Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-19

•ó A nemzetgyűlés J.9. ülése 19&6. évi február hó lí-én, csütörtökön. 574 ben az országban, amelyben az anarchia lett úrrá a háború, következtében; vállalnia kellett azt, hogy felépíti az országot, amelyet stupid katonák, kalandor grófok és atheista papok leromboltak. A Károlyi-forradalomnak, az októberi forradalomnak el kellett buknia. El kellett buknia azért, mert meg akarta menteni az országot, mert nem tudott úrrá lenni a belső elleur forradalmon és mert — és ezt is őszintén el kell egyszer mondanunk, — nem tudott úrrá lenni az antant-imperializmuson. Károlyi Mihály és Károlyi Mihály ék azt hitték, hogy ha az urak országa vétkezett Európa ellen; ha az urak országa volt itt mint reakciós színfolt, mint feudális park Európa közepén, akkor a magyar nép országa meg fogja kapni a felmentést. A nép országa ezt a felmentést nem kaphatta meg. De el kellett buknia a^belső ellenforradalomban is, ahol áldozatkész* grófnők informálták a nyugati hatalmak kiküldötteit; ahol feldkirchi

310 kalandorok készülteik a nagy leszámolásra és nagy kalandra; ahol bankgasseii

311 rablók igyekeztek a maguk számára biztonságba helyezni az állam pénzeit; ahol nemzeti egység volt a Károlyi-forradalom ellen, —nem a nemzetnek, hanem a beati possidentes-nek az az egysége, amellyel minden olyan pillanatban találkozunk, amikor arról van szó: több jog, több szabadság és magasabb adó. De el kellett buknia az antant-imperializmuson is, amelynek gondolatmenete az volt, hogy inkább ellenforradalmat .akar látni, mint • baloldaliságot, — inkább egy kis pogromot, mint nagy vagyonadót, — inkább a jobboldali nacionalizmus revízióját, aknamunkáját, frankhamisítását, Jankapusztáját, Bethlenét, UoniDoset, ímr^uyjét és ISzálasijat/

12 sem mint demokráciát és baloldaliságot. Nagyobb volt a félelem Angliában a Labour Partytól, mintamekkora a német imperializmus újraéledésétől. Nagyobb volt a félelem Franciaországban a szociáldemokráciától, mint amekkora volt a félelem attól, hogy Alsace-Lorrain© megint visszakerül Németországhoz. Nagyobb volt a félelem nyugaton az oroszoktól, mint amekkora félelem volt attól, hogy a német imperializmus egy másik formában újból feltámad és ennek az aggodalomnak, ennek a félelemnek egy dévastait Európa s benne a magyar ellenforradalom adta meg az árát. Huszonöt gyászos év volt az, amely erre a történelmi tévedésre, az osztályérdekeknek erre a rendkívül helyes, de ugyanakkor rendkívül szűk látókörű felismerésére következett. Nem egészen érdektelen ennek a 25 esztendőnek a személyi mérlegét szimbólumokban megvonná. Az októberi forradalmat Jászi Oszkár nemzetiségi politikája jelentette, a magyar ellenforradalmat Hargita vár alj a jelképes székely község reprezentálta. Az októberi forradalmat Kunfi Zsigmond kultúrpolitikája fémjelezte, a magyar ellenforradalmat Hóman Bálint szellemtorténete. Az októberi forradalomnak Lander Béla volt a katonája, aki a katonák értékét végre egyszer pontosan lemérte, a huszonötéves ellenforradalomé Bartha Károly, a szőlőfoglaló, és Beregff y -Berger, aki most áll a neptörvényszék előtt. (Egy hang a szociáldo mokratapárt oldaláról: Gyönyörű mákvirág !)

S1S Az októberi forradalomnak — mégegyszer mondom — szimbóluma és vezére Károlyi Mihály volt, az ellenforradalom szimbóluma es vezére Horthy Miklós. Az a Károlyi Mihály, aki loldosztó Károlyi volt, a magáéból osztón töiuííi ivapoinan, szemben azzal a Betnlen Istvánnal, aki az egész politikáját az optánsUa^iti.. az A-J£dssyjaxíi cS <x jj-t&aí.'SZai.a töpx'u&iv& ' tel, s aki egyetlen külpolitikai érdeket ismert; és ez az, hogy a magyar i'eudum visszakapja a maga birtoKait. Az egész revíziós politika semmi egyeü nem volt, minit szolgabírói ^Uásoic visszaszerzése a kisközép osztály részére, birtokok visszaszerzése a magyar íeudum részere, ezen keresztül egy ellenforradalmi egységbe kovácsolása az érdekeknek a magyar nép ellen. Ez a magyar tragédia dióhéjban, nevekben és szimbólumotoan összefoglalva. Es ha egy végső szimbólumot akarunk adni, azt kell mondanunk, hogy huszonhét esztendőn keresztül Francia-Kiss Mihály szelleme lebegett a vizek fölött, és amíg a magyar Uktóbernek Ady ümdre volt a költője, a magyar augusztus költészetét Mécs László repreIgen i. Nemzetgyűlés! Egy rehabilitációs törvény van a nemzetgyűlés előtt. A nemzet rehabilitálni óhajtja önmagát, (ügy van: ügy van: « szocuud'emokratapárt soraiban.) miután a történelem igazolta Károlyi Mihályt. Igazolta azért, mert azok a problémák, amelyeket Károlyi Mihály annakidején felvetett: a béke kérdése, a földreform, a köztársaság,* a demokrácia, a becsület és az országépités problémája, íme, itt vannak megint előttünk huszonhét esztendő után, és huszonhétesztendős árat kellett fizetnünk érte milliónyi emberrel, tenger könnyel, vérrel és szenvedéssel azért, mert nem 1918-ban, hanem 1945-ben kellett e kérdések m'egoldásához hozzáfognunk. Amikor Károlyi Mihály a fegyverszüneti tárgyalás során Belgrádban járt, elhangzott' a magyar szoldatesaüánál semmivel sem különb francia szoldateszka részéről, Franchet d'Esperay szájából a következő kérdés: Vous étiez tombés si bas?, Önök ilyen mélyre sülylyedtek? Akkor nem felelt Károlyi Mihály. Egy pár hónapig kellett volna várnia a. felelettel, 1919 augusztus 6-ig és akkor lehetett volna felelnie: Oui, mon Général, nous étions tombés si bas!, Igen, tábornak úr, ilyen mélyre süllyedtünk!, de az önök bűnéből, akiknek kedvesebb volt egy tenger nélküli admirális, és a tolvajosi akácos akasztott emberekét himbáló szele, mint az az osztályától elszakadt magyar gróf, aki odaállt a magyar nép élére, és mint a fehér őszi rózsa. (Buciiinger Manó iszd): Dicséretére 'a francia nemzetnek, elkergette később azt a tábornokot!) De most, t. Nemzetgyűlés, egy új Európa van, és az a consensus populi, amelyről előbb beszéltem, kifejezésre jut ma már ebben a törvény javaslatban, amely felállítja a vádlottak padjáról azt a Károlyi Mihály-, akit íneUaUan birak, Nyéki Német Jánosok ültettek oda a vádlottak padjára, és a szabadsághősök glóriáját fonja feje köré. Egy becstelen rendszer megpróbálta elrabolni Károlyi Mihály becsületét- Méltatlan bírák in cóntumatiam elítélték, vagyonának egy részét családtagjai kapták, akik közül nem egy ezt a rendeletet, ezt az ítéletet szisztematikusan előkészítette. Vagyonának többi része a nemzeti közművelődési alapra szállt s ha lehet risum teneatis-t mondani, akkor valóban risum tetieatis nemzeti közművelődésről beszélni ezzel az elmúlt huszonhét esztendővel kapcsolat-