Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-8

Az ideiglenes nemzetgyűlés 8. ülése A 63. §. új (2) bekezdését a következőkben tisztelettel javaslom: (Olvassa.) »Az állított tény valóságát az köteles bizonyítani, aki az állítást megtette.« Ez a becsület védelmi tör­vénynek bizonyos korrekciója és kiegészítése erre a sui generis választási bűncselekményre» amelyet a magyar glóbuszon elég régóta isme­rünk és amelynek formája az» hogy a képvi­selőjelöltnek sem a személye» sem a tisztessége» sem az egyéni, sem a politikai becsülete nem szent a választási agitáció hevében. Rendben van, aki ezt teszi, ám tegye, de vállalja a kon­zekvenciáit és ne a jelölt legyen kénytelen a maga ártatlanságát bizonyítani» ne ő legyen mint sértett az, aki vesszőt fut» hanem tessék a bizonyítási anyaggal annak szolgálni, aki a kijelentéseket megtette. (Helyeslés a paraszt­párton és a demokratapárton. — Egy hang a demokratapárton: Nagyon okos dolog!) A 66. §, (1) bekezdésének első része a régi szöveg helyett a következő lenne: (Olvassa.) »Aki a 65. §. alá nem eső módon«. Ennek a mó­dosításnak az az értelme, hogy máskülönben a régi szövegezés szerint felmerülhetne az az egyébként abszurd dolog, hogy saját szavaza­tával visszaélni mindenkinek módjában van, mert hiszen csak a saját szavazatán túlmenő körben való visszaélés az, amit a törvényjavas­lat eredeti szövege büntetni kíván. Ez a szöveg jobban felel meg. A 73. §. (3) bekezdésében a hatodik sorban »a személy« szó után »ellen vagy a választá­sokkal kapcsolatban» szavak iktatandók. Ez is az exaktabb kifejezés érdekében kívánatos. T. Nemzetgyűlés! A 77. §. (1) bekezdésének 3. pontja törlésére teszek tisztelettel javaslatot. Ez a* * r»ont. a-mit a képvisplő nrak több oldal­ról diffikultáltak, a visszahívási jog, és mi en­nek a kívánságnak vélünk eleget tenni, amikor töröljük. (Közbeszólások: Ez a XII. fejezetben van!) Bocsánatot kérek, tévedtem. (Rupert Re­zső (pd): De ez az előlegezés jó!) Elnök: Leitner Jenő képviselő urat illeti a szó. Leitner Jenő (pd): T- Nemzetgyűlés! A 61. §. (1) bekezdés végéhez a vessző után a követ­kező pótszöveg beiktatását kérem: »avagy vá­lasztási beszédében a társadalmi béke megbon­tására törekszik, vagy faji, felekezeti vagy nemzetiségi izgatást követ el.« T. Nemzetgyűlés! Ezzel kapcsolatban le­gyen szabad rámutatnom arra, Eo^ya válasz­tások zavartalanságának biztosítására egyik legfőbb tárgyi előfeltételként a megtisztult vá­lasztási beszédek szolgálnak. Itt megragadom az alkalmat arra, hogy aere-odalmamat fejez­zem ki azokkal a beszédekkel kapcsolatban, melyek éppen ilyen irányban elhangzottak, amelyek nem a béke, nem az egység jegyében fogantak, s amelyek igenis alkalmasak arra, hogy a társadalmi békét megbontsák. A válasz­tási kampány amúgy is magával hozza a ke­délyek izgalmát, az idegek elfajzását, ne töre­kedjünk tehát arra» hogy az indulatokat, akár­csak kortesfogás céljából is a legmagasabb fokra felkavarjuk. Meg tudom érteni, hogy a ' tömegnek sokszor jól esik, ha a testétől-lelké­től nem egészen távoli zenét hallgatja, hiszen gondoljunk csak vissza a 25 év alaposan meg­szenvedett, lelketrontó, egységbontó hírveré­sére, amely beette, berágta magát az emberek testébe-lelkébe. Ezt nem lehet máról-holnapra kiirtani onnan. Ez a gyűlölet ott lappang pa­rázsló tűzként továbbra is. Ne törekedjünk te­hát arra, hogy lángra lobbantsuk. * Ne olajat öntsünk a tűzre, hanem inkább hamut szórjunk rá, hogy elaludjon. Legyünk meggyőződve ar­AZ IDEIGLENES- NEMZETGYŰLÉS NAPLÓJA 1945 szeptember 13-án, csütörtökön. 145 ról, ha valakinek a zsebében — gyakran csak anyagi érdekekből — meghúzódik valami párt­igazolvány, ez még nem jelenti azt» hogy az illető ennek a pártnak eszmei célkitűzéseit már magáévá is tette és igazán átérezte. (Zaj.) A közelgő választások miatt nagyon köny­nyű a gyűlölet magját elvetni. Nagyon köny­nyen el lehet vetni, mert magva még a legke­ményebb talajon is könnyen kicsírázik. Vi­gyázzunk tehát arra, hogy az izgatásnak, a kedélyek felizgatásának tüzével ne játsszunk; aki szelet vet, vihart arat. Nagyon könnyű az 'ősszellemet kiengedni a palackból, de annál ne­hezebb oda visszaparancsolni. Ne egymás ellen uszítsunk, ne egymást becsméreljük és egymást akadályozzuk a munkában, hanem mindig csak arra nézzünk, hogy egy nagy közös cél lebeg szemünk előtt: minden szóval, minden tettel előseeríteni. hogy ezt a sokat szenvedett orszá­got felemeljük arról a mélypontról, ahová 25 év bűnös politikája süllyesztette. (Ügy van! Ügy van!) Ha erre gondolunk» akkor nagyon könnyen és hamar eljön majd az az idő, amikor a reakció Trójája is leomlik és minden erőn­ket az építő munka szolgálatába tudjuk állí­tani. Szinte felemelő érzés fogja el az embert, amikor a szebbnél-szebb szónoklatokat hall­gatja, ámde a keserű íz ott marad az ember szájában, mert a szép szavak elröppennek és a valóság nem azt mutatja, amit mondtak. (Egy hana a kommunista párton: Hát mit mutat?) A függetlenségi frontban öt pá H van, gya­korta megfeledkeznek azonban erről és ez, i Nem­zetgyűlés, nem az együttműködés célját szol­gálja s egyáltalában nem járul hozza ahboz, hogy a nemzeti összefogást elősegítsük. (Egy hang a szakszervezeti képviselők oldalán: Töb­bet kell dolgozni! — Zaj.) Ne feledkezzünk meg arról, hogy számunkra csak a háborút nyerték meg, a békét nekünk magunknak kell kivív­nunk. (Ügy van! Ügy van! a demokratapár­ton.) Ezért minden épkézláb emberre szüksé­günk van, aki dolgozni tud (Zaj és ellentmon­dások a kommunista párton.) és ezeket igenis be kell fognunk a munkába. (Egy hang a szak­szervezeti képviselők oldalán: Ez hányadik sza­kaszban van? — Rákosi Mátyás (kp): A tárgy­hoz! — Zaj. — Az elnök csenget.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy a tárggyal szorosan össze nem függő^ kérdések fejtegetésére ne méltóztassanak kitérni. Leitner Jenő (pd): Indokolni óhajtom az előterjesztett javaslatot. AJ választási beszé­dekben igenis azt tartsuk szem előtt, hogy ne hintsük el a széthúzás konkolymagvát. (Egy hang a szakszervezeti képviselők oldalán: Vi­lágos!) Igenis, fogjon össze végre-valahára a munkásság, a földművesség és az értelmiség egy nagy munkaegységbe, mert hiszen min­denkit csak az a gondolat hat át, hogy ennek az országnak érdekét tartsa szem előtt. (Zaj es ellentmondások a kommunista párton és a szakszervezeti képviselők oldalán.) Ebben pe­dig mindnyájan egyetértünk. Ne tegyünk kü­lönbséget ember és ember között faji, felekezeti vagy nemzetiségi tekintetben. (Felkiáltások a kommunista párton'. Nem teszünk! — Zaj.) Mindenki szeme előtt csak az lebegjen, bogy igenis a nemzet egységé jusson a legnagyobb mértékben kifejezésre. (Szabó János (kp): Közeledjünk a tárgyhoz!) A meggondolatlan és izgató beszédek igenis a reakció szálláscsi­nálói, ezek a beszédek azok, amelyektől vér­szomjat kapnak a kis és nagy nyilasok. Ezekre tudnak előtörni földalatti csatornáikból a re" 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom