Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.

Ülésnapok - 1945-18

493 A nemzetgyűlés 18. Mese Í3M. Caesar című drámájában Caesar arról panasz­kodik baráti körében, hogy fél Cassiustól, és amikor megkérdezték tőle, miért fél Cassius­tó-1, Caesar azt mondja: inert Cassius éjjel könyvet olvas. Engedjék meg» hogy elmond­jam azt is, hogy a német legenda szerint, ami­kor egy .alkalommal Luther előtt megjelent az ördög és meg akarta vásárolni a leikéi. Luther hiába küzdött az ördög ellen, nem tudta elűzni. Végül elkeseredésében az ördög fejéhe? vágta a tintásüveget. Ehhez Börne, a nagy né­met író hozzáteszi: erre az ördög eltűnt, mert az ördög semmitől sem fél jobban, mint a tin­tásüvegtől. T. Nemzetgyűlés! A huszonötéves magyar­ellenforradalom is rettegett à könyvet olvasé paraszttól és a könyvet olvasó ipari munkás­tól és rettegett a hályogot tépő írástól. Ha va­lahol, úgy a (közoktatás területén kéli abszolút tabula rasat csinálni. Ha tárgyilagosan ílemér­jük a megtett utat ezen a téren» meg kell mon danunk, hogy ott, ahol ,a legnagyobb eredmé­nyeket lehetett volna elérni, ott értük el a leg­kisebb eredményeket. Élesen kifogásolom a kormánynyilatkozat­nak a közoktatásra vonatkozó részét. A minisz­terelnök úr nagy terjedelmű beszédében csak egy félpercet fordított a közoktatás kérdésére. Ebben a félpercben is azt mondja a miniszter­elnök úr, hogy a felszabadulás után először a kultuszminisztérium állott talpra. Lehet, hogy ez így igaz, de hadd tegyem hozzá azt, hogy a talpraállást csak néhány döcögő lépés ós nem rohanó tempójú munka követte. A mu­lasztások tömegére szeretném felhívni a kor­mány figyelmét és higyje ed a t. Nemzetgyű­lés, hogy nem a mindenáron kritizálni akaró ember beszél belőlem, hanem a változtatni akaró türelmetlenség. Kérdezem, hogyan néz ki a kötelező népoktatás a gyakorlatban? Megdöbbentő adatokat lehetne felsorakoz­tatni annak bizonyítására, hogy az iskolaköte­les gyermekek milyen százalékban és miért nem látogatják az iskolát. Szeretném felhívni a figyelmet arra a közismert tényre, hogy tart­hatatlan az a helyzet, hogy többhónapos szén­szünetet vagyunk kénytelen tartani akkor, (Közbeszólások a kisgazdapárt oldaláról: Ki ennek az oka? Több szenet!) amikor az espre-s­sók, luxusüzemek fűtve vannak és nyitva tar­tanak. Mi az oka annak, hogy az általános is­kolának csak a körvonalai rajzolódtak ki és miért nem ültettük át azt a gyakorlatba? Ren­dezni kell a korszellemnek megfelelően a köte­lező korhatár kérdését is. El kellene törölni a szegények számára buktatókat jelentő tandíja­kat, mert a demokratikus Magyarországon a tanítás csak ingyenes lehet. Végre kellene haj­tani a tankönyvreviziót és életbe kellene lép­tetni az egységes tankönyveket. (Egy hang a kisgazdapárt oldalán: Jobb jövedelmet a taní­tóknak!) Át kellene hidalni azt a Jtatalmas űrt, amely a falusi és a városi iskolakönyvekben mutatkozik, mert arculcsapás a falunak az, ha a tananyagot még mindig úgy állítják össze, hogy abból a falu arra következtethet, hogy még mindig a város szellemi gyámkodása alatt áll. (Zaj és mozgás a kisgazdapárton.) Hiányo lom, hogy még mindig nem készítették el a különböző iskolatipusoik tanterveit és hiányo­lom azt is, hogy módszertahi kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozunk, holott ezen a területen sok mindent lehetne tanulni akár az angoloktól, akár a franciáktól, akár pedig fő­kép az oroszoktól. (Helyeslés.) A tanár- ós évi február hó 13-án, szerdán. 494 tanítóképzés terén is nagy mulasatáeok történ­tek és egyáltalában nem megnyugtató szá­momra, ha a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a nevelőik demokratikus szellemben való átképzésére már sok mindent tettünk. Legyen szabad leszegeznem, hogy néhány előadással nem lehet demokratává nevelni a tanszemély­zetet. Nem tudom, igaz-e. amit a Kossuth Népe 276 közöl, miszerint a kultuszminiszter úr kijelen­tette, hogy a nevelői személyzetre nem vonat­kozik a B-lista, mert a nevelők számát növelni kell. Közismert tény, hogy a tanítók kevesen vannak, de ebből nem szabad azt a következte­tést levonni, hogy az oda nem való elemek továbbra is félreneveljék a nemzet legdrágább kincsét, a fiatalságot. (Helyeslés a szociálde~ mokrata- és a kommunistapárt oldalán.) Vi­gyáznunk kell ezen a területen is és nem le­hetünk szentimentálisak, mert ilyen elképzelé­sek alapján sokakra nézve igaza lehet a francia Diderot-nak, aki azt mondotta, hogy aiki tud, az tanul, aki nem tud, az tanít. Óriási mulasztá­sok történtek a nevelői személyzet anyagi ellá­tása terén is. {Kovács István (kg): Ez a legszomorúbb 1) A mostoha; körülmények kö­zött élő tanítókat valaha a nemzet napszámo­sainak nevezték, ma a tanítók életstandardja­olyan mélyre süllyedt — ezt felelősségünk tel­jes tudatában mondjuk — , hogy a tanítók ma az éhes élet és az éhhalál keskeny mesgyéjén botorkálnak. (Ügy vianf Ügy van!) Ezer és egy tennivaló volna a demokratikus közoktatás területén és éppen ennek sürgős pótlására egy határozati javaslatot nyújtok be: (olvassa): »A nemzetgyűlés utasítja a kor­mányt, hogy sürgősen terjesszen be törvény­javaslatot a közoktatás demokratikus átszerve­zésére«. T. Nemzetgyűlés! Kérem határozati javas­latom elfogadását, mert meggyőződésem, hogy a közoktatás átszervezésével a legerősebb fegy­vert ütjük ki a reakció kezéből. (Élénk helyes­lés és taps a szociáldemokrata- és a kommu­nistapárt oldalán. — A szónokot üdvözlik.) ' Elnök: Szólásra következik? Szántó Vezekényi István jegyző: Kondor Imre! Elnök: Kondor Imre képviselő urat illeti a szó. Kondor Imre (pp): T. Nemzetgyűlés! Ma február 13.-a van és most, amikor felszólaláso­mat kezdem, nem tudok elmenni e mellett a dátum mellett úgy, hogy meg ne emlékezzem egy tényről. Ma egy éve annak, hogy Budapest végleg felszabadult, nem is az alól a terror alól, hanem az alól az őrület alól, amelynek kö­vetkezményeit nemhogy egy év alatt npm tud­tuk kiheverni, hanem még hosszú-hosszú évekig kell ezen a február 13.-án megemlékez­nünk arról, mit jelentett nekünk a mulí év február 13.-a. (Helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Tudom, hogy ma Budapest népe há­lás szívvel ünnepli a Vörös Hadsereget a fel­szabadulásért, (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) de meg kell emlékeznünk itt is róla, hiszen Budapest bizonyos vonatkozás­ban az egész országot jelenti. Tavaly február 13,-án Budapest telje« felszabadulása után f­azt lehet mondani — Magyarországon már senki sem akadt, aki bármennyire is megmé­telyezték lelkét, egy pillanatig is kételkedett volna abban, hogy Budapest felszabadítása az egész magyarság felszabadítását, mégpedig végleges felszabadítását jelentette. Kérem te­hát, hogy a nemzetgyűlés a maga megemléke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom