Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

721 A nemzetgyűlés ti. Ülése 1SÍ9. évi mdbreius hó ítén, kedden. 722 sítani tudta volna ebben az országban, hogy az a kétségtelenül indokolt elkeseredés, amely évtizedek alatt, vagy ha a parasztságot értjük alatta, évszázadok alatt alakult ki ebben* az országban, nem anarchikus forradalmi fellán­golásban, hanem aránylag rendezetten, szinte veszély nélkül, mederbe szorítva, a nyugodt demokratikus fejlődés útjára lépve, kapjon utat. Ez igenis elsősorban éppen a kommunis­tapártnak, az én pártomnak az érdeme. Nekünk azonban nemcsak a múltban volt rendfenntartó és rendmegóvó szerepünk. Nem­csak-a múltban állítottuk oda a magunk be­folyását és súlyát a demokrácia írott vagy iratkn törvényeinek a betartása mögé, hanem ma is ez a helyzet. Csak egy példát akarok erre mondani. Mindannyian emlékeznek a csü­törtöki tömegfelvonulásra és tüntetésre. Első­öorban a munkáspártok rendmegóvó magatar­tása és szerepe biztosította azt, hogy az óriási és kétségtelenül elkeseredett tömeg ilyen hibe* tétlenül fegyelmezett rendben csinálta vê?\^ a tüntetést és^ oszlott fel a tüntetés után anél­kül, hogy akár egy ablaktábla betört volna a félmilliós tömegnek az utcán vonulása a^tt. Ezzel csak azt akarom illusztrálni^ hogy a múltban és a jelenben nem lehet biztosabb erőre számítani, ha a demokratikus törvények­nek, demokratikus érdekeknek a megvédéséről van szó, mint éppen a kommunistapártra-vagy mondjuk így: a munkáspártokra. De világos, azon van a hangsúly, hogy demokratikus tör­vények és demokratikus érdekek legyenek azok, melyeknek a védelmére kiállunk. Lehetnek olyanok, t. Nemzetgyűlés, akik úgy képzelik a demokratikus, államrendet. hogy itt az országban még helyetfoglaló min­den elem számára legvpn szabadság. Az előt­tem szóló két képviselőtársam ^ i« hivatkozott a WPimari köztársaság példájára. TeHe^n egyetértek mindazzal, amH ők ezzel kapcsolat­ban elmondtak. Nem kétséges, ki akarom ezt hangsúVozni, hogy annak a köztársaságnak az összeomlását éprven a?; tette lehetővé elsősor­ban, ho*ry szabadságot adott az ellenségeinek. <=zahad«n°'nt adott azokrtnk, akik, a köztársaság ell<m törtek. Ilyen értelemben a demokrácia szabad=ágn, a demokrácia rendje nem vonat­kozhatok az ellenségre, ii^m vonatkozna tik a^okr^ az elmekre, am°lvek veszélyforrást jelen^""fk a bhnn az értelemben, ahogy arról az előbb beszéltem. Ugyancsak teljesen egyet kell értenünk abban, hoe'v nem lehet munkás és paraszt, aki nem ért egyet azokkal a követelésekkel, ame­lyek igenis azt célozzák, hogy ezt az ellenséget megfosszuk a fegyvéreitől, ellenőrzés alá von­juk a fegyvereit. Azokra a pontokra célzok, t. Nemzetgyűlés. amelyeket a demokratikus pártok és a szakszervezetek elfogadtak, mint olyan minimális követeléseket, amelyek feltét­lenül szükségesek és ilyen vonatkozásban ide­tartoznak a magyar demokratikus államrend megerősítéséhez. Ha a rendről beszélek, szóvá kell tennem egy jelenséget, hogy teljesen Őszinte legyen a kép, amelyet adok. Nem kétséges, hogy elő­fordultak, különösen vidéken, most a legutólvSi hetfikb-n olyan kilengések, 377 amelyeket el kell ítélnünk, amelyeknek elítélésében azt hiszem, nem kevésbbé egységes PZ egész nemzetgyűlés, (Parragi György (kg): De mennyire!) mint az előbb felvetett rendvédelmi intézkedések kér­désében. De azt is meg kell mondanom ezzel { NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ L kapcsolatban, hogy ezek a nem egyszer saj­nálatos kilengések éppen azért történnek meg, mert a széles néptömegek egészen mostanáig nem érezték azt, "hogy a kormányzat felülről elvégzi a demokrácia megvédésének, a demo­krácia továbbfejlesztésének azt a feladatát, amelyet rendezett államban magától értetődően igenis felülről, igenis a kormányzati appará­tusnak, igenis a kormányzatnak kellene elvé­geznie; ezek a kilengések azért történtek meg, mert nem érezték ezt a széles néptömegek, mert «äzt látták, hogy az erélyes rendszabályok, az ellenségre való lesújtás kemény elhatározott­sága helyett huzavona tapasztalható, olyan huzavona, amely — megint csak Weimart kell idéznem — a demokráciát például Weimarban valósággal bohózat-demokráciává torzította és ezzel teljesen védtelenné tette. Nem akarom azt mondani, hogy messze mentünk ennek a fejlődésnek útján, de kétség­telen, tagadhatatlan, hogy az ilyen je^nségek, az ilyen elemek kezdték elhomályosítani a tö­megek előtt az új demokratikus kormányzat tekintélyét, és mert a tömegek ezt látták és közben tapasztalták az elmúlt emberöltő^ el­nyomását, nyugtalanná váltak: bizonyos érte­lemben érthető és indokolt is volt ez a nvug­talansásr. Olyan áramlatok kerültek tehát felül, hogy ezek a tömegek saját kezükbe vescyék a demokrácia megvédését,* mert felülről nem tapasztalták a megfelelő erélyt. Ha tehát elítéljük az ezzel kapcsolatban felmerült kilengéseket, akkor egyúttal rá kell mutatnunk azokra az okokra is, amelyek ezt kiváltották (Ügy van! a kommiinistapárton.) és rá kell mutatnunk arra, hogy ennek ki­váltó oka éppen ez az erélytelenség, éppen az, hogy azoknak a bizonyos ellenséges elemek­nek és tényezőknek sikerü r t még demokra­tikus kormányzatunkon, belül is mep-eráto'ni ,a kormány egyirányú határozott fellépését, sikerült például mind a mai napig meggá­tolni ok, hogy a kormányzat egész szerveze­tét, a közigazgatást megfelelően demokrati­kusan megváltoztassuk, kicseréljük. Ha ilyen jelenséoreket 'tapasztalunk, akkor ezekért a k^engésekért a felelősség igenis azokat ter­heli, akik akadályoztak, akik értelmi szerzői, okozói voltak az erélvtelen '., huzavonának, amelv ilyen nyugtalanságot váltott ki a tö­megekből. Ebből már világos az is, hogy mi az ilyen helytelen és elítélendő jelenségek megszünteté­sének az útja. Ez az út nem e^-yéb, mint hogy felül, a demokratikus kormányzatban, a^ pár­tok együttműködésében, az e°:ész koalicióban szorosabb és erősebb összhangot kell terem­teni. Ilyen vonatkozásban cs^k üdvözölni tu­dom előttem szólott képviselőtársam szavait, aki arró 1 beszélt, hogy a demokrácia erőinek nem szabad szétforgácsolódniok, mert ez gyen­geséget jelent. Teljesen egyetértünk ezzel, de az is világos kell hosv lesryen. hogy valóban a demokrácia erői azok, amelveknek össze kell fogniok á munkásságot, az egész parasztságot, a haladó értelmiséget, a politika aréuáiában képviselt erőket. á n nem lehet helye az össze­fogásban, a koalícióban azoknak az elemek­nek, amelyek demokráciaellenes erőket, ténye­zőket, érdekeket kér>viseln Q k, legyenek ' azok n\áv nagytőkés érdekek, akár a régi múlt kü­lönböző árnyalatait jelentő érdekek. Ha jlyen elemekkel összefognánk, akkor tulaidonképpen szétforgácsolnék a demokrácia erőit, gyengí : tençk ezeket és örökössé tennők azt az erély­46

Next

/
Oldalképek
Tartalom