignézünk az ellenség táborán, min­denekelőtt azt kell tapasztalnunk, hogy a leg­erősebb pozíciói talán a gazdasági területen vannak. Azok az erők, amelyek annakidején az 1921:111. tc.-t megszavaztatták és gondoskod­tak annak a teljes, szinte terrorisztikus haté­konyságáról, ma is szinte változatlanul ugyan­ott vannak, ahol akkor voltak: gazdasági éle­tünk csúcsain. Ez az egyik ilyen veszélylehetőeég, ahon­nan a demokrácia alapvető érdekei fenyegetve lehetnek. Tapasztaltuk azt, hogy egyes nagy­bankok és nagyvállalatok résziéről kifejezetten visszaélnek az ellenőrzés hiányával, hogy a termelés helyett spekulációra rendezkednek be és nem lehet olyan tagja ennek a nemzet­gyűlésnek, aki ezt helyeselhetné. Igenis, ezek; kel a tényezőkkel, ezekkel a döntő gazdasági tényezőkkel szemben, amelyek így visszaélnek a törvénnyel, szinte úgy mondhatnám, a tör­vényenkívüliséggel, azzal, hogy még nincs megfelelően jogilag alábástyázva a demokrá­ciánk, igen keményen és hatékonyan kell eljárni. Ebben nem lehet különbség munkás és munkás között, nem lehet különbség pa­raszt és paraszt között, nem lehet különbség öt-, ötven- vagy százholdas gazda között. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Van egy másik forrása is a veszélynek, ahonnan a demokrácia ellenségei mutatkoznak és felvonulnak. A nagybirtok gazdasági alap­ját, magát a nagybirtokot a magyar demokrá­cia szétzúzta ugyan, de nem zúzta szét azt a vágyat, azt a makacs ellenállást, amivel a nagybirtokosok osztálya, amennyiben még megmaradt, a nagybirtokosok fullajtárjai és kiszolgálói nem egy helyen, így a közigazga­tásban a jegyzők, a szolgabírák, az ispánok, továbbra is azon dolgoznak, hogy visszasze­rezzék, akárcsak részben is, a nagybirtok szá mára a régi, évszázados pozícióit. Megint csak ébernek kell lennie a ma­gyar demokráciának és nem szabad lebecsül­nie ezt a veszélylehetőséget, hanem fel keji sorakoznia, fel kell vonulnia ennek elhárítá­sára, mert ha nincs is erejük már a volt nagybirtokosoknak ahhoz, hogy erőhataími szervekkel, csendőrséggel és szuronyokkal szerezzék vissza és védjék meg maguk szá­mára a földet, de arra van erejük, hogy rém­hírekkel, fiskálisokkal, visszaperlésekkel vagy a szegény parasztság félrevezetésével, bizony­talanságot teremtsenek és spekuláljanak arra, hogy ha ma nem, hát holnap fogják vissza­szerezni a maguk elvesztett uralmát. Ez megint olyan kérdés, ahol nem lehet ellentét munkás és paraszt között, ahol nem lehet el­lentét kisebb és nagyobb gazda között és ép­pen úgy, mint ahogyan magának a íöld* reformnak megvívása idején, most a meg­védés érdekében is szintén egységesen fel kell sorakoznunk, mint ahogyan fel is sorakozunk a demokrácia ilyen értelmű megvédésére i^. Van más veszély is, van más veszélylehe­tőség is. Az elmúlt huszonöt év — de akkor sem túlzok, ha azt mondom, hogy az elmúlt századok — kitermelt egy olyan közigazgatási kasztot valósággal, amelynek egész élete, amelynek minden előjoga, egész neveltetése, egész beállítottsága népellenes jellegű és tá­masza, továbbra is támasza, ha egyébként nem, akkor szabotázzsal, hangtalan ellenállás­sal, annak az ellenforradalmi rendszernek, amely alól most kihúztuk talaját jogilag is az 1921:111. te. megsemmisítésével és ennek a de­mokratikus, a demokrácia érdekét szolgáló törvénycikknek megteremtésével. Ezekkel a közigazgatási elemekkel szem­ben, amelyek nem voltak hajlandók tanulni, amelyek továbbra is éppen úgy, mint a nagy­birtok, éppen úgy, mint a nagybankok és a nagyvállalatok, egyes pozíciókban továbbra is összeesküvést szőnek, továbbra is az ő jövő­jük — tulajdonképpen múltjuk — visszatéré­sére spekulálnak, éppen ilyen egységnek kell megnyilvánulnia munkás és paraszt között és ez az egység meg is nyilvánul. Megvannak a múlt ellenséges maradvá­nyai, mint veszélyforrások, mint lehetőségek, más területen is. Nap-nap után tapasztaljuk, hogy a nyilas elemek, az ellenforradalom leg­tudatosabb képviselői, nem egyszer összeeskü­vésekkel-; hol csak röpiratterjesztéssel, hol pe­dig fegyveres összeesküvéssel is felütik fejü­ket, mozgolódnak és megpróbálják a maguk gyöngeségének megfelelően ilyen terrorose'ek­ményekkel befolyásolni a nyugalmat, befolyá­solni a demokrácia nagy és szabad továbbfej­lődésének lehetőségét. Mindezekkel az elemek­kel szemben a leghatározottabb, a legerélye­sebb fellépésre van szükség. Milyen erők sorakoznak fel a védelemre? Megvan a paragrafus, most születik ebben a nemzetgyűlésben, de éppenúgy, mint ahogyan az ellenség igen gyakran túlteszi magát a for­mális paragrafusokon és az erejére, az ügyes­ségére, a gazdasági, a politikai befolyására," a közigazgatásra kialakult befolyására szárhít­és épít, tehát erőre számít és épít, nekünk magunknak, a demokratikus államrend védel­mezőinek is erőre kell építenünk. Mi a leghatározottabban a rend és demo­krácia hívei vagyunk. {Tetszés a kisgazda­párton.) Aki ismeri a magyar demokrácia más­féléves rövid tört Éneiét, az tudja, hogy ebben az országban senki sem tett annyit a rend megvédése érdekében, mint éppen a k'ommu: nistapárt olyan időben, amikor legjobban fe­nyegetett a zűrzavar. Az ellenforradalmi ál­lamszervezet összeomlásának a heteiben nem volt vagy alig volt más tényező, amely bizto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom