Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-1

Ass ideiglenes nemzetgyűlés 1. ülés tikailag elnyomorodva, olyan néptömeggé vált, amelynek nem volt ereje és küzdőképessége, hogy szembeforduljon ezzel az uralommal. Mii­nek a megmerevült, népellenes uralomnak a következménye, hogy a magyar politika arra az országvesztő útra tévedt, amely Hitler háború­jába vitte a,z országot s amely a nép minden megmozdulását minden eszközzel visszaszórí totta. Ennek az uralomnak következménye az, hogy Gömbösön és Imrédyn keresztül a magyar államhatalom Szálasiék bitorló bandája kezére került. (Ügy van!) Ennek az uralomnak követ­kezménye, hogy a magyarnemzet abba az álla­potba zuhant, abba a mélységes katasztrófába esett, amelyben most van. De a győzelmes orosz hadsereg (Zajos taps és éljenzés.) az ország legnagyobb részéből már elűzte ezt a népnyo­morító uralmat és az ország többi részéin, Buda­pesten és a nyugati részeken is, már meg van­nak számlálva a németbérene magyar rezsim napjai. A nagy orosz nép ellenállhatatlan fegyve­rei tehát felszabadították sorsa legnagyobb ter­hétől, a múlt szörnyű lidércnyomásától. Meg­nyílt az útja annak, hogy a magyar nép ma ga vegye kezébe sorsát és irányítsa az ország hely­zetét, talpra állítsa a nemzetet. Megnyílt az útja annak, hogy a magyar nép, a parasztság és munkásság cselekvő részei legyenek a nem­zetnek és cselekvőleg vegyenek részt az ország felépítésében és a romok eltakarításában. Ez a nemzetgyűlés, amely most összeült, a felocsúdó, magához tért nép képviselete. Itt vannak azoknak a pártoknak és szervezeteknek emberei» akik az elmúlt rezsimben nyilt szí­nen fordulhattak szembe az országvesztő és népellenes rezsimmel, de itt vannak annak a politikai törekvésnek, azoknak a pártoknak képviselői is, akiket az elmúlt rendszer puszta létükben sem tűrt meg, hanem a föld alá kényszerítette ezeket a mozgalmakat és csak leplezve küzdhettek a rendszer ellen, amely a magyar nemzetet idejuttatta. A magyar nép felszabadulásának e törté­nelmi fordulóján, amelyen most állunk, mint a nép legelesettebb, legjobban kitaszított rétegé­nek képviselője: a Nemzeti Paraszt Párt is je­lentkezik. (Éljenzés és taps.) Ez a párt annak a néprétegnek a hangját szólaltatja meg, amely kirekesztve a magyar föld birtokából és vissza­vetve szellemi és anyagi emelkedéstől, elütve a megélhetéstől, a politikai cselekvés minden esz­közétől, valósággal kívül élt a nemzeten. A sze­gény dolgozó parasztság képviselőinek: a föld telén parasztoknak, kisbérlőknek, kisbirtokosok­nak és azoknak az értelmiségieknek a hangját szólaltaíja meg a Nemzeti Paraszt Párt, akik szellemi munkájukkal a nép mellett és a nép szolgálatában dolgoznak és ezzel a hanggal il­leszkedik bele abba a kórusba, amely most a nemzeti összefogásnak és a nemzeti újjáépítés­nek hangját üti meg. A Nemzeti Paraszt Párt nem régi párt, 1939-ben alakult meg, de törekvései és küzdő harcosai nem voltak újak és nem voltak már akkor kezdők. Az a politika, amelyet akkor is és most is a párt magáénak vall, helyet kapott a reakció legsötétebb éveiben is. írók, újság­írók, szellemi munkások és szegény parasztok, írni alig tudó és beszélni éppencsak megtanult férfiaik már akkor, azokban az években han­got adtak a meg nem alkuvó harcos politiká­nak» hogy a parasztság felszabadulásának be kell következnie Magyarországon is. Az ország akkor ezekre a hangokra egyformán figyelem­1944 december 2í~én f csütörtökön^ 15 mel fordult és mindazok, akik a nép barátai voltak és nem szegődtek a nép elnyomói szol­gálatába, mind örömmel, megértéssel és bizta­tással késérték ezeket a szavakat. Ugyanakkor az egész régi rendszerből mindazok, akiknek érdekei fűződtek ahhoz, hogy ez a változás be * ne következzék, feszítsdmeget kiáltottak és mindent elkövettek üldöztetésükre. Bebörtönzés és mindenféle más megnyomorítás lett a bün­tetésük. Azonban még akkor is, amikor ez a hang jelentkezett a népben, a magyar közéletben fel­újította ez a mozgalom a harcot, felemelte azt a zászlót, amelyet már a korábbi évtizedekben a Függetlenségi Kossuth Párt, a földmunkás­mozgalmak és a többi kisebb parasztpártok vittek előre, amely zászlót azonban az ellenfor­radalom és a konszolidáció éveiben olyan vég­zetesen kiejtettek a kézből. Ezt a zászlót vette fel a Nemzeti Paraszt Párt, amely tehát hosszú múlt útját folytatta s hogy ebben az irányban kell haladnia, az annak a következménye, hogy addig ezek a régi követelmények nem érvénye­sülhettek a társadalomban. Minden nemzeti pusztulás, ami azóta bekövetkezett, éppen ennek a helyzetnek volt a folyománya. A Nemzeti Paraszt Párt most megújítja ezeket a követelé­seket. A parasztság felszabadulásának, gazda­sági, társadalmi felemelkedésének, politikai felszabadulásának minden körülmények között be kell következnie, mert ez az alapja a, nemzet talpraállásának és egyetlen útja a nemzet fel­emelkedésének és újjáépülésének. A Nemzeti Paraszt Párt most, ezen az ideiglenes nemzetgyűlésen jelentkezik először szervezett kis gárdájával, de pártunk már ebben a minőségben vette ki részét azokból a mozgalmakból és küzdelmekből, amelyeket Budapesten a megszálló németekkel szemben folytatott a magyar nép java. A Magyar Front harcosai között ott volt a mi pártunk is, a mi pártunk gárdája, élén Kovács Imrével (Zajos­taps és éljenzés.), és amikor az ország egy ré­szét a Vörös Hadsereg felszabadította, azoknak a férfiaknak egy része, akik Budapesten a földalatti harcokban vettek részt, átjött erre az oldalra, hogy^ a nyilt színen is kibont­sa a párt zászlóját és a parasztságnak azt n részét, amely a mi pártunk zászlója mögé kell hogy sorakozzék, minél hamarabb és mennél nagyobb mértékben maga mögé gyűjtse. A nemzetnek e válságos órájában a Nemzeti Paraszt Párt teljes őszinteséggel és bizalom­mal lép be a' demokratikus pártok szövetsé­gébe. Ott volt az elsők között, akik a felocsudás után a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakításában résztvettek. Ezt a munkáját akarja, folytatni. Amikor tehát az ideiglenes nemzetgyűlés megkezdte munkáját, ebben * a nemzetgyűlésben is az akkori kezdeményezés­nek, együttműködésnek és politikai Programm megvalósításának az útján akar haladni. Pár­tunk elsősorban a parasztság pártja, tehát megalkuvás nélkül harcolni fog a parasztság gazdasági, politikai és társadalmi felszabadí­tásáért és éppen azért, mert mindénre el­szánva és megalkuvás nélkül harcol, törhetet­len harcosa lett a nemzeti összefogásnak és a nemzet megmentésének is. Mert a nemzet csak akkor fog felszabadulni a szörnyű lidércnyo­más alól, ha a nép felszabadul és a nemzet cselekvő része lesz. Az a politika szolgálja valóban komolyan, megingathatatlanuL a nemzet megmentésének ügyét, amely a népet

Next

/
Oldalképek
Tartalom