Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-1

'A» ideiglenes nemzetgyűlés 1. ülése Az ideiglenes nemzetgyűlés a nép akaratá­ból született meg, ezt bizonyítja, az a kitörő lelkesedés, amellyel az ország lakossága part­es társadalmi állásra való tekintet nélkül az ideiglenes nemzetgyűlés egybehívásának hírét fogadta. A nép az első pillanattól kezdve meg­érezte, hogy az ideiglenes nemzetgyűlés egybe­hívása fordulópont hazánk életében. (Ügy van!) Évtizedek óta az ideiglenes nemzetgyű­lés a nemzet első képviseleti szerve, amely valóban széles, demokratikus alapokon jött létre. A Rendkívüli háborús helyzet ellenére, alig néhány nap leforgása alatt, megmozdult a magyar társadalom, hogy megválassza ki­küldötteit az új, szuverén népképviseletbe és mint valami hatalmas hullám a tenger mélyé­ből, úgy tört fel a magyar nép lelke mélyéről ez a törekvés, hogy létrehozza az ideiglenes ^nemzetgyűlést. (Ügy van!) És mielőtt az ideig­lenes nemzetgyűlés megkezdte volna munká­ját» máris világossá vált az ország előtt, hog^y a kibontakozás megindult, hogy van, aki ä gazdátlanul maradt ország sorsát kezébe vegye. (Ügy van!) A Magyar Kommunista Pártnak egy negyedszázad óta most van először alkalma rá, hogy az országgyűlésben szavát hallassa. (ÉljenzésJ Első kijelentése, amellyel pártunk e tribünről a magyar nép elé lép, az, hogy a Magyar Kommunista Párt politikája magyar, demokratikus, nemzeti politika. (Viharos taps és éljenzés,) Az elmúlt negyedszázad pártunk számára az üldöztetéseknek csaknem végtelen sorozatát jelentette. Százával, ezrével börtönözték íe pártunk tagjait. Nem kevesen fizettek életük­kel azért, hogy az igazi nemzeti összefogást hirdették és minden erejüket megfeszítve meg­kísérelték, hogy visszafordítsák az országot a németekkel kötött végzetes szövetség útjáról, amely — mint ismeretes — katonai vereséghez, nemzeti összeomláshoz vezetett, A Magyar (Kommunista Párt büszke rá, hogy a legszörnyűbb üldöztetések közepette, amikör még sokaktól meg nem értve azok közül, akikkel ma együtthaladunk, tönhetetle­nül küzdött a magyar nemzeti ügyért és el­sőnek emelte magasba a nemzeti összefogás, a Magyar Függetlenségi Front, a magyar sza­badságharc lobogóját. (Ügy van! — Taps.) Eb­ben a harcban hullottak el sokan pártunk har­cosai közül, köztük Ságvári Endre, Schőnherz holtán 19 és mások, akik nemcsak a Magyar Kommunista Párt, nemcsak a magyar mun­kásság, hanem az egész magyar nemzet vér­tanúi. (Ügy van!) De a Magyar Kommunista Párt nem rágó­dik a múlton. Nem arról van most szó, hogy melyik párt mutatta elsőnek a helyes utat. Most arról \an szó, hogy egymásra találjanak párt- és felfogásra való tekintet nélkül az összes magyar hazafiak, akik készek a vég­veszélybe jutott ország megmentésében közre­működni. Amikor a német rabolja hazánkat, amikor a náci zsarnokok csizmája tiporja a magyar földet, amikor Bajcsy-Zsilinszky Endrére haj­tóvadászatot rendeznek, amikor Tildy Zoltán­nak. Szaikaisits. Árpádnak és Kéthly Annának 20 bujdosnia kell, amikor a hatalmat bitorló Szálasi német parancsra tízezrével veti bör­tönbe a magyar hazafiakat, halomra löveti a magyar munkásokat, parasztokat, értelmisé­gieket, magyar honvédtiszteket és magyar 1944 december 21-én, csütörtökön. 13 tábornokokat akasztat, akkor nincs különbség magyar és magyar között. A haza veszélyben van és mi, magyar kom­munisták most nem ismerünk más ellenséget, mint a német nácikat és gyalázatos hazaáruló cinkosaikat: Szálasi bűnszövetkezetét. Legmélyebb meggyőződésünk, hogy hazánk jövője attól függ, vájjon sikerül-e a háború­nak e végső, befejező szakaszában cselekvően kivenni részünket a német náci barbárok el­leni küzdelemből és így a magyar fegyverek erejével is hozzájárulni saját magunk felsza­badításához. Ez a legsürgősebb feladat, mely­nek megoldása pártunk véleménye szerint az ideiglenes nemzetgyűlésre és az új magyar ideiglenes nemzeti kormányra vár. Nem lehet kétséges, hogy ezt a nagy hon­mentő feladatot a magyar társadalom egyetlen pártja, egyetlen osztálya sem képes egymagá­ban megoldani, hanem osakis valamennyien egyesült erővel- Ami a Magyar Kommunista Pártot illeti, erről a helyről ünnepélyesen ki­jelentjük, hogy pártunk szívvel-lélekkel min­den rendelkezésre álló eszközzel támogatni fogja^ az új magyar nemzeti haderő megte­remtését. A magyar kommunisták ott lesznek az első sorban, amikor a német elnyamók el­leni szabadságharcban a hazáért kell a vérü­ket ontaniok, Azonban a magyar nemzeti összefogást nemcsak a német elnyomók és nyilas béren­ceik elleni szabadságharc teszi szükségessé. Ha csak erről lenne szó, akikor a nemzeti Ösz­szefogás mindössze néhány hétre, vagy né­hány hónapra szóló politika volna. Ezzel szem­ben a Magyar Kommunista Párt azt vallja, hogy a demokratikus, valóban nemzeti erők Összefogására szükség lesz azután is, amikor már felszabadult az ország a német járom alól és amikor már a német zsarnokság össze­imlott. Amikor a Magyar Kommunista Párt a nemzeti összefogást hirdeti, a Nemzeti Füg­getlenségi Front mellett tört lándzsát, akkor nem valami taktikázásról vagy manőverről van szó (Ügy van!), hanem alaposan átgon­dolt politikáról, amely a nemzeti érdekeket tartja szem előtt és azt tekinti kiinduló pont­jának. A németbarátoktól és a reakciósoktól ránk­hágyott örökség rendkívül súlyos. Az ország romokban hever. Gazdasági életünk mérhetet­len nehézségeknek néz elébe. A dolgozó^ nép életszínvDnala hihetetlenül alacsony színvo­nalra süllyedt. Nemzetközileg el vagyunk szi­getelve. Az egész világ úgy tekint ránk, mint olyan országra!, amely nem talált magában elegendő erőt és elszántságot, hosry szembo forduljon a hitlerista Németországgal. Leg­alább akkor csatlakozzék az ország a demo-~ kratikus nemzeteik küzdelméhez, amikor a többi országok már ezt megtették. Szívós, megfeszített munkára lesz szükség, hogy az ország felemelkedjék a mélyből, hogy visszatérhessünk a demokratikus népek közös­ségébe és megteremtsük azt a boldog Magyar­országot, amely minden fiának, a dolgozó nép­nek nemcsak szabadságot, hanem anyagi jólé­tet is biztosít. (Ügy van! Tans-) A Magyar Kommunista Párt számára nem kétséges, hogy társadalmunk egyetlen osztá­lya sem emelkedhet fel külön-külön a hazán­kat ért nemzeti szerencsétlenségből. Ä német járom lerázása, a nemzeti függetlenség kiví­vása nélkül nincs haladás, nincs felemelkedés,

Next

/
Oldalképek
Tartalom