Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-4

Az ideiglenes nemzetgyűlés 4. ülése 1945 szeptember 6~án, csütörtökön. 65 lamentben ülő szlovák képviselők is igazolhatják — egyöntetűen tiltakozott az ellen, hogy akaratunk ellenére kitelepíttessenek, vagy vissza telepíttessenek Szlovákiába. (Altalános helyeslés és taps. )Én azt hiszem t. Nemzetgyűlés, hogy az a 200 esztendő, amely alatt a vallásuk miatt üldözött és az Alföldön letelepített szlovákok a török dúlás utáni pusztaságból termékeny földet és kultúrát teremtettek, feljogosítja őket arra, hogy ragaszkodjanak a röghöz és otthonukhoz és nem jogosíthat fel semmiféle kormányt arra, hogy megtagadja és alkuba bocsássa őket. (Élénk helyeslés és taps.) Tehát a valóságos helyzet az, hogy a kitelepítendő több mint 600.000 magyar ellenében mi, amennyiben a csere Önkéntes, legfeljebb néhányezer szlovákot, amennyiben pedig a csere kényszer jellegű, a szlovákiai magyaroknak legfeljebb egytizedét tudjuk nyújtani. Minthogy pedig a probléma így áll, kötelességemnek tartottam már az első beszélgetésünk alkalmával és azóta is a csehszlovák kormány képviselőjének figyelmét ezekre a szempontokra felhívni, mert hiszen egyszerűen és durván kifejezve, nem lehet 600.000 embert begyömöszölni oda, ahonnan 60.000-et kiemelünk (Ügy van! Ügy van!), különösen akkor, ha figyelembe vesszük Magyarország mai súlyos gazdasági helyzetét és leromlottságát és azt a körülményt, ami ma még meg sem állapítható, hogy az egyéb területekről befogadni kényszerült menekült magyarok mennyivel növelték ennék az országnak népsűrűségét. Senki sem sajnálja annyira, mint éppen a magyar kormány, hogy az a közvetlen tárgyalás, amelyet ebben a kérdésben a csehszlovák kormány képviselőjével megkíséreltünk, eredményre nem vezetett, sőt holtpontra jutott, még pedig annak a tételnek merev felállításával jutott holtpontra, hogy Szlovákiából minden magyar eltávolítandó, a jelenlegi országhatár érintetlenül hagyása mellett. (Mozgás.) Ezekután részünkről nem maradt más hátra, mint ezt a kérdést, amelyet egymás között a csehszlovák álláspont merevsége miatt nem tudunk elintézni, a szövetséges nagyhatalmak döntésére bízni {Élénk helyeslés és taps.), annál is inkább, mert ezt a döntést most éppen a csehszlovák kormány részéről szorgalmazzáki Mi nem kérünk mást a szövetséges nagyhatalmaktól, mint, hogy gondosan tanulmányozzák ezt a kérdést s hozzanak igazságos és helyes döntést, nem is a magyar érdekeknek megfelelően, hanem az európai érdekeknek, az európai békének és azoknak az eszményekaek megfelelően, amelyek a •san-franei-scói alapokmányban le rögzítést nyerteik. (Helyeslés.) m arra kérjük a szövetséges nagyhatalmakat, hogy a helyszínen vizsgálják meg a kérdést és minél előbb vessenek véget annak a tarthatatlan állapotnak, hogy a szlovák határ mentén máris emberek ezrei bolyonganak hajléktalanul és hoíniOaiLanul (Mozgás. — Bródy Ernő (pd) : Hallatlan! Szomorú!), mert a kitelepítéseket R magyar íkorniáiny létérdekeink' megóvása végett nem engedheti be, viszont a csehszlovák hatóságok nem engedik vissza otthonuíkiha. (Zaj és felkiálások: Hallatlan!) Azt hiszenn, nem akadhat senki, nemcsák demokratikus, de emberséges ember sem, aki ne adna nekünk igazat abban a tekintetben, hogy ennek a szörmyű helyzetnek, amely ma a szlovákiai határom fennáll, minél sürgősebben véget kell vetni. AZ IDEIGLENES NEMZETGYŰLÉS NAPLÓJA T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy ezt a rövid felszólalást, amelynél szándékosan nem akartam sem a részletek, sem az érvek tüzetesebb taglalásába belemenni, mert ennek másutt lesz a helye és erre másutt lesz szükség, két reménység hangoztatásával fejezhessem be. Az egyik az, hogy még mindig nem adjuk fel a reményt mindannak ellenére, ami történt és ahogy ez a kérdés ma áll, hogy a demokratikus Magyarország mégis elnyerje a módot és a lehetőséget, hogy ezt az ügyet a demokratikus Csehiszlovákiával egymás között elrendezhesse, a másik reménység pedig az. hogy ha mégis nemzetközi döntésnek kellene történnie ebben a kérdésben, akkor ez a döntés olyan lesz, hogy belőle az európai demokrácia ügye megerősödve fog kikerülni. (Élénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, a« egész nemzetgyűlés teljesen egyhangú megnyilatkozásából megállapíthatom, hogy az egész nemzetgyűlés, annak minden pártja és tagja (Úgy van! Ügy van!), de az egész magyar nemzet is ünnepélyesen csatlakozik a külügyminiszter által előterjesztettekhez és a maga igazságát hangoztatja Isten és emberek előtt, (Ügy van! Ügy van!) Megkérdeztem a jegyző uraktól: senki szólásra általánosságban nem jelentkezett a miniszterelnök úr beszámolójához, ennélfogva azt hiszem, megállapíthatom, hogy a miniszterelnök úr beszámolóját a nemzetgyűlés tudomásul veszi. (Ügy van! Ügy van!) Miután pedig a miniszterelnök úr a bizalmi kérdést is felvetette, bár erre nézve a pártok és a képviselők részéről írásbeli határozati javaslat nem érkezett be, azt hiszemi azt is megállapíthat am, hogy a nemzetgyűlés minden pártja, a pártok vezérszónokainak nyilatkozatai és az összes jelenlévők egyhangú megnyilatkozása szerint a kormány iránt bizalmát fejezi ki. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) (Az elnöki széket Zsedényi Béla foglalja el.) Napirend szerint következnek az elnöki előterjesztések. T. Nemzetgyűlés! Mielőtt beszámolnék r a nemzetgyűlésnek a debreceni ülések óta végzett munkájáról, engedjék meg, hogy egy szomorú kötelességemnek tegyek eleget. Meg kell emlékeznem a nemzetgyűlés első halottairól(A nemzetgyűlés tagjai felállnak.) Nádasdi József, a nemzeti parasztpárt balmazújvárosi képviselője volt az első halottunk. Ott volt azok között, akik a debreceni riadóra elsőkként vettek részt az újjáépítés nagy és felelősségteljes munkájában. Ott volt a nemzetgyűlés bölcsőjénél Debrecenben, magáévá tette va; lamennyiünknek, a Nemzeti Függetlenségi Frontnak feltámadást jelentő programját. Második halottunk Orlai (Fürst) Károly, az illegális mozgalmak hűséges katonája, a kommunista párt értékes tagia. Munkaerejének teljében, 45 éves korában dőlt ki a küzdők sorából, amikor évtizedes álmai valóra váltakÉrtékes munkáját már igénybe vette a nemzetgyűlés, mert pártja őt delegálta gazdasági bizottságunkba, ahol nagy szakértelmével, szociális gondolkozásával értékes, maradandó emléket hagyott maga után. Javaslom, hogy Nádasdi József és Orlai (Fürst) Károly képviselők munkásságát és emlékét jegyzőkönyvileg örökítse meg a nemi at-