Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-9
21? À nemzetgyűlés 9. illése 1946. nem hoztunk szabályt, Ennek oka: az, hogy öszszeférhetlenségi anyagi jogunk e pillanatban teljesen fel van borítva. Legutóbbi választójogunk ugyanis, amely igen liberálisan kezelte az aktív és passzív választójogot, kimondta hogy aki választ, az egyúttal választható is. Ezzel a tétellel az összeférhetlenség legnagyobbrészt felborul. Az úgynevezett hivataluknál fogva Összeférhetetlen személyek ugyanis a választójogi törvény alapján ebben a percben tagjai lehetnek a nemzetgyűlésnek, ami egészen nyilvánvalóan nem kívánatos, .sőt egyenesen kárhozató« jelenség, (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Hiszen a törvényhozás függetlenségének egyik korqlláriuma, hogy azt ne töltsék meg a végrehajtó hatalom tisztviselői, (Helyeslés a kisgazdapárt oldalán') mert a törvényhozás abban a pillanatban már nem lesz független, hiszen a kormányzattól függő tisztviselő a nemzetgyűlés padsorai között is, akarya-nemakarva, de érzi a függőségét. • A bizottságnak az volt az álláspontja, hogy az összeférhetetlenségi törvény megalkotására szükség van. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) Az elmúlt idők ellenzéki küzdelmeinek fókuszában állott állandóan egy kemény, radikális összeférhetlenségi törvény megteremtése. (Taps a kisgazda' párt soraiban.) Ezért harcoltunk és egészen fonák dolog, hogy amikor végre-valahára ábrándjaink, álmaink megvalósultak és itt van egy népi nemzetgyűlés, akkor éppen az összeférhetlenség siklott ki. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) A bizottság tehát azt az indíványt teszi az igen t. Nemzetgyűlésnek, méltóztassék a kor; mányt utasítani, hogy az összeférhetlenségi kérdés radikális rendezése" céljából a legsürgősebben terjesszen törvényjavaslatot a nemzetgyűlés elé. (Elénk helyeslés és taps a kisgazdapárt soraiban>) , A bizottságok tárgyalásának komolyságát szolgálja az, hogy a képviselők tisztában legyenek azokkal a javaslatokkal, amelyeik tárgyalásra kerülnek. Ezért a házszabályok előírják, hogy a törvényjavaslatok kinyomtatása és kiosztása után legalább három napnak keli eltelnie a bizottsági tárgyalás megkezdéséig. Sürgős esetekben a miniszter kérheti ennek a három napnak mellőzését, a szabály azonban a három nap kötelező beiktatása. A bizottságokban szintén általános és részletes vita van. A bizottsági tárgyalás nem nyilvános; képviselők jelen lehetnek rajta, aki azonban a bizottságnak nem tagja? annak ott felszólalási joga nincs. Az általános vitában 30 percig lehet beszélni, amely beszédidő 30 perccel meghosszabbítható, a részletes vitában minden egyes szakasznál 10 perc a felszólalási idő, amely ugyancsak 10 perccel meghosszabbítható. Itt azután elértünk annak a kérdésnek eldöntéséhez, vájjon a képviselő korlát nélkül beszélhessen-e. Ez az elvi kérdés természetesen éppúgy vonatkozik a bizottsági, mint a plenáris - tárgyalásra. Kiindulva azonban •aib-bol, hogy a szólásszabadság joga tulajdonképpen csak eszköze a nemzetgyűlés működésének, tehát feltétlenül kell, hogy alá legyen vetve annak a szempontnak, hogy a nemzetgyűlés működése ne akadályoztassék meg, arra az elhatározásra jutottunk, hogy a felszólalási időt korlátozni kell. Nem az a lényeg, hogy mennyi ideig beszélünk, hanem az a lényeg, hogy miit évi január ho 25-én, pénteken. âi8 beszélünk. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt soraiban.) Őszintén megmondhatjuk: rövid idő alatt — ha a gondolatokat rendezve és összpontosítva adjuk elő, — sokkal többet lehet előadni, mint készületlenül, órák hosszú során keresztül. Két pólus között kell itt járnunk, nevezetesen az egyik pólus az, hogy veszedelem a felesleges időpazarlás, de ugyancsak veszedelem a másik pólus, a javaslatok tárgyalásának elh'amarkodása is. Mindkettő egyformán kerülendő, tehát bizonyos közép utat kellett találnunk, nevezetesen azt, hogy a képviselő elmondhassa a gondolatait, és mindaddig elmondhassa, amíg gondolata van, viszont kerülni akartuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a múlt idők országgyűléseiből ismerünk, amikor az ismétlődések unalmába, posványába fulladt valamely ügy tárgyalása. Ezért bizonyos klotürt alkalmaztunk. Nem is veszedelmes, t. Nemzetgyűlés, egyáltalán nem veszedelmes, ha a nemzetgyűlés alkalmazza ezt sajátmagával szemben. A régi országgyűléseken az obstrukció is egy ellenzéki fegyver, védelem volt. Merjük mondani: talán egy alkotmányos védőeszközünk volt nekünk, kisebbségieknek. Ámbár magunk is tudtuk, hogy a parlamentáris gondolat szemszögéből az obstrukció eontradictio in adjecto, egy meg nem engedett dolog, mégis használnunk kellett azért, mert a múlt idők országgyűlését mi magunk nem isimertük el a magyar nép valódi képviseletének. (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) Választójogunk, a választók összeírása, a választás lefolytatásának technikája mind oda irányult, hogy^ az országgyűlés a végrehajtóhataflom szájaíze. szerint Jöjjön össze és azok a kevesek, akik e szűrőn mégis kéresztülejteittük magunkat, természetesen minden eszközt megragadtunk, hogy valamiképpen érvényt szerezzünk igazunknak. Ennek a nemzetgyűlésnek azonban ilyen eszközökre már nincs szüksége. Még egy olyan konzervatív gondolkozású nagy férfiú is, mint Apponyi Albert, számtalanszor hangsúlyozta, hogy a legszigorúbb házszabályokba is bele lehet menni akkor, ha az junktimban van egy széleskörű titkos választójoggal. Maga a választójog, a nemzeitgyűlés összejövetelének módja, biztosíték arra, hogy ez a klotür nem a nemzet ártalmára, hanem csak a nemzetnek; a közösségnek a hasznára fog szolgálni. Ha a bizottsági tárgyaláson a pártok által megjelölt szónokok elmondották mondanivalójukat — mindenkinek van hozzá 30—30 perce, illetőleg a meghosszabbítással együtt egy teljes órája, — akkor akár a miniszter, akár valamelyik bizottsági tag kérheti, hegy az általános vitát rekesszék be- Azt hiszem, ebben semmi veszedelem nincs, mert — ismétlem "— amíg gondolatok hangzanak el, addig ilyen óhaj a tárgyalás berekesztésére úgysem hangzik el; végeredményben úgyis a bizottság lesz az, amely , az indítvány felett határoz. Aki valamit az általános vitánál nem fejtett ki, az a részletes tárgyalásnál elmondhatja azt; 20 teljes perce van hozzá. Minden szakasznál legalább négy képviselő feltétlenül felszólalhat és ha felszólalt, akkor lehet azután — ugyancsak Indítványra, — a részletes vitát is befejezni. A törvényjavaslatok tulajdonképpeni tárgyalása a Ház ptlénumában történik. A Háe
