Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-19

575 A nemset0iûlés 19. ëlêse 19ê6. ban» amikor egyetemeket emeltek, de nem en­{ redték be az egyetemekre Bem a kutatás szel­emét, sem a kutatni vágyó diákságot, amikor középiskolákat állítottak fel, de a középisko­lákban fasizmusra nevelték a gyermekeket, amikor elemi iskolák és új tantermek szülét tek, de ezekben az új elemi iskolákban és ezek­ben az új tantermekben a szegénység alázatára, a fasizmus tiszteletére, a militarizmus imáda­tára tanították a magyar gyermekeket. *A nép most igazságot tesz és Károlyi Mi­hály érdemeit törvénybe iktatja. Történelmi két évszázad zárul le ezzel, t. Nemzetgyűlés. A szatmári békében Károlyi Sándor kuruc generális letette a fegyvert, nem akart küz­deni az osztrák ház, egy egész világ ellen, és grófi címet és nagybirtokot kapott érte jutal­mul 1918-ban ennek a Károlyi Sándornak egyik késői utóda, Károlyi Mihály letette a grófi címet, visszaadta a földet azoknak a magyaroknak, akiké valóban volt és első szol­gája lett a magyar népnek. (Ugy van! Ugy van! — Taps.) És hiába nevelték szolgaságra ezt a népet!' Ha szabadon nyilatkozhatik, akkor nagy szol­gáit mégis szívébe zárja, ahogyan szívébe zárta Bákóczit, Kossuthot és szívébe zárta Károlyi Mihályt. A harmadik magyar köztársaság meg­hajtja zászlóját a mocsoktalan második köz­társaság hőse és szimbóluma előtt. Olyan áldo­zatos, olyan becsületes, olyan magyar és olyan demokrata akar lenni, mint amilyen ez a má­sodik imagyar'köztársaság volt. Ennek szim­bóluma ez a törvényjavaslat, amelynek elfo­gadását kérem a t. Háztól- (Élénk helyeslés és taps a nemzetgyűlés minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik a kijelölt szó­nokok közül? Hegyesi János jegyző: Gulácsy György! Gulácsy György (kg)i T. Nemzetgyűlés! Ha bennünket, magyarokat politikai karak­terünk rossz oldalán akarnak jellemezni, akkor úgy tüntetnek fel, mint egy népet, aki nagy­iáit életükben sohasem becsüli meg, életükben félreismeri és csak haláluk után becsüli meg őket. De mást is szemünkre hánynak. Sze­münkre hányják azt, hogy elesettségünkhöz, koldus sorsunkhoz talán nem méltó módon kicsit túlsókat ünneplünk. Azt hiszem, feles­leges hangsúlyozni, hogy azok, akik a suttogó propagandának a göbbelsi recept 317 jól bevált módszerei szerint terjesztik ezt rólunk, elfeled­keznek^ arról, hogy ennek az elesetts égnek, en­nek a nyomorúságnak ők és elsősorban ők az okai. (Ugy van!) De arról is megfeledkeznek, amikor a mi bensőséges, egyszerű, szinte há­zias ünnepléseinket kifogásolják, hogy az ezer év óta most talán öntudatosan saját életét élő magyar nép sohasem élte még így saját életét, sohasem formálta így, ha éhezve, ha fázva, ha rongyosan is, — függetlenül attól, hogy az eke szarvát fogta, az esztergapad mellett állott, vagy az intellektus fegyverével küzdött, - a saját sorsát, saját országát, saját történelmét. Mi igenis megünnepeltük a magyar demo­krácia évfordulóját, hálásan ünnepeltük meg az ország felszabadulását és azt hiszem, nem lenne teljes a magyar demokrácia évforduló ünnepe, nem lenne teljes a magyar köztársa­ság születésnapja, ha nem szolgáltatna elég­tételt a nemzetté vált dolgozó nep a második magyar köztársaság elnökének, annak a Ká­rolyi Mihálynak, akii az októberi forradalom tüzében fogant magyar köztársaság vezéralak­évi február hé 14-én, mütörtökön. &76 jává és elnökévé tett. (Ugy van! Ugy van!) Csak köszönet illeti a kormányt ós elsősorban az igazságügyminiszter urat, hogy ilyen ki­tűnő politikai érzékkel a kellő időben hozta ide ezt a javaslatot. T. Nemzetgyűlés! A harmadik magyar köz­társaság, amelyet én — nyíltan megmondom — a második magyar köztársaság egyenes jogutódjának tekintek, (Helyeslés és taps min­den oldalon.) mert a második magyar köztár­saságot a legerősebb jogalkotó tényező, egy nemzet forradalma hívta életre, a mi köztár­saságunk egyik első törvényjavaslata valóban éppen a Károlyi Mihálynak szólói elégtétel­adás kell, hogy legyen. Károlyi Mihálynak, a kávételes embernek azonban, úgy érzem, kivételes sors is jut osz­tályrészül. Ez talán valami különös elégtétel­adás azért a mérhetetlen sok szenvedésért, a közel negyedszázadig tartó hontalanságért, bujdosásért, megköpdösésért és meggyalázta­tásért, amelyben neki osztályrésze volt. íme, *a nemzet most nemzetgyűlése útján, ha élete alkonyán is, elégtételt szolgáltat az októberi forradalom vezérének, .elégtételt szolgáltat neki az a nép, amely őt köztársasági elnökévé tette, elégtételt szolgáltat neki az a nemzet, amelyet ő megalázottságában és megszomorí­tottságában egyaránt oly végtelenül szeretett és szeret; ahogyan én emlékirataiban, »Egy egész világ ellen« című könyvében, élete jel­mondatában olvastam: »Ora et semper«. Most és mindig. 318 Amikor itt állok, hogy pártom, a független kisgazida- és í'öldmunikáspárt nevében ezt az elégtételadásról szóló törvényjavaslatot örömmel fogadjam el, azt hiszem, nem iennék méltó Károlyi Mihály puritán és tiszta emberi egyéniségéhez, na éppen az őreá »pereat«-ot kiáltó rendszernek undorító neo­barokk szokásaként agyontöanjéneznéin és a dicsőség glóriáját fonnám feje köré. Károlyi Mihály tiszta emberi életét, hitéért, meggyő­ződéséért, népéért, a nép -szabadságáért min­den áldozatot meghozó, tiszta karakterét nem dicsérni, hanem elismerni, ha . úgy tetszik, szolgálni kell. Nem az ő dicséretével, hanem életeszméuyének, elveinek maradéktalan szol­gálatával és az ő személyében saját bűneiért bűnbakot kereső rendszernek a megbélyegezé­sével kell elégtételt szolgáltatni neki. A leg­félreérthetetlenebb magyar nyíltszívűséggel kimondom: mi nem elégtételt szolgáltatunk neki, mert hiszen maga a magyar nép, az ér­telmiségnek talán kisebbik, de jobbik része őt sohasem tagadta meg és ez a kisebbik, de job­bik rész nem azonos azzal az elmúlt és soha vissza nem térő főúri és pretoriánus haddal, amely magát, saját önző érdekeit .mindig ösz­szetéyesztve a nemzetével, saját könnyelmű politikai hazárdjátékának eredményeképpen őt igyekezett egyszerre Coriolánként és Cati­linaként a magyarság tudatába belehazudni. (Taps.)* 19 T. Nemzetgyűlés! Engedtessék meg nekem most a törvényjavaslat tárgyalása során, hogy Károlyi Mihály személyével kapcsolatban mind egyéni, mind pártvonatkozásban bizo­nyos szubjektív szempontokat is hangsúlyoz­zak. Az egyéni szempont — talián kicsit ildom­talan erről itt a magyar törvényhozás házában beszélni, de mégis elmondom — az, hogy mint egy októbrista apának fia, gyermekkoromban Károlyi Mihály tiszteletében nőttem fel és ez az erős gyermekkori Ôlmény adott nekem erőt

Next

/
Oldalképek
Tartalom