Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-1
,12 Az ideiglenes nemzetgyűlés 1. ütése gében földmívelő Magyarországban a magyar föld által nevelt és kiítermelt Nagyatádi Szabó Istvánon, Gaál GaszJtonon, Tildy Zoltánon 14 és társain keresztül mindig olyan emberek szolgálták, akik nehéz időkben, csúnya és embertelen meghajszoltatáson keresztül mindig a magyar nép ösztönös, lelke mélyéből kitermelt programmjának útján jártak és mindig tömegeket vittek magukkal. És továbbmenőlegt mert ismert és tudott ez a programm mindenki által, egy megalakulandó kormányzat elé talán még í egyet mondhatnánk: hogyan véljük megvalósítani azokat a nehéz feladatokat, amelyek egy Összetört és kifosztott ország újjáépítésével járnak? Erre röviden és egyszerűen csak eggyel felelhetnénk: a magyar néppel. Még pedig azzal a magyar néppel, amely a felelősségtudat, a testvéri együttérzés, a jövendő munkálásának nehéz hivatásában, a szent elhivatottság áldozatkészségével, egybe- és eggyéforrva, az események ismeretének hiányában kritikátlanul és fenntartás nélkül áll a megalakulandó kormányzat háta mögötf. Ha mégis kiemelem, hogy ebben a munkában arra a tömegre hívom fel a megalakuló kormányzat figyelmét, amely mögöttünk áll, teszem ezt azért, mert ennek az országnak 63—67%-a a földből élő gazda és földmunkás. Erre a tömegre hívom fel a kormány figyelmét, amelyből a mi tömegeink is kikerülnek. Bátorításul mondom ezt, mert ha ennyi megpróbáltatás, ilyen meghajszolás és ilyen sareolás után, amilyet három évtizede, sőt 1867 óta mindig elszenvedett a magyar földmunkás, mégis tudott, akart és nagy részben képes is volt ellentállni, — akkor erre a tömegre kell elsősorban a megalakuló kormányzatnak támaszkodnia. Ezzel szemben semmivel. sem becsülöm ( alá és nem tartom kisebb értékűnek az ipari gyári munkásság, kereskedelmi alkalmazottak és szabadfoglalkozásúak tömegét sem, sőt, — mert a mi tömegeinkkel azonosan és egyenlően voltak meghajszolva és üldözve, *öt, talán még nagyobb százalékban járták az internálótáborokat és szenvedték el a politikai bíráskodás becstelen meghurcoltatását, -- azonosan értéke« tömegnek tekintem, olyannak tartom, amelyre bátran lehet jövendőt építeni. Számbeli jelentős kisebbsége mellett is, politikai iskolázottsága és ezzel járó magasabb kultúrája folytán talán a szervezésnél egyénenként még jobban is használható. Tisztelt Ideiglenes Nemzetgyűlés! Utoljára hagytam a középosztály érintését. Én magam származásom szerint földmíves szülők gyermeke, szintén ehhez a középosztályhoz számítok, tehát fesztelenül beszélhetek róla. A tisztelt kormányzatnak, ha majdan rendelkezni fog, ezzel a középosztállyal is számolnia kell, bár meg kell állapítanom, hogy ez a középosztály megbukott, sőt azt mondhatnám, csaknem jóvátehetetlenül megbukott, (Ügy van!) Ez a középosztály, amely a hamburgi gombkötő 15 ivadékaiból, a cserepárok 1(i ivadékaiból, idegenből idevetődött, lézengő ritterek ivadékaiból verődött össze, idegen volt ettől a néptől. Nem volt testvére, nem volt rokona, nem volt segítője, nem volt kiszolgálója, hanem ura és satrafája volt ennek az országnak, — tisztelet a kevés és annál értékesebb kivételnek. Ez a középosztály tehát a maga egészében országépítésre nem alkalmas. (Igaz! Ügy van!) 1944 december 21-én, csütörtökön. De áll ezzel szemben az is, hogy nem azért bizonyült ez a középosztály rossznak, mert középosztály volt, nem is azért, mert magyar volt, hanem azért, mert idegenekből verődött össze, az utolsó három évtized mesterséges elaljasítási^ eszközévé vált a mindenkor változó kormányzatoknak. Ez a középosztály azt tanulta meg, hogy ha kis széken, ha nagy széken, ha irodában, ha iskolában, de úgy nézze ezt a népet, mint amely az ő kiszolgálására született. Ez a középosztály bezárkózott hét kulccsal az elefántcsont toronyba és csak azt nézte, hogy bajlódunk. Azt hitte, a mi feladatunk hajlongani és napszámra ácsorogni. A magyarnak sem lelkében, sem erkölcseiben nem voltak ilyen tulajdonságok. Szeretném kérve-kérni a megalakulandó új kormányt, ihogy ezt a középosztályt teremtse újjá és olyanná, amilyennek lennie kell % (Egy hang: Magyarrá!) Ahogy itt bátran történt rámutatás arra, hogy az idegen bérencek kirostáltatnak majd a szép magyar honvédségből, úgy kell kirostálni a rothadt és szemét elemeket a középosztályból (Úgy van! Ügy van! — Zajos éljenzés és taps.), úgy kell nekünk új, erős magyar középosztályt teremtenünk: amely küldetésnek és nem állomásnak tekintse az elfoglalt posztokat; amely kultúrában, politikában és minden vonatkozásban vezetője legyen ennek a népnek; amely társulni tud majd az új életre készülő magyar tömegekhez, az új és boldog Magyarország felépítésére. Tisztelt Nemzetgyűlés! A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt képviseletében bejelentem, hogy pártszervezésünket egy igazabb, valóban széles és valóban demokratikus alapú Magyarország felépítése érdekében folytatni fogjuk. Ebben a munkánkban minden más politikai pártnak, amely demokratikus és amely legalább annyit, vagy többet is akar, mint mi, bajtársként nyújtjuk kezünket és mindenkor a tisztességes együttmunkálkodást ajánljuk fel, egymás megbecsülésével, amit annyival könnyebben teszünk, mert a mi pártunk eddig is a Szociáldemokrata Párttal pártszövetségben állott, de ugyanezt az ajánlatot tesszük a megalakult Kommunista Pártnak is és számolunk azzal, hogy ha még mélyebbre is süllyesztett bennünket a bűnös utolsó 22 év, fel fogunk és fel tudunk emelkedni s ebben a hitünkben valljuk az örök és elmúlhatatlan Ady Endrével: »Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk valósággá válik.« 17 (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Vörös Vince jegyző: Gerő Ernő, a Magyar Kommunista Párt kiküldöttje! Elnök: Gerő Ernő nemzetgyűlési tag urat illeti a szó! Gerő Ernő (kp): Tisztelt Nemzetgyűlés! TiszteH Kiküldött Urak! A Magyar Kommu- ; nista Párt nevében (Zajos taps és éljenzés.), mely nem ma, hanem nagyon régen alakült"' (Ügy van!), mely képviseli a munkásság % a szegény parasztság, a dolgozó nép, az egész nemzet érdekeit- üdvözlöm az ideiglenes nemzetgyűlés létrejöttét. Felhasználom az alkalmat arra, hogy a párt nevében elfogadjam azt a jobbot, amelyet a Független Kisgazda Párt előttem szólott képviselője felajánlott a mi pártunknak is, egyetemben a többi demokratikus pártokkal. (Éljenzés.)
