Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-22

6Ô5 A nemzetgyűlés 22. ülése 1946 polgáriiskolai igazgatóvá való kinevezése is. (Egy hang a kisgazdapárton: Tiszta tévedés!) Méltóztassék megengedni, hogy ne tartsam kisebb pikantériának, bogy egy újságíró, aki a Magyarország külpolitikai rovatában egyik napról a másikra fejtegette azt, hogy milyen bizonyos a németek győzelme és mennyi bizonyosság van a németek feltehető győzelmében, dernői Kocsis László, mint ballom, a demokrá; cia egyik oszlopos pártja félhivatalosának

348

, szerkesztőjeként van tervbevéve, és egyelőre csak az a kicsinyke akadálya van ennek, hogy az Újságíró Szövetség nem hajlandó őt igazolni. Remélem, hogy amint Szabó Lőrinc esetében ez az akadály áthidaltatott, ugyanúgy át fog hidaltatni dernői Kocsis László esetében is. Bízom a demokráciában, hogy ebben a kérdésben nem lesz kevésbbé demokrata, mint Szabó Lőrinc ügyében volt. Csak ennyi példát t- Nemzetgyűlés^ de. azt_ kell mondanom, hogy a magyar demokráciának tisztának kell lennie irodalmi és ujságírási szempontból is. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Tartozik vele József Attila, a meggyilkolt Szerb Antal, Radnóti Miklós, Sárközi György emlékének, de a Mauthausenbe elhurcolt és megkínzott magyar újságíróknak és azoknak is, akik itt maradtak közöttünk és kitartottak a toll becsületében-végesvégig, (Taps a, Ház minden oldalán)*** Ha ennek ellenére jutalmazzák ezt, akkor fel kell vetnem a kérdést, miről van szó. Végzetes tájékozatlanságról é& megdöbbentő ügyetlenségről vagy rossz szándékról? Mert csak erről a kettőről lehet szó. A harmadik, a roszszul alkalmazott bűnbocsánat ebben a szférában szerintem lehetetlen. Révai képviselőtársam Gionót említette, mint akinek a francia nép nem bocsátott meg. Legyen szabad nekem Selint említenem és hogy a muzsika területére átmenjek, a hollandi Meir gelberget, Németországban Furtwänglert, akik minden objektív képességük ellenére jogosan és helyesen örök indexre kerültek.

3

"

0 Nemi lehet a magyar demokrácia sem olyan megdöbbentően tájékozatlan és műveletlen, sem pedig olyan rosszhiszemű, hogy önmagát ássa alá. De, ha a demokráciának önvédelme kell hogy legyen, akkor ezt a tendenciát, amely a viszszacsempészes körül folyik, tovább tűrni nem «zabád és nem lehet. Ha elítélem, ha megbélyegzem, ha szeparálom a miniszteri fogalmazót, a kereskedősegédet, a számtisztet, akkor elsősorban és mindenekfölött az íróra és újságíróra vonatkozik a demokrácia parancsa- (Igaz! Ugy van! — Helyeslés a Jds gazdapárton és a szociáldemokratapárton.) Azt mondta az előbb interpellált képviselőtársam, hogy a népnek türelme fogytán van a közigazgatási visszaélésekkel kapcsolatban. (Ugy van! Ugy van! .a» kisgazdapárton.) Méltóztassanak megengedni, hogy azt mondjam, a demokratikus íróknak, újságíróknak és a magyar szellemi elitnek türelme is fogytán van, mert ezt a korrumpálódást és destruálódást, ezt a megbocsátást és elfelejtést, ezt a magához ölelést é<s azonosítást tovább tűrni nem szabad és nem lehet. (Ugy van! a szociáldemokratapárton.) És miután nem tudom ki az, aki ösztöndíjra és állásra nevez ki, nem tudom, (ki az, aki vitézi telket adományoz. (Sulyok Dezső (kg): Van még vitézi telek?)

351 nem . tudom ki az, aki cikkengedélyt ad és miután nem tudom, ezért ki és kik felelősek, azért volévi február hó 21-én, szerdáit. 636 tam bátor interpellációmat az összkormányhoz intézni. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kormánynak:. Következik Schiffer Pál. interpellációja. Kérem annak felolvasását. Malasits Géza jegyző ( olvassa).\ »Interpelláció a külügyminiszter úthoz a békeelőkészítési munkálatok tárgyában. t , Van-e tudomása a külügyminiszter úrnak arról, hogy a napirenden levő béketárgyalásokhoz szükséges anyag összeállítására hivatott magyar szerv sem megfelelő helyiséggel, sem kellő személyzettel nem rendelkezik! Hajlandó-e a külügyminiszter úr gondoskodni arról, hogy a rendkívüli jelentőségű munka elvégzésére a kellő személyi, tárgyi és anyagi feltételeket biztosítsa?« Elnök: Schiffer Pál képviselő urat illeti a szó. Schiffer Pál (szd): T. Nemzetgyűlés! Január végén jegyeztem be ezt az interpellációt és akkor még sok vonatkozásban kétségeim voltak, hogy el kell-e mondanom ezt a sok tekintetben kényes kérdést itt a nyilvánosság előtt. Az azóta élteit idő és események megerősítették azt az álláspontot és állásfoglalást, hogy igenis ez a kérdés ide, a nyilvánosság elé tartozik. Nem csupán azért, mert azokat a hiányosságokat, amelyeket valamennyien tapasztalunk és hiányolunk a külügy minisztérium tevékenysége körül, számtalan szóbeli és írásbeli sürgetés alapján hiába kíséreltük meg a külügyminisztériumban pótoltatni, hanem azért is, mert a békeelőkészítés kérdése nem egy szektornak a kérdése, nem egy személyre háruló felelősségnek, hanem ennek az egész országnak, az egész nép jövőjének a Demokratikus külpolitikát, a békéért való demokratikus felelősséget, tehát a népnek a felelősségét csak akkor lehet és csak akkor szabad vállalni, ha ebben az előkészítő^ munkában a nép legalább is a helyes tájékoztatás formájában teljes egészében résztveszi. A békeelőkészítés problémájával kapcsolatban nekünk számtalan követélésünk van. Ezt nem pártom nevében, hanem a magyar nép nevében hangsúlyozom. - . < . Az első követelés annak megállapítása, hogy ezt a háborút, amelyet viseltünk és amelyet elvesztettünk, nem ez a rendszer, nem a demokrácia és nem ez a kormány viselte es vállalta, (Helyeslés a Ház minden oldalán. — Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Ez az igazság!) ezért a háborúért és annak minden természetű konzekvenciájáért nem a demokrácia, hanem az elmúlt horthysta és saálasista rendszer a felelős. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Ez a megállapítás önmagában kevés akkor, ha ezzel a közvélemény nincs tisztában, ha a közvélemény abban a hitben él, hogy most egy új rendszer van és ezzel az új rendszerrel szemben a nagyhatalmak és a szomszéd államok feltétlenül, a múltra való tekintet nélkül új magatartást fognak tanúsítani. Ez téves és helytelen. A felvilágosítás munkájának arra kell elsősorban szorítkoznia, hogy megértesse a magyar néppel a.múltért való felelősség tudatát. Ez az egyik feladat, amelyet el kell végezni a békeelőkészítessel kapcsolatban. A másik feladat — és Hegyünk tisztában azzal, hogy ez nem alábecsülendő kérdés — tájékoztatni a közvéleményt, tájékoz-