Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

717 4 nemzetgyűlés 24. ülése 1946. oldalúan. Érezzék a felelősséget az általuk meghozott intézkedésekért, és akkor — azt hi­szem — máris nagyon sokat tettünk a közigaz­gatás .demokratikus reformja terén. Emellett természetesen szükség van az ügyintézés módszereinek megváltoztatására is. Szükség van annak a hivatali közszellemnek a felszámolására, amely ebben az országban az aktatologatás és az aktael fektetés rendszerét fejlesztette ki. (Úgy van! Úgy tían! a kisgazda­párton.) Hiszem, hogy ha ilyen pozitív teendők alapján^ állunk és ilyen pozitív teendők alap­ján álló programm születik meg a demokra­tikus pártok részéről, az együttműködés is fel­tétlenül sokkal könnyebb és sokkal biztosítot­tabb lesz minden téren. Amikor az együttműkö­désben fennakadások voltak, ezeknek nagyon gyakran személyi kérdések voltak az okai, míg a pozitív teendőkben nagyon gyakran meg tudtunk egyezni. A közjogi kérdésekben vitatkoztunk egymással és lehet, hogy fogunk is vitatkozni, de abban például egyetértünk, hogy a közjogi kérdésekben folytatott vita mindaddig nem döntő jelentőségű, amíg, nincs progresszív tandíjrendszer, amíg 10 milliós tankönyvek vannak az egyetemi hallgatók ré­szére, amíg nincs kollégiuma a magyar egye­temi fiatalságnak, amíg százával iratkoznak ki az egyetemi hallgatók az egyetemről, mert anyagilag egyszerűen nem bírják el az egye­temi életei Egyszersmindenkorra véget r kell vetni a bérkászárnya-kollégium rendszerének, annak* a Horthy J kollégium rendszernek, amely a maga kaszárnyaszellemével a bandaszelle­met tenyésztette ki az egyetemi fiatalságában, ami azután a bajtársi egyesületekben mutat­kozott meg. (Ügy van! Ügy Van! a kisgazda­párton.) A demokráciát szolgálja végül az, ha kö­zösen átgondoltan tudunk egy egységes, át­fogó gazdasági programmot megalkotni. Nem tüneti kezelésre, nem injekciózásra, nem nap­ról-napra való gyors, aznapra talán hatékony beavatkozásokra van szükség, amilyenek ed; dig nagymértékben történtek, hanem átfogó gazdasági tervekre, amelyeket valamennyien elfogadunk és amelyeket közmegegyezésünk alapján elfogadtatva másokkal, végre is haj­tatunk az élet egész területén. Ha a köztársaság büntetőjogi védelme mel­lett ezeknek a demokratikus intézményeknek a fejlesztéséről is gondoskodunk az élet egész területén, akkor a magyar demokrácia való­ban erős lesz. Mi demokráciát akarunk kiépí : teni ebben az országban. Uj hagyományokat akarunk teremteni, mert egy nemzet jórész­ben azonos saját nemzeti hagyományaival. Ezt a demokráciát bele akarjuk építeni a ma­gyar lelkekbe. Olyan módon akarjuk beleépí­teni, hogy ez a legtöbbet jelentse a magyar ság számára is és az emberiség számára is. T. Nemzetgyűlés! Azért, hogy ebben az or­szágban demokrácia legyen, hogy megszüles­sék az a demokrácia, amelynek büntetőjogi vé­delméről ma itt tárgyalunk, a magyar haza legjobb fiai haltak hősi halált vagy égtek el a nagy feladatok kohójában. Az első szervez­kedő parasztoktól, akiket a csendőrsortüzek terítettek le, a véres csütörtök választójogért tüntető szociáldemokrata hőseiig, az ellenfor­radalmi rendszer mártírjain kérészit ül Bajcsy- ! Zsilinszky Endrérig 376 'nyúlik azokna.k a sora, j akik mindent ' áldoztak azért, hogy ebben az I ocrsaágban szabadság és demokrácia legyen, i évi március hó 12-én, kedden. 718 Az ő nagy emléküket idézem ebben a pilla­natban, és a reájuk való emlékezés pillanatá­ban fogadjuk meg valamennyien, hogy olyanná tesszük ' ezt a demokráciát, amilyen­nek ők akarták, és ennek érdekében a jövő folyamán szorosabbra fogjuk sorainkat, ke­mény kézzel tartjuk az egységet, erőssé tesz­szük a központi haltaimat, stabillá a demokra­tikus államrendet, kiemeljük a demokráciát a mai gazdasági dezorganizáltságból, harcolunk a reakció ellen és a demokrácia köpenye alatt megbúvó korrupció ellen, és akkor demokrá­ciánk bevehetetlen fellegvár lesz, amelyet eb­ben az országiban semmiféle hatálom soha nem tud megdönteni. (Általános helyeslés és taps.) Pártom nevében a törvényjavaslatot'álta­lánosságban elfogadom. (Taps a Ház minden oldalán. — A szónokot üdvözlik.)' Elnök: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül? Vörös Vince jegyző: Horváth Márton kép­viselő úr. Elnök: Horváth Márton képviselő urat il­leti a szó. Horváth Márton (kp): T. Nemzetgyűlés! A. magyar köztársaság, a fiatal magyar demo­krácia alaptörvényeit hozzuk meg. Igen jó jelnek tekintem, hogy ezeknek az alaptörvé­nyeknek tekintetében lényegében nincs elkérés a Ház egyik oldalán sem; teljes egyetértés alakul ki, olyan egyetértés, amely igen elő­nyösen különbözteti meg azt a tárgyalási han­got, amely ennek a döntő törvényjavaslatnak tárgyalásánál kialakul, attól, amely az elmúlt hetekben bizony nem egyszer nem túlságosan jó képet mutatott a nemzetgyűlés egészéről. olyan értelemben, hogy nem mutatta az egyet­értést döntő, lényeges demokratikus kérdéseik­ben. Az első tehát, amit örömmel üdvözlök, az, hogy a többségi párt előttem felszólalt szóno­kával lényegében egyetérthetek ezzel a tör­vényjavaslattal kapcsolatban. És ez természe­tes is. Nem lehet elképzelni olyan^ helyzetet, amikor a magyar demokrácia alapérdekeit tá­madó kísérletekkel 'szemben az állásfoglalás­ban nézeteltérés merülhessen fel. Nekünk, az én pártomnak, talán inkább szívügyünk ez a törvény, mint bárkinek ebben a nemzetgyűlésben, azért, mert azit a törvényt, amely az ellenforradalmi rendszer hajnalán született meg az ellenforradalom védelmére, az 1921:111. tc.-et, amely az ellenforradalmi rendszernek a jogi alapját alkotta, nagyon is jól megérdemelt sírjába helyezzük. És nincs még egy párt, amely annyira érezte volna, mint mi, hogy mit jelent ez a törvény az el­lenség kezében, az ellenforradalom kezében. ^ És mivel mi annyira megtanultuk, — saját bőrünkön tanultuk meg — hogy milyen dön­tően fontos fegyver lehet egy törvény, éppen azért minden erővel rajta vagyunk és rajta leszünk, hogy ne legyen kevésbbé éles fegy­ver az az új törvény, amely már nem az ellen­forradalmat, hanem a magyar demokráciát vé­delmezi. , De azt is jól tudjnk, hogy maga a törvény nem elég a védelemre. Lehet olyan elképzelés, t. Nemzetgyűlés, amely túlságosan megnyug­szik, túlságosan úgy képzeli, hogy ha meghoz­zuk a törvényt, akkor rábízhatjuk a Jogá­szokra, rábízhatjuk magára a törvény erejére, hogy megvédje, s hogy így fejezzem ki ma­gam: helyettünk megvédje a magyar demo­krácia érdekeit. Nem! Megtanultuk az elmúlt •-

Next

/
Oldalképek
Tartalom