Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

191 A nemzetgyűlés 18. ülése 19â6. nem a hazáért, hanemha hazából éltek és még mindig itt vannak a fórumon. Ha tőlem függ­ne, én nemcsak azokat az írókat száműzném a magyar szellemi élet területérdi, akik vezér­cikkekben gyilkolásra uszítottak, akik csatába énekelték a honvédeket és akik vágóhidra ad­minisztrálták a magyarság legértékesebb ré­szét, a fiatalokat, hanem azokat is, akik írá­saikkal fémjelezték az Esti Újságot, a Pesü Újságot, a Nemzetőrt, a Magyarságot, az-Ösz­. szetártá&t* 71 és a többi, mind fel nem sorolható szennytermékeket. Hadd szegezzem le pártom nevében azt is, hogy mi a köz vélemény formá­lásból nemcsak azokat szorítanánk ki, akik az utcasarokra vitték a betű becsületét, hanem azokat is, akik a felhők sűrűsödésének idején gyáván elhallgattak, félrevonultak a remete­szigetre és megtagadták a közös erőfeszítések­ben való részvételt. {Egy hang a szociáldemo­kratavárton: El kell némítani őket!) Bosszul értelmezett demokrácia az, amely csak a gyil­kosokat ítéli el, de menlevelet, sőt földbirtokot is ad a felbujtónak. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ha megbüntetjük a félrevezetett rikkan­csokat is, akkor büntessük meg azt is, aki szel- ­lemi termékeit kolportálja. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Ha megbüntetjük a 16 éves tömeggyil­kosokat, akkor büntessük meg azokat is, akik ezekkel a gyerekemberekkel elhitették, hogy joguk van a gyilkolásra. {Egy hang a kisgaz­dapárton: Gyomrot is!) Ha éictfogytiglan el­itélték Fiala Ferencet, a főszerkesztőt, 272 akkor Ítéljük cl munkatársait is, még akkor is, ha a demokratikus pártok *kÖzé belopakodtak. (Ügy van! Ügy van! Taps a Ház minüen oldalán.) A tévtanoktól megkótyago^odott kisemberek­nél még találhatunk mentséget cselekedeteikre, de a szellem fejedelmeinél, —ahogyan magukat nevezték — akik tőrt nyomtak a tömegek ke­zelje, ahelyett, hogy szépségmagvakat vagy gondolatcsirákat ültettek volna el azok agyá­ba, ezeknél mentség nem lehet. Legyen*szabad leszegeznem, hogy az írás helytállás és maga­tartás, az irodalom célja szellemformálás, lé­lekedzés, részvétel a közös emberi erőfeszíté-. sokben és az irodalomban is érvényesül, mint a művészet minden területén, az a híres archi­medesi törvény, hogy minden írásmű annyit veszít súlyából, amennyit elhallgat a társa­dalmi valóságból. (Taps a szociáldemokrata­párton.) A magyar irodalom kialakulása óta a masryar írók legjobbjai nemcsak esztétikai igé­nveket elégítettek ki,, hanem mindenkor poli­tikusok, nemzetpedagógusok, műveltség-közve­títők, társadalmi reformerek, képromboló eret­nekek, de új törvényfogalmazók is voltak. A magyar irodalom és művészet tradíciója, hogy az alkotók mindig az ár ellen úsztak, de mégis mindig az idő sodrában és Bornemissza Péter jel szava uralkodott a magyar művelődés te­rületén: »Minél nagyobb rajtunk a kínzás, an­nál huztróbb a kiáltás is«. 273 T. Nemzetgyűlés! A magyar művészek, a magyar alkotók tragikus életpályája bizonyít­ja, hogy (mindenütt Golgota van,, ahol egy nagy szellem gondolatait kimondja. De a nagy magyar alkotók élete, példamutatása figyel­meztet miniket arra. hogy az embert nemcsak az különbözteti meg az állattól, hogy szerszá­mot készít, hanem az is, hogy meg tud halni egy gondolatért. A munkáspártokat és pártomat 25 éven ke­resztül azzal vádolták és azzal vádolják sut­togó propaganda alakjában még ma is, hogy elszakadtunk a magyar hagyományoktól. Erre legyen szabad azt válaszolnom, hogy számunk­évi február hó 13-án, szerdán. 492 ra mindig sugárzó ideáit jelentett Vörösmarty, Arany, Petőfi. Ady Endre és József Attila szelleme. {Egy hang a kisgazdapárton: Éljen!) De nem voltunk hajlandók a múltban titánná magasítani és költővé koszorúzni Herezeg Fe­rencet 27 * és rajta leszünk, hogy visszaszorítsuk a magyar szellemi életből mindazokat, akik­nek múltja nem makulátlanul tiszta. Nem fog­juk tűrni, hogy a szellemi reakció új honfog lalásra indulj on, # beszivárogjon, helyesebben mondva beözönöljön a magyar szellemi életbe. Ha Ady Endre ma élne és mérleget készítene mai szellemi életünkről, azt hiszem, kénytelen lenne ismételten megállapítani: »Seregestül senkik jönnek«. 275 ; A magyar demokrácia nem tűrheti a szel­lemi élet területén sem, hogy a tömegekben uralkodóvá váljék vélemény, hogy a tör vény olyan pókhaló, amelyen a kicsik fenn­akadnak, a nagyok pedig keresztülesnek. Nem tűrhetjük tovább, hogy a könyvkereskedések olyan könyveket áruljanak, — még tegnapelőtt ifi láttam ilyet — amelyeknek szerzője müvét így dedikálja: »Isten Magyarország kormány­zóját, nagybányai vitéz Horthy- M ; klós f őmél­tósága nagyurat soká éltesse«. {Egy hang a kisgazdapárton: Most árulják? — Zaj.) Két nappal ezelőtt vásároltam. T. Nemzetgyűlés! Ezt a gondolatkört bezá­rom és pártom nevében arra kérem a kor­mányt, hogy minden rendelkezésre álló eszköz­zel indítsa meg a harcot a szellemi reakció ellen, mert a magyar demokrácia eredményeit illetőleg a magyar demokráciát csak úgy tud­juk továbbfejleszteni, ha a magyar demokrácia ellendrukkereit, a szellemi szabotőröket elné­mítjuk. Szorosan ehhez a témához simul mondani­valóm második része is. A reakció alien a leghatalmasabb fegyver a kezünkben a taní­tás, a nevelés, a demokratikus közoktatás. A demokrácia léte többek között attól is függ, hogy milyen ismeretanyaggal és — ami ezzel teljesen egyenértékű. — milyen jellemmel ke­rül ki az iskolából. A huszonötéves ellenforradalom lélekrom­boló hatása már az iskolatípusoknál is meg­mutatkozott: népiskolát adott a dolgozó töme­geknek, középiskolát biztosított a középosztály számára és főiskolát biztosított az uralkodó­osztály gyermekeinek. (Zaj és ellentmondások a kisgazdapárt soraiban.) Diplomát adott, és j tudást, tekintély tiszteletre nevelt és kiölte a i kutatást, a kételkedést, a bírálatot, nyájembe­reket nevelt és leszoktatta a fiatalokat az Ön­álló gondolkodásról. {Egy hang a kisgazdapárt oldaláról: Dehogyis igaz!) Történelmet hami­sított és rózsaszínűre festette a magyar eget, nikotexes irodalommal táplálta a magyar diákságot, elhitette a diáksággal, hogy Ma­gyarországon kívül nincs élet, könyökembere- ' ket nevelt, akik minden eszközt alkalmasnak találtak arra, hogy a társadalmi ranglétrán előremarják magukat. (Üováts László (kg); Nehogy visszaessenek!) Az osztály állam az egyszempontú neveléssel óriási hatalmat szer­zett magának a lelkek felett. Elködösítették a látóhatárt és óvatosan ügyeltek arra, hogy a tömegekhez ne jusson el a tudomány, mert vi­lágosan látták, hogy a tudás hatalom, a ha­talom pedig felszabadít. Ennek az ellenforradalmi kurzusnak a lé­nyege volt a szellemi elködösítés és hadd idéz­, zem azt, amit már sokszor-sokszor idéztem ; mindenütt, mert nagyon jellemzően igaz. Az i angol szellemóriásnak, Shakespeare-nek Julius

Next

/
Oldalképek
Tartalom