Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-24

?°3 À nemzetgyűlés M. iÙése 19M. vényét a címek és rangok eltörlésére Vonatkozó törvényjavaslat benyújtása tárgyában. A kérvényt a nemzetgyűlés kiadja ai kérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik a demokratikus államrend és köztársaság, büntetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Nemzetgyűlés tudomására hozom, hogy a törvényjavaslathoz a független kisgazdapárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Polgári Demokrata Párt és a Demokrata Néppárt jelentettek be szónokokat, mégpedig Bognár József, Horváth Márton, Bechtler Péter, Nánási László, Szent-Iványi Sándor és Bálint Sándor nemzetgyűlési képviselőket. A nemzetgyűlés a bejelentést tudomásul veszi. Orbán László előadó urat illeti a szó. Orbán László (kp) előadó: T. Nemzetgyűlés! A demokratikus államrend és köztársaság védelméről szóló törvéinyjavaslat nem vailami speciális, újszerű alkotása a magyar demokráciának. Minden állami rend védi a maga létét ellenfeleivel szemben és az államiban az uralmat gyakorló társadalmi erők, társadalmi osztályok védik a maguk uralmát az ellentétes érdekű társadalmi osztályok támadásával szemben. Anélkül, hogy messzebb kívánnék viszszamenni a magyar történelembe példákért, méltóztassék megengedni, hogy, csak két példára hivatkozzam. Az egyik a magyar Btk., az 1878:V. t-a, a másik az 1921:111. t.-e. Az- 1878: V. t.-c a magyar 'Btk. második részének VI.. fejezetében tartalmazza lényegében véve azokat a büntető rendelkezéseket, amelyekkel ez a törvény egyrészt az 1867-es kiegyezéssel létesített monarchia közjogi rendjét és Ausztriától való gyarmati függőségünket vé'dte a függetlenségi törekvésekkel szemben, másrészt pedig védte a hatalmat gyakorló feudális nagybirtokos úri rendet az aikkor már világszerte jelentkező demokratikus népi megmozdul ás okkal szemben. A négy ven nyolcas demokratikus forradalmak és az 1870. évi párizsi népfelkelés tanulsága alapján a magyar feudális osztály szükségét érezte annak, hogy büntetőjogi rendelkezésekkel is védje a maga uralmat. Hogy csak egy-két példát említsek a magyar Btk.-ból, a Btk. 172. §-ának (2) bekezdése védi például a tulajdont és tiltja az osztályellenes izgatást. De vájjon milyen tulajdont? Általában véve minden tulajdont? Szó sincs róla! Lényegében kizárólag a feudális, nagybirtokos, úri tulajdont védte. Hogy ez így van, annak az a bizonyítéka, hogy míg ezer és ezer paraszt ült a vádlottak padján, a Btk. eme rendelkezése alapján, azért, mert sóvárgott a föld után, nem volt egyetlenegy olyan nagybirtokos sem évtizedeken keresztül, — bármennyire izgatott is a büdös parasztok ellen, bármenynyire kiebrudalta is a nagybirtokos, bankár vagy uzsorás pár hold földjéből a kisparasztot, — aki ,a, Btk.-nak a tulajdont védő rendelkezése alapján került volna a vádlottak padjára. Ami áll erre a rendelkezésre, az ugyanígy áll az osztály ellenes izgatás r,a> is. Nem kétséges, t. Nemzetgyűlés, hogy az osztályellenes izgatás jogintézménye is lényegében véve a feudális úri osztályt védte a dolgozó tömegek támadásával szemben. Ugyanakkor, amikor igen sok munkás és paraszt ült e rendelkezés alapján izgatás miatt a vádlottak padján, nem akadt egyetlenegy nagybirtokos sem, vagy az úri osztálynak egyetlenegy »lyan tagja sem, 1 évi méreim hó Í2-éa., keéûm. f&i akit ósztályeilenes izgatás miatt feleiősségre vontak és elitéltek volna azért, mert a dolgozó osztályok ellen izgattak. (Ügy van! Ugy van! a kommunistapárt oldalán.) Mocsáry Lajosnak, a Btk. törvényjavaslatának tárgyalása alkalmával

366 gyakorolt kritikájából is kiderült* hogy lényegében véve eze.k a büntető rendelkezések kit védenek és ki ellen irányulnak. Amikor a függetlenségi párti Mocsáry Lajos kritikát gyakorolt, a következőkép kifogásolta a Btk.-nak ezt a rendelkezését: »a kommunistákat és a szocialistákat sem szabad elzárni a szabad diszkusszió jogától tanaik hirdetése tekintetében.« Látszik tehát ebből az elvi megállapításból, hogy ki ellen irányul, kik ellen hozták a Btk.-nak e rendelkezéseit. Természetesen még inkább kiderül ez abból a gyakorlatból, amelyet az előbb ismertettem. Ez volt az a törvény, amelynek segítségével csirájában igyekeztek elfojtani a munkásmozgalmat és ültették a vádlottak padjára pionírjait. Hogy csak egy számadatot közöljek, 1898 végéig 62.495 nap elzárásbüntetést szenvedtek el a munkásmozgalom pionírjai éppen a Btk. eme rendelekezései alapján. Ez volt az a törvény, amellyel nemcsak a munkásmozgalmiakat, de az 1890-es évek sorák jelentkezett agrárszocialista, szegényparaszti megmozdulásokat is csirájukban igyekeztek elfojtani. Ennek a törvénynek segítségével ültette a földesúri osztály a vádlottak padjára a Szántó-Kovácsokat, az Achim Andrásokat és a parasztság többi nagy harcosait.

367 Az 1878 :V. 1-c. aránylag azonban még liberális természetű. Rendszabályai, büntető rendelkezései aránylag még liberálisak:. Kifejezik ezek a rendelkezéseik és ez a liberalizmus az akkori rend viszonylagos stabilitását, viszonylagos biztonságérzetét és kifejezik egyúttal a magyar népi tömegek öntudatának, felszabadulási harcának viszonylagos gyengeségét is elmaradottságát. Nem csodái tehát, hogy a változott viszonyok közepette, a világháború és a két forradalom megrázkódtatásai után úgy érezte a magyar úri osztály, hogy ezek a büntető rendelkezések már neon elégségesek, nem nyújtanak- kellő, megfelelő biztonságot a maguk uralma számára. Nagyobb védelemre, új, sokkal szigorúbb, drákóibib rendszabályra volt tehát szükségük a reakció urainak a magyar léppel szemben és ez a kívánság, ez a követelmény volt a háttere az 1921:111. t.-c.-nek. T. Nemzetgyűlés! Nem hiába hívták ezt a törvényt rendtörvénynek. Tényleg rendtörvény, a fasizmusnak, az úri rendnek törvénye volt ez. Kifejezésre juttatta ez a demokratikus mozgalmakkal szemben, a néptömegek felszabadulási törekvéseivel szemben a magyar reakció görcsös ragaszkodását népelnyomó uralmához, szinte páni félelmét a magyar néppeL szemben és elszántságát arra, hogy ha kell, véres terror alkalmazásával is, mindenkivel szemben megvédi a magyar reakció osztályuralmát. Az 1921:111. te. mindenekelőtt a kommunisták ellen irányult, mint akik a földesúri és nagytőkés uralom i legelszántabb ellenségei voltak. De ennek a törvénynek a segítségévei nemcsak. Sallait és Fürstöt gyilkolták le,

368 nemcsak tízezer és tízezer kommunistát küldtek a börtönbe, hanemez a törvény a^ magyar reakció minden ellensége ellen is irányult. Hány szociáldemokrata érezte ennek a tőrvénynek a pallósát, ennek a törvénynek az