Nemzetgyűlési napló, 1945. I. kötet • 1945. november 29. - 1946. május 9.
Ülésnapok - 1945-9
211 A nemzetgyűlés 9. ülése 1946. (Az ülés délelőtt 10 óm Í8 perckor kezdődött.) (Az elnöki széket Nagy Ferenc foglalja el.) , Elnök: Az ülést megnyitom. A miai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Malasits Géza jegyző urat, az egyéb jegyzői teendők elyéigzéisére pedig Kisi* Károly jegyző urat kérem fel. Jelentem, hogy Taimási Áron képviselő úr benyújtotta megbízólevelét, melyet megvizsgálás céljából kiadtam az állandó igazolóbizottságnak. A nemzetgyűlés a bejelentést tudomásul vesKi. Súlyán György képviselő úr, mint az állandó igazolóbizottság előadója kíván jelentést tenni. Súlyán György (kp) előadó: T. Neiuz^tgyűlés! Az állandó igazolóbizottiság részéről van szerencsém tisztelettel bejelenteni, hogy a bizottság "mai ülésében megvizsgálta 24 nemzetgyűlési képviselő, név szerint Adorján József, Augusztán Ferenc, ErŐss János, Futó Dezső, Juhász Nagy Sándor, Károlyi Mihály. Kiss Ernő, Kodály Zoltán, Kovács Béla, Kováts László, Matzkó Lajos, Mikíltós Béla, Moór Gyula, Nagy János, Nagy László, Pátzay Pál, Slaéhta Margit, Sziaibn Im^e. Sz V"ó Kálmán, Szalay András, Tamási Áron, Tildy' Zoltán, Vámbéry Rusztem ós Zákányi József képviselők megbízóleveleit. A bizottság megállapította, hogy az átvizsgált megbízólevelek a törvényben előírt kellékeknek mindenben megfélelneik, s ezért javascijia "i t, Neim;7etgvfíli!'isvn'' , k, hoigv " felsorol tqikaft igazolt nemzetgyűlési képviselőknek jelentse ki. Tisztelettel kérem a bizottság jelentésének tudomásul vételét. Elnök: A nemzetgyűlés az igazolóbizottság jelentésében foglaltakat tudomásul veszi é» v a felsorolt képviselőket igazolt nemzetgyűlési képviselőknek jelenti ki. Jelentem a t, Nemzetgyűlésnek, hogy Kiss Ferenc képviselő úr az indítványkönyvbe indítványt jegyzett be. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a bejegyzett indítvány szövegét felolvasni. Malasits Géza fezd) .iegyző (olvossa): »Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy R. vértanúhalált halt volt törvényhozók emlékének megörökítése tárgyában terjesszen be törvényjavaslatot a nemzetgyűléseié.« Elnök: Az indítvány indokolásának idejére nézve később fogok a nemzetgyűlésnek előterjesztést tenni. A bejelentést a nemzetgyűlés tudomásul veszi. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Ries István igazságügy miniszter: T. Nemzetgyűlés! Van szerencsém benyújtani a Kúrián honvédbírósági fellebbviteli tanács szervezéséről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló törvényjavaslatot, továbbá a magyar főudvarnagyi bíróság megszüntetéséről szóló törvényjavlaslatot, (Helyeslés a szociáldemokrata párton.) végül a bíróságok és. az ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmaztatásáról szóló 1899 :XL VIII. te. hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Kérem a törvényjavaslatok kinyomatá- , évi január hó 25-én, pénteken. 212 sát, szétosztását és megvitatás végett az alkotmányjogi és közjogi bizottsághoz utalását. Elnök: A beadott törvényjavaslatokat a Haz kinyomatja, szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a miniszter úr áltlal megjelölt bizottsághoz, utalja. Döbrentei Károlyné képviselőtársunk az elhagyott gyermekekről való gondoskodás tárgyában napirend előtti felszólalásra kért tőlem engedélyt. Az engedélyt megadtam, így képviselőtársunkat illeti a szó. Döbrentei Károlvné (kp): T. Nemzetgyűlés! Molnár Erik népjóléti miniszter úr felhívása a magyar társadalomhoz a sajtón keresztül elénk tárta azt a borzasztó, nyomorúságos helyzetet, amelyben ma a magyar gyermekek százezrei élnek. Nehéz lenne ennek a szörnyű képnek valóságát itt míost feltárni, ezért csu, pán néhány szóval kívánok a legsúlyosabb és legkirívóbb esetekről beszélni. Mindenki előtt ismeretesnek kell lennie, hogy a gyermekhalandóság az utóbbi időben hallatlan arányokat öltött. A háboíú borzalmaitól sújtott gyermektársadalom a mai* nélkülözések és nyomorúság által valósággal halálra van ítélve. Fokozíottan áll ez a magyar gyermekekre, akiknek egv része a menhelyeken van, más része pedig minden fel-, ügyelet és gondoskodás nélkül az utcákon kóborol. A menhelyeken a gyermekek fűtetlen szobákban dideregtek; négy-öt gyermek egy pokrócba beburkolva az ágyon üldögél minden gyermeki mivoItabóL kivetkőzve, eüfásultan, lemondóan. ,Az apátlan és anyátlan gyermekek másik része pedig az utcán kóborol éhezve, rongyokba' burkfolva, és talán çsiak az Isten tudja, hogy hol húzzák meg magukat éjszakára. El lehet képzelni ezeknek a gyermekeknek a testi és lelki állapotát. Ha megbetegednek, a kórház nem tudja őket befogadni» mert hiszen a kórházban sem sokkal különb a helyzet. A kórházakat sem fűtik egyáltalán, vagy ha fűtik is, nagyon kis mértékben. " Az élelmezési helyzet is katasztrofális, nem beszélve a paplan-, lepedő- és párnahiányról. Mi magyar anyáik nem nézhetjük, de a társadalom egyetlen tagja sem nézneti tétlenül ezt a szörnyű pusztulást, amely az országot a gyermekeken keresztül fenyegeti; (Ügy van! Ügy van! a kisgazdapárt oldalán.) A régi fasiszta rendszernek nem fájt a nép nyomorúsága, nem fájt nekik és nem érdekelte őket az, hogy hány gyermek pusztul el a rossz táplálkozás miatt a (tuberkulózis szörnyű betegségében. (Ügy van! Ügy van!) Nem érdekelte őket a nép nyomorúsága, de ha arról volt szó, hogy a saját érdekükben elindított háborúba vigyék, akkor megtalálták a nyomorgó milliókat- (Ügy van.! Ügy van!) Ennek az önző politikának nyögjük ina is a következményeit. Ennek az önző politikának következménye a négyéves háború, amely Magyarországot annyira kifosztotta és tönkretette, hogy ma a kormány szinte képtelen arra, hogy egyedül oldja meg ezt a szörnyű nagy feladatot. Ma az egész társadalomnak meg kell mozdulnia. (Ügy van! Ügy van!) Az egész társadalomnak részt kell vennie ebben a hatalmas nagy akcióban, ebben a gyermekmentő munkában. (Helyeslés.) Innen a parlamentből hivom fel az egész magyar társadalmat, a különböző pártokat, az egyházakat, a különböző társadalmi szervezeteket, a különböző nőszerveze-
