Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

709 A nemzetgyűlés 24. ülése 19í6.éví március hó 12-én, Kedden. 710 ásta meg gyöngeségével, azzal, hogy nem kö­vette a XVIII. és XIX. század nagy demokra­tikus átalakulásainak, nem követte a kérlelhe­tetlen nagy demokratáknak példáit. De a ma­gyar demokrácia nem akar weimari demokrá­cia lenni. Tanult a puha demokráciák példájá­ból (Ügy van! Ügy van! a kommunistapár­ton.) es a jelen törvényjavaslat éppen ennek a tanulságnak egyik gyümöilcse. (Élénk taps a kommunistapárton és a szociáldemokrata­párton.) Rá kívánok mutatni arra is, t. Nemzet­gyűlés, hogy ez a leendő törvény nemcsak beleié, de kifelé is erősíti a- magyar demokrá­ciát. Erősíti kifelé azáltal, hogy a demokra­tikus világ felé tanúsítja elszántságunkat a demokrácia ellenségeivel szemben. Országunk nemzetközi hitelét, a magyar demokrácia őszinteségébe vetett hitet erősíti ez a tör­vény, amely eddigi demokratikus vívmá­nyaink mellett újabb tanúsága annak,- hogy szilárdan kívánunk előrehaladni a demokra­tikus fejlődés útján. S az elmúlt hónapokban a reakció előretörése s a magyar demokráciá­nak bizonyos megtorpanása és bizonyos gyön­gesége a reakció előretörésével szemben kissé megingatta a demokratikus külföld hitét a magyar demokráciában, kissé megingatta a bizalmat, a demokratikus külföld bizalmát a magyar demokrácia iránt. Reméljük, hogy ez a törvény segíteni fog eloszlatni ezt a bizal­matlanságot és nem kétséges, hogy kifelé is erősíteni és szilárdítani fogja a magyar de­mokrácia jó hírnevét.. Méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy ezen általános megjegyzések után rövi­den ismertessek a törvényjavaslaton ejtett egynéhány fontosabb módosítást, amelyeket az alkotmányjogi bizottság eszközölt az igazság­ügyminiszter úrral egyetértésben az eredeti törvényjavaslaton és ezenkívül néhány fonto­sabb rendelkezésre felhívjam a t. Nemzet­gyűlés figyelmét. A törvényjavaslatnak az 1. § a tulajdon­képpeni gerince, és minden demokratának csak örömére szolgálhat az, hogy ez a gerinc a tör­vényjavaslat körül kialakult elentétek ered­ményeképpen neon gyengült, hanem éppen erő­södött és megszilárdult. Törölte a bizottság a köztársaság megdöntésére irányuló cselek­. menynél a jogellenesség követelményének kü­lön kiemelését és a közvetlenség kritériumát. A köztársaság megdöntésére irányutó minden mozgalom vagy cselekmény szükségképpen jogellenes, és ezért felesleges tautológia lett volna az elkövetési mód jogellenességére való utalás. Emellett a> törvényjavaslat az új szö­vegezésében minden kétséget kizáró módon ki­fejezésre juttatja, hogy a demokrácia és köz­társaság megdöntésére irányuló . mindenféle cselekmény büntetendő, és becsukja — ami lé­nyeges — a kaput minden kibúvó vagy olyan restriktív törvénymagyarázat előtt, amely egér­utat kívánna biztosítani a demokrácia ellen­ségei számára. Az 1. §-nak van még egy érdekessége, és ez az, hogy a lényeges anyagi támogatás nyújtá­sát nem egyszerűen a bűncselekmény előmoz­dításának minősíti, hanem kezdeményező és vezető tevékenységgel azonos súllyal bírálja el Ez a szabályozás egyetlen külföldi államvé­delmi törvényben sem található és. lényegében annak az érdekszövetségnek felismerésén alapul, amely a fasiszta és reakciós jobb­oldali mozgalmak és bizonyos bankári, nagy­tőkés körök között állandóan fennáll, -ame­lyek r saját népellenes politikájuk érdekében a háttérből anyagilag finanszírozzák és nagyra­növesztik az antidemokratikus megmozduláso­kat. (Ügy van! Ügy van! Taps a kommunista­és a szociáldemokratapárton) A Hitlerek és Mussolinik, és a többi fasiszta szervezkedések mögött ott találhatók a Kruppok, a Thyssenek, a bchröderek ési társaik­371 A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése kemény kézzel kíván lesúj­tani azokra a sötét gazdasági érdekekre, ame­lyek nélkül a fasiszta mozgalmak sohasem nő­hetnek igazán nagyra és amelyeknek bűnös­sége nem kisebb, mint a fasiszta vezetőké. A 2. % a lázítás és izgatás négyféle elköve­tési cselekményét sorolja fel, amely mind bűn­tettet képez. Ezek közül ki kell emelni a nem­zetiségi és a faji gyűlölködésre izgatásnak szi­gorú büntetését. A Btk. 172. §-a büntette ugyan a nemzetiségek elleni izgatást, ez a rendelke­zése azonban sohasem került alkalmazásra, csak papíron maradt Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat, amidőn újból szabályozza és sok­kal szigorúbban bünteti a nemzetiségi és faji gyűlölködésre izgatást, kifejezésre juttatja el­szántságunkat a soviniszta uszítókkal való le­számolás tekintetében. Jelentős ez a külfölddel kapcsolatban is, mert bizonyítja, hogy a magyar demokrácia a nemzetiségi uszítást, a soviniszta uszítást a demokratikus állami rend ellen irányuló támadásnak minősíti és kímélet; lenül fellép ellene. De különösképpen fontos és időszerű ez a rendelkezés most, amikor a sovi­niszta és más nemzetiségek ellen uszító poli­tika újból kezdi felütni fejét és itt az ideje, hogy a büntetőjog erejével is felvegyük a har^ cot a magyar demokrácia és a nemzetrontó. két nemzeti katasztrófát előidéző soviniszta, más idegen nemzetek ellen uszító politikával szemben. (Ugy van! Ugy van! a kommunista­párton.) Remélhetőleg a Btk. 172. ^-ától^ ez a rendelkezés nemcsak súlyosabb minősítéséhen fog különbözni, hanem abban is, hogy nem marad papíron, nem marad írott malaszt, ha­nem ténylegesen alkalmazásra kerül. ' A törvényjavaslat 5. §-a külön védelemben részesíti a köztársasági elnököt. Nem kétséges, hogy fiatal köztársaságunkban a köztársasági elnök ellen irányuló támadások lényegében véve a köztársaság ellen irányuló támadásnak minősülnek. Éppen ezért kell, szükséges, hogy az ilyen támadásokat egy elbírálás alá vonjuk a köztársaság ellen irányuló támadásokkal. Módosítást eszközölt végül a bizottság a büntetési tételek tekintetében is. Egyrészt r nér hány csekélyebb jelentőségű, csekélyebb súlyú bűncselekményt vétségnek minősített, egyes büntetési tételeket enyhített, másrészt azonban bűntett esetében szükségesnek tartja annak ki­mondását is, hogy a külföldi bűncselekmény­elkövetőt örökre kitiltsák az országból, a bel­földi tettest, a belföldi bűncselekményelkövetőt pedig ki lehessen tiltani saját illetőségi he­lyéről. Szükségesnek tartja továbbá a bizottság azt is, hogy ne csak a legsúlyosabb 1. § eseté­ben kelljen vagyoni elkobzást kimondani, de minden esetben, a többi kevésbbé súlyos ese­tekben is ki kelljen a vagyoni elégtételt, a va­gyoni elkobzást mondani, amely a legszigorúbb, a legsúlyosabb,esetekben egészen a tettesek teljes vagyonának elkobzásáig terjed. Vita merült fel még a tekintetben, hogy milyen bíróság elé kerüljön a jelen törvény 45*

Next

/
Oldalképek
Tartalom