Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-4
64 T Az ideiglenes nemzetgyűlés í. ülése Nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy Fejtegetéseimet szívesmeüjem a^<u a. fegyelmezettséggel végighallgatni, amilyen fegyelmezettséget és inerseusietet tanúsít att ebnen a kémesben áitaiáoan az egész magyarság (bent IS es oziuVUKiauail IS. to/jU^segessc; tcaii fezt «*a önuralmat az az eltökélt szándékunk, amelyet eüüig is .hangoztattunk és amelynek ezután is minuen lene to alkalommal kiiejezest akarunk auni, hogy mi bemében, söt baráti egyuttmü-, koüesben akarunk eini a cseh és szlovák néppei. [uyy vunj uyy van! — laps.j 'lenat nem az ellenteteket Keressük, hanem ellenkezőleg azokat a lene tőségemet, aineiyem összeuoznam bennunmet. j^zzei a oaráti turemvessei eiuiegyuum a teginesszi bb lia tarig, mmüauaig, amíg a nemzet letienutartasi erdeme es a nemzet becsülete inegengeui. .niz a barátságra vaio szanüem vezette a magyar kormányt amkor, auumor mar-mar szinte unmaga eruemeinem megtagadásával igyekezett a nyilvánosság eioit iepiezni azomat a nyugtalanító niremet es jelentésemet, ameiyek a szlovákiai nemzeti bizottságom megalakulása és a csensziovam kormanynam Kassán való megjelenése, illetőleg az állami főliataiomnak átvétele után fcjziovakiaboi és a szlovák határról érmeztem. Igyemeztünk ezeket a dolgokat a nyilvánosság eiótt elhallgatni és Iepiezni amíg csak lehetett, máresak azért is, mert az emberemnek ilyen kezelesét és üldözését a demokrácia kózös sérelmének éreztük és mert joggal azt hittük, hogy csupán egy gyűlölethuiiamról van szó, ameiy a konszolidáció előrehaladásával el fog tűnni. A magyarságnak fokozott fájdalmán kivül súlyos és nyugtalanító csalódás volt ez a fiatal magyar demokrácia számára éppen azon állam részerői, amelyet a magyar nép haladó gondolkodású személyiségei a negyedszázados reakció alatt mindenkor úgy tekintettek, mint az európai demokrácia otthonát és a demokratikus fejlődés kiindulópontját. őszinte elismeréssel kell adóznom a nem' zetgyűlés előtt a magyar sajtónak, amely anélkül, hogy bármiféle rendszabályt alkalmaztunk volna — mert hiszen ilyen rendszabály alkalmazására a demokratikus Magyarországon a lehetőség sincs meg — az önfegyelmezésnek és önmérsékletnek szinte páratlan tanújelét adta akkor, amikor éppen ,& Csehszlovákiával való barátság érdekében a szlovákiai magyar üldözésekről hosszú ideig hallgatott. A barátság keresése késztette a kormányzatot arra is, hogy anélkül, hogy bárhol is panaszt emeltünk volna, tudomásul vettük, hogy a csehszlovák kormány az 1938 után oda beköltözött magyarokat kiutasítja, jóllehet a fegyverszüneti egyezmény értelmében csupán az ezen időpont után oda kinevezett hivatalnokokat lettünk volna kötelesek visszahívni. Minthogy pedig a jóbarátságnak a lehetőségére még ma is, a jelenlegi holtponton is naffv súlyt helyezünk, kérem az igen t. Nemzetgyűlést, mentsen fel attól, hogy részletezzem azokat a sérelmeket és módszereket, amelyek a m^eryar tömegp-k kiutasítása^ ioerfosztása es n kiutasításra való előkészítés terén végbementek és sajnos még ma is végbemennek. Csupán azt tartom kötelességemnek bejelenteni, hogy valahányszor ezen sajnálatos módszerek és jelenségek miatt a szövetséges ellenőrző bizottság títján panaszt emeltünk, nozitív értesülésünk van arról, hogy mind a Szovietunió Csehszlovákiában lévő szervei részéről, mind az Egyesült Államot ós Anglia képviselete részé' Í945 szeptember é-án, csütörtökök, ről történt közbelépés ezeknek a módszereknek enyhítésére és felfüggesztésére* Meg kell azt is Kötelességszerűen említenem, hogy a csehszlovák hivatalos képviselet sem heiyeselte ezemet a módszeremet és jelenségeket. Sajnos azonban, ennek a nyiiatmozauiam általunk nagyra becsült értekét mélyen lerontja az, hogy e jelenségek a mai napig sem szűntem meg. Ezek után a magyar közvélemény és a közvetlenül érdekelt, de szövetséges nagyhatalmak és a világ közvéleményének tájékoztatása céljából is arra térek rá, hogy ez a felmerült kínos probléma, amelyet uem mi vetettünk fel, hogyan alakult és hogyan áll a jelen pillanatban. (Halljuk! Halljutc!) A csehszlovák aiiaspont ebben a kérdésben a kovetmezó: (Jsensziovamia a sziovam±ai magyarokat épp úgy, mint a csenszio vamjai nemtsteket ei amarja tavoiímni az orsza^o^i, Anogyan Benes államelnök magát szoszennt kiíejezte: »Népünk — tenat a csen és sziovam nep — nem tud egy hazaoan élni a nemetemmel es a magyarokkal, tenat a németemet es a magyarokat el fogjuk távolítani a köztarsasag001.» üinnek az eitavoniásnam az inuomat. a nemetek esetében, azt hiszem, felesleges mapvarázni, hiszen az nyilvánvaló, de anélkül, nogy a legutolsó évtizedek történeti tagiaiásaoa akarnék bocsátkozni, meg kell áiiapiiancm, hogy a szlovákiai magyarok magatartása a nácizmus és a fasizmus tekinteteben nem eshetik azonos elbírálás alá a nemetekkel. (Ugy van! Ügy van!) Egyébként a demokratikus magyar kormányzat a fasiszta magyarokat sem Csehszlovákiában, sem másutt nem akarja védeni. Ahogyan Tildy képviselő úr nemrégiben. egy nagygyűlésen találóan és tömören kifejezte: nem akarunk egyetlen fasisztát sem menteni az országon belül sem, de viszont emberi jogunk, sőt kötelességünk a lehetőség szerint minden magyart véueni az országon kivül is, aki nem volt fasiszta. (Helyeslés.) Az, hogy egy állam meg akar szabadulni nemzetiségeitől és nemzetiségileg egységesebb államalakulatra törekszik, nem meglepő. Meggyőződésünk szerint azonban ezt a törekvést össze kell egyeztetni a népek és nemzetek között is kötelező demokratikus elvekkel es módszerekkel. (Élénk helyeslés.) E súlyos kérdésben csehszlovák oldalról mindenekelőtt a népcserét hozzák javaslatba. Vagyis ez annyit jelent, hogy a kitelepítendő szlovákiai magyarok helyébe visszatérnének vagy áttelepíttetnének Szlovákiába a magyarországi szlovákok. Erre a megoldási módozatra, amelyet a csehszlovák misszió vezetője már az első találkozásunk alkalmával felvetett, egyéb válaszunk akkor sem volt és azóta sem lehet, mint, hogy mi egy kényszer jellegű népesére gondolatát sem emberségesnek, sem demokratikusnak nem tartjuk. (Általános helyeslés.) De nem tartjuk egyszerűen kivihetőnek sem azért, mert nekünk nincs miből cserélni a több mint 600.000 magyar ellenében. Ha itt az országban minden olyan szlovákot összeszednénk, aki a legutóbbi népszámlálás alkalmával magát szlovák anyanyelvűnek tartotta, legfeliehb 75 000 szlovákot tudnánk kiállítani. 'Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök: Az 1931. évi adatok!) De megállapíthatjuk, hogy mihelyt a népcsere gondolata a nyilvánosság elé került, hazai szlovákjaink túlnyomó Tésze — és ezt itt a par-
