Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-22

A nrnnmtgyiUs 22. ülése 1946. avval a békeszerződéssel szemben, amely következik. (Élénk taps. — Nagy Vince (kg) : És hol van a külügyminiszter ilyenkor? — Lénárt Iván (kg): Magyarország háborús politikai felelősségét is tudományosan fel kell dolgozni!) Ká kell térni erre is. Eggyel azonban legyünk tisztában. Ezt a taktikát mi némán nem viselhetjük és nem tűrhetjük el. A mi felelősségünkre, ami alatt a demokráciát értem, a patak alatt, a suba alatt politizálni nem lehetséges. (Élénk helyeslés és taps.) Ragaszkodunk hozzá ?

és interpellációm célja elsősorban az, hogy a közvélemény az eddigi munka eredményéről és a további munka kilátásairól a legszélesebb mértékben kapjon felvilágosítást (Helyeslés.) és az. érdekelt közvélemény — ez a demokrácia alapja — legyen tisztában vele és vegyen részt abban a munkában, amely tulajdonképpen a megalapozása annak, ami még nincs, a demokrácia kiépítésének. (Közbeszólás a kisgazdapárt oldalán: Végre együtt vagyunk! — Marosán György (szd): A külügyminisztérium tele van reakciósokkal! —- Nagy Vince (kg) : Gyöngyösivel együtt ki kell pucolni!) A külügy minisztérium személyi összetételével kapcsolatban is szolgálhatok néhány adattal. (Halljuk! Haljuk! — -Az elnök csenget.) Az az általánosított és általánosságra vonatkozó statisztika, amely azt ' állapította meg, hogy az igazolás alá került régi gárdából 90—93 százalék igazoltan vagy igazolatlanul, de szolgálatban maradt, érvényes a külügyminisztériumra is. (Lénárt Iván (kg): Hogyan lehetséges, hogy a külügyi sajtófőnök nincs a helyén, betegszabadságon van??

54 — Zaj.) . Elnök; Csendet kérek! Schiffer Pál (szd): Gróf Esterházy, báró Zichy Bubidé, Vladár, gróf Zay, Petrovios

355 és folytathatnám tovább, a külügyminisztériumban nem feddés nélkül és nem teljesen szeplőtlenül ma is folytatják tevékenységüket. Ez a lista többé-kevésbbé önmagában igazolja az eddigi eredményeket, mert hiszen legyünk azzal tisztában, akik sérvet kaptak, akiket folttal megjelöltek, akiknek egész múltjuk a mával szemben tagadást jelent, azoknak nem érdekük és nem lehet érdekük, hogy olyan munkát végezzenek, amely a ma fejlődését, a ma konstruktivitását idézhetné elő. (Egy hang a kommunistapárt oldalán: Sérvkötőt kell nekik adni! — Derültség.) * Ez az egyik szempont, amelyet hangstxlyoznom kell és amely helyzet megreformálására szintén fel kell hívnom a külügyminiszter úr figyelmét. Olyan gárdára van a külügyminisztériumban is szükség, amely gárda alkalmas a történelmi feladat megértésére és^ elvégzésére. Jó szakemberek, ezt voltam bátor, az előbb mondani, kiváló szakemberek ezek a szakmájukban, de a meggyőződés, a történelmi feladat megértése teljesen hiányzik belőlük és teendőiket úgy végzik, hogy szaktudásukat pont a céllal ellentétes irányban próbálják érvényesíteni. (Marosán György (szd): Szakszerű ellenforradalmárok, mert azok voltak huszonöt évig!) Még valamit kell itt hangsúlyoznia interpellációmnak. (Zaj.) Ez pedig an, hogy nem párt részéről és nem párthoz szól, mint ahogyan rendkívül súlyos és veszélyes lenne, ha az interpellációkat mi általában arra használnék, hogy ellenzékiségünket juttassuk bennük kifejezésre. (Úgy van! Ügy van!) és az interpellációkat arra használnók fel, hogy a koaliévi február hó 27-én, snerd'án. 640 ciot gyengítsük. (Zaj.) Feladatunk, amely előttünk áll és éppen itt a békekészítés problémájával kapcsolatban jelentkezik, egységesen megkívánja minden tisztességes és becsületes demokrata részére az áldozat- és munkavállalást. (Lénárt Jván (kg) közbeszól.) . ' önök azonosítják magukat az elmondottakkal. Biztos vagyok benne, valamennyien kell, hogy azonosítsák magukat s remélem, hogy ennek eredményeként a külügyminiszter úr és a külügyminisztérium részéről szemtanúi lehetünk annak a változásnak, amely szükséges a béke jó előkészítése érdekében. (Nagy Vince (kg): Bár már látnánk! —' Lelkes taps a szociáldemokruta- és a kisgazdapárt soraiban.) Elnök: Az interpelláció kiàdatik a külügyminiszter úrnak. Következik Futó Dezső képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Mallasits Géza jegyző 4 olvassa): »Interpelláció az összkormányhoz a gyömről tömeggyilíkosok letartóztatásának ügyében. Hajlandó-e a koalíciós kormány a gyömről tömeggyilkossággíal kapcsolatos eddigi álláspotján változtatni, a vizísgálatot újra elrendelni, a közönséges gyilkossággal vádolt hullarabloklat* letartóztatni és felettük ítélkezni?« Elnök: Futó képviselő urat illeti a szó. Futó Dezső (kg): T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! a kisgazdapárton.) Mielőtt elmondanám a gyömrói tömeggyilkosság'olc ügyében he jegyzett interpellációmat, szeretném felkérni párUkülönbségre való tekintet nélkül képviselőtársaimat, hogy minden indulattól mentesen hallgassák végig interpellációmat, ezzel szemben én a legszigorúbb tárgyilagosságra fogok törekedni. De hogy tévedés ne essék, azt is ki kell jelentenem a t. Nemzetgyűlés eVőtt, hogy véleményem egyéni vélemény, amely nem több, de nem is kevesebb egyetlenegy ^becsületes, de őszintén demokrata férfi véleményénél. T. Nemzetgyűlés! Mi történt Gyomron? Ha erre a kérdésre akarok válaszolni, akkor ott kell kezdenem, nogy az elmúlt év tavaszán, ha jól emlékszem, április hónap végén, egy gyászruhás asszonyküldöttség keresett fel a Kis Újság szerkesztőségében és nekem mint ideiglenes nemzetgyűlési képviselőnek elmondottak egy olyan hátborzongató . gyilkosságsorozatot, amelyre csak azt a választ tudtam adni, hogy azonnal hozzák tudomására -Dalnoki Miklós Béla akkori miniszterelnöknek és Erdei Ferenc akkori belügyminiszternek. (Mozgás.) A magiam részéről cikket írtam és ha az rajtam kívül álló okokból nem i'3 jeient meg, a kefelevonat egy példányát leteszem majd a t. Nemzetgyűlés asztalára. Első cikkeimben szó sem volt arról, hogy kik követték el a tömeggyilkosságot, csupán arra szerettem volna választ kapni, hogy mit' csinált a gyömrői rendőrség a terrorflbandával szemben. A nálam járt küldöttség valóban elment mind a miniszterelnökhöz» mind a belügyminiszterhez. De elmentek mindenkihez,

t vagy legalább l

s tudomására hozták a történteket mindaz oknak, akikről, úgy gondoltaik, hogy ől bennük az igazság és a jog szikrája. Az eredmény az lett, hogy Péter Gábor tábornok ur maga helyszíni szemlére szállt ki ós mint a magyar rendőrség politikai osztályának vezetője megállapította, hogy közönséges gyilkossága or ozat történt. Nem sikerült megállapítani,