Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

707 A nemzetgyűlés 24. ütése* là&é. A törvényjavaslat születésének és céljának ez az elemzése nem hagyhat kétséget az iránt, hogy kik ellen szól és kik ellen védi a magyar demokráciát ez a javaslat. Természetesen a fasisztákkal, a reakciós jobboldallal szemben. A rendeltetése ennek a törvényjavaslatnak az, hogy jobb felé üssön azért, mert a magyar demokráciát kizárólag jobbfelől fenyegeti veszély, jobbfelől irányuló támadásokkal szemben igényel védelmet. És akik esetleg arra gondolnak, hogy ezzel a törvényjavaslattal- talán balfelé is lehetséges lenne ütni, azok megfeledkeznek arról a csekélységről, hogy a baloldalon munkáspártok ülnek, a baloldalon azok ülnek, akik a magyar demokráciának leghívebb és legelszántabb harcosai. (Taps a szociáldemokrata- és a kommunistapart oldalán.) Balojdalt azok ülnek, akik éppen az 1921:111. törvénycikk lapján olyan sokat ültek börtönben azért, mert nem ismertek kíméletet, i ©ni ismertek megalkuvást akkor, amikor a magyar nép és a szabadság ellenségei ellen irányuló harcról volt szó. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Mi is ott ültünk!) Egyszer már kipróbálták ai gyakorlatban, hogy mit jelent az, ha egy ilyen állami rendet védő törvény, köztársaságot védő törvény, egyszerre akar ütni jobbfelé és balfelé is. Kipróbálták ezt a weimari demokráciában és jól tudjuk mindnyájan, hogy milyen eredménnyel. Ez a törvényjavaslat erélyes, kemény rendszabályokat tartalmaz a demokrácia és a köztársaság ellenségeivel szemben s akadnak olyanok, akik éppen azt kifogásolják benne, erélyét. és keménységét összehasonlítják az 1921:111. törvénycikkel és azt mondják: ugyanabban a hibában leledzik, mint az 1921:111. t.-c, ugyanolyan rossz, mint az volt. Ezek azonban elfeledkeznek arról, hogy az 1921:111. t.-c, a rendtörvény, nem azért volt rossz, mert drákói, kemény rendszabályokat tartalmazott, hanem »azért volt rossz, mert szigorát a néppel szemben a szabadság harcosaival szemben alkalmazták. (17 g y v\an! Ugy van!) Eossz volt az 1921:111. t.-c.-nek a szigora s káros volt, mert a szabadság és a demokrácia ellen irányult. A mostani törvényjavaslatnak a szigora és erélye jó és üdvös, mort a szabadság és a demokrácia ellenségei ellen irányul. A börtön és a bitó lehet jó és lehet rossz; az a kérdés, ki alkalmazza kivel szemben és milyen cél érdekében. Hogy példát mondjak, a bitó Sallainak és Fürstnek, a bitó Bajcsy-Zsilinszky Endrének gyilkosság volt, de a bitó Bajcsy-Zsijinszky Endre, Sallai és Fürst vagy Mómis IDlés

369 gyilkosaival szembon: a nemzet igazságtétele. (Élénk helyeslés és ta,ps a Ház minden oldalán.) A magyar demokráciának egyelőre nem az a baja és nem abban áll a veszély, hogy túlságosan szigorú és túlságosan kemény. Inkább az a baja s a magyar demokráciára vonatkozólag a veszély abban áll, hogy egyelőre még túl elnéző és túl gyengekezű az ellenségeivel szemben. (Ügy van! Ügy &an! a szociáldemokrata- és a kommunistapárt soraiban.) Ezzel kapcsolatosak azok az aggályok is, amelyek a szabadságjogokat féltik ezzel a törvényjavaslattal szemben. Meg kell állapítani, hogy a jelen törvényjavaslat semmivel sem csorbítja a demokratikus szabadságjogokat. Éppen ellenkezőleg: védi és biztosítja őket a szabadság ellenségeivel szemben. Nem elég egy törvény, nem elég a szabadságjogokat töryénybe. iktatni és alkotmányjogilag biztosítani.. Meg ii kell védeni - őket, létüket, érvényesülésüket évi március hó Í2-én, fieâdeft. %t biztosítani kell a demokrácia .és a szabadság ellenségeivel szemben. Es a jelen törvényjavaslat akkor, amikor kiüti a szabadságjogok fegyverét a nép ellenségeinek kezéből: éppen ezt teszi, éppen biztosítja a néptömegek szabadságjogát, az alkotmányos szabadságjogokat a nép számára, minden becsületes demokrata számára. Maga az 1946:1. te. is kijelenti, hogy a szabadságjogokat a demokratikus államrend keretein belül biztosítja. Ez a contrario azt jelenti, hogy aki a demokratikus államrenden kívül helyezkedik, aki a demokrácia ellensége, azt nem illetik meg az alkotmányos szabadságjogok. Es ne feledkezzünk meg, t. Nemzetgyűlés arról sem, hogy olyanok is akadnak, akik a jogról és szabadságról beszélnek, de közben a fasizmus és a reakció jogát és szabadságát értik alatta és szeretnék szolgálni. Ma már a változott viszonyok között a demokrácia ellenségei is csak álarcban és jelmez' ben merészelnek jelentkezni és sokszor éppen az emberi jogok és szabadság jelszavait hangoztatják képmutató módon, hogy valódi célkitűzéseiket leplezni igyekezzenek. (Igaz! Űgjf van! a kisgazdapárton.) A demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törviényjavaslat tehát nem az 1921:111. te. folytatása. Ez a törvény a magyar demokrácia, a magyar szabadságharcosok legjobb hagyományaira támaszkodik és onnét meríti erejét, a Dózsák, a Fetőfiek, a Kossuthok, . Táncsicsok hagyományaira támaszkodik, arra a kérlelhetetlen^ ségre és hajthatatlan szellemre, amely a magyar demokrácia hőseit és legjobbjait jellemezte a nép ellenségeivel szemben. Petőfi sem alkudott 48-ban. A »belső bitangokat« tartotta legnagyobb ellenségnek, akasztófát kívánt a királyoknak, »Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél« — mondta a nép ellenségeivel szemben.

370 Nemcsak a magyar demokrácia nagyjait és a szabadság legnagyobb harcosait jellemezte ez a kérlelhetetlenség és vasszigor. Ez jellemezte a világtörténelem nagy de mokratikus átalakulásainak vezetőit is. Washington tűzzel-vassal harcolt az amerikai függetlenség minden ellenségével szemben, Lincoln nem alkudott a déli államok rabszolgatartóival, Cromwell lenyakaztatta a zsarnok királyt, a francia forradalom pedig szintén nem kesztyűs kézzel simogatta a demokrácia ellenségeit. Ezeknek a nagy demokratáknak, ezeknek a nagy demokratikus hagyományoknak szellemére támaszkodik, ezekből a forrásokból merít a jelen törvényjavaslat, amikor kérlelhetetlenségét és vas szigort alkalmaz a nép ellenségeivel szemben. De nem kell olyan messzire menni, t. Nemzetgyűlés. A közelebbi történelmi tapasztalatok is alátámasztják és igazolják a jelen törvényjavaslatot- Ha erősek voltak a XVIII. és XIX. század nagy demokratikus átalakulásai, mert volt bennük erély és vasszigor a nép ellenségeivel szemben, megbukott a XX. században nem egy demokratikus rendszer, éppen gyöngesége és puhasága miatt. Intő példa legyen a magyar demokrácia előtt a weimari köztársaság példája. Intő példa arra, hova jut a demokrácia, ha gyönge az ellenségeivel szemben, ha jogokat és szabadságot biztosít a fasizmus számára. A Mussolini előtti olasz demokrácia, a weimari demokrácia saját sírját