Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

569 A nemzetgyűlés IS. ülése 1H6. érzem, valamennyiünk lelkéből és szí véből beszélek, midőn arra kérem laz iparügyi miniszter urát, hogy az áruesererendelet révén, amely lehetővé teszi, hogy a gyárosoknál lefoglalt és zárolt cikkeket neesak azoknak juttassa, akik élelmiszert tudnak cserébe adni, juttasson cipőneműt és ruhaneműt a nincstelen kétkezi földmunkáscsaládoknak is, A most tervezett megoldás túlságosan hasonlít a régi reakciós rendszer megoldásaihoz, amikor azokról gondoskodtak, akiknek volt mit adni cserébe. Mivel a földmunkásságnak nincs egyebe, mint két keze és szorgalmas munkája, olyan megoldást kelll keresni, amelynek révén megkapják a cipőt és a ruhaneműt a gyárakban lefoglalt és zárolt cikkekből és ezek ellenértékét munkával* esetleg közmunkával dolgozhatják le. {Helyeslés a Ház minden oldalán. — .Vas Zoltán (kp): Teljesen helyes!) Szeretném tehát mélyen t. Nemzetgyűlés, ha az iparügyi miniszter úr az. áruesererendeletet üyen értelemben egészítené ki és felhívást intézne az ország községeihez, hogy haladéktalanul írják össze azokat a földmunkáscsaládokat, amelyek birtokában egyáltalán nincs cipő. Ismerek családokat; ahol hét családtagnak egyetlen cipője vian és a tél folyamán felváltva vették azt fel, ha ki akartak menni. Ezektől a földmunkásoktól, akik tavasszal a legkomolyabb -munkát fogják megkezdeni, nem lehet megkívánni, hogy odaálljanak az ásó mellé a legnehezebb testi munkát végezni, ha még cipőjük és ruhájuk sincs. Ezért az volna a kérésem, haladéktalanul bocsáttassák ki oly értelmű rendelet, amelynek alapján ezek a földmunkásuk a részükre szolgáltatandó cipőnemű és ruhanemű árát .munkával tör'leszthessek le. (Helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: A képviselő úr interpellációját a nemzetgyűlés kiadja az iparügyi miniszter úrnak. Következik Nyirjessy Sándor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szántó Vezekényi István jegyző (olvassa): »Interpelláció a közoktatásügyi, ipari, kereskedelmi és földmívelésügyi miniszterekhez áz iskolai nevelés egységesítése tárgyában. Az ideiglenes nemzeti kormány a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi szakiskolákat kivette la közoktatásügyi miniszter hatásköre 'alól. Ennek következtében az egységes nevelés irányítása megszűnt, kétségtelenül a nemzet nagy kárára. A szakiskolák élén álló igazgatók, gazdák, mérnökök r vagy szakkereskedők nevelői készsége csekély, minek következtében ez a szakminisztériumok személyzetében is hiányzik. Az iskolák tanulói a legfőbb hatóságok szerint külön-külön tagozódva nevelődnek, melynek természetes következménye, hogy az iskolatípus tanulói egymás megismerése nél-. kül nőnek fel. Már ifjúkorban társadalmi osztályokra tagozódnak, ez pedig demokráciánkat veszélyezteti. Kérem, nyilatkozzék a közoktatásügyi miniszter úr, mi tette szükségessé a szakiskoláknak a szakminiszterek fennhatósága alá valóutalását s ezzel az egységes iskolai nevelés megbontását. Kérdem az illetékes szakminiszter urakat, bajlandók-e az egységes növelés biztosítása céljából a szakiskolák igazgatását a szákfelévi február hó 1%-án, vxwdán. 160 ügyelet fenntartása mellett ismét a közoktatásügyi miniszter hatáskörébe átadni? Kérem az illetékes szakminiszter urakat, hogy az egységes iskolai nevelés biztosítása érdekében haladéktalanul tegyenek olyan intézkedést, amely ezt a nagyfontosságú kérdést a demokratikus fejlődés szempontjából feltétlenül szükségessé teszi. Célszerűnek látnám az összes iskoláknak a közoktatásügyi miniszter hatáskörébe való visszaadását, vagy legalább is minden iskolának a tankerületi főigazgató hatáskörébe való utalását.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Nyirjessy Sándor (kg): T. Nemzetgyűlés! A nemzetgyűlés közelmúltbeli munkájának ideje alatt teljes mértékben meggyőződtem arról, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagja egy új, egy szebb és legfőképpen egy demokratikus magyar élet kialakítására törekszik. Egy ilyen új magyar életforma megteremtése nem lehetséges sem alkotmányjogi, sem ; közigazgatási és, legkevésbbé rendészeti törvényjavaslatokkal vagy törvényes intézkedésekkel, hanem csak abban az esetben alakulhat ki ténylegesen egy ilyen életforma, ha a magyar népet, a jövő magyar nemzedéket újjá és főképpen demokratikusabbá neveljük át, ha olyan életformát alkotunk a jövő magyar nemzedék számára, amely életformában minden egyes magyar megtalálja egyéni vágyainak és ambícióinak kielégítésére a lehetőséget, ha olyan életformát tudunk alkotni, amely életformához minden masryar feltétlenül ragaszkodik és más életmódot elképzelni sem tud, de nem is akar elképzelni és nem is akar más életformában élni. T. Nemzetgyűlés! Hogy ezt a célkitűzését a nemzetgyűlés^ elérje, ehhez — mint mondottam — nem elégségesek a közigazgatási és rendészeti intézkedések, hanem át keü nevelnünk a magyar társadalmat, át kell állítanunk lelki alkatában és lelki készségeiben ennek, a legfontosabb célkitűzésünknek az irányában, amely szerint a jövő magyar életformát kialakítani kívánjuk. Ennek az átalakító munkának színtere az iskola és ennek az átalakító munkának mestere az a pedagógus, aki ennek a munkának készségeit vagy hosszú tanulmányi ideje alatt és élethivatásképpen elsajátította, vagy pedig erre az átalakító készségre Isten különös ke. gyeimé folytán rászületett. Ezért f szoktuk mi azt mondani, hogy kétféle pedagógust ismerünk: a született pedagógust és a tanult pedagógust. T. Nemzetgyűlés! Amikor az ideiglenes nemzeti kormány a szakiskolákat a közoktatásügyi miniszter hatásköre alól kivonta, egészen bizonyos, hogy a szakképzésnek helyesebb és talán tökéletesebb megoldása eéljából tette, de mi előttünk pedagógusok előtt kétségtelenül áll az a tény, hogy maga az iskolai nevelés elsősorban nevel, nemcsak azoknak a humanista tárgyaknak hatása alatt, amelyek direkt nevelő tárgyaknak tekintendők, hanem nevel az iskola azokban a tárgyakban is, amelyek szaktárgyaknak minősülnek. Hiszen tudjuk azt, hogy nincs az ismeretközlésnek egyetlenegy olyan tárgyköre sem, amelybe akár erkölcsi, akár esztétikai, akár szociális vagy egyéb nevelési célkitűzéseket ne lehetne