Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.
Ülésnapok - 1944-7
130 r Àz ideiglenes nemzetgyűlés 7. ül mozzanatot. T. i. feltámadhatott valakinek f az az aggálya, hogy amennyiben az internálás megfoszt a választói jogosultságtól, akkor talán tendenciózus internálások történhetnek (Ügy is vímf a kisgazdapárton.), amelyeik ÍT_ módon- valamilyen befolyást képesek gyakorolni a választásokra. Nem akarok arra hivatkozni, hogy ez sem nekem, sem a rendőrség felelős vezetőinek szándékában nem áll, ellenben hivatkozom és rámutatok arra, hogy a törvény hatálybalépte előtti internálásokról van szó, amelyek kizáró okot képeznek. Ez tehát még azokat is, akik különben bizalmatlanok ebben a kérdésben, megnyugtathatja a^ felől, hogy itt arról a tendenciáról nem lelhet szó, amelyre gondolnak, mert ezt a törvényjavaslat más szavával kizárja. Azzal a felfogással vitába sem óhajtok szállni, hogy internáltakat általában, tekintet nélkül internálásuk idejére, a választójogból kizárjunk-e vagy sem. (Marosán György (szd): Talán felállítanánk egy szavazóurnát az internálótáborokban?) A szeptember 1-i határidő még az, amely bizonyos megvilágítást kíván. Elő kell adnom a t. Nemzetgyűlésnek, hogy igen kiadós vita tárgya volt ez a határidő és nem az volt a szándéka a tervezetnek, hogy ezzel minél nagyobb tömegben kizárjon hazatérő deportáltakat és hadifoglyokat, ellenben alapult ez a határidő annak megfontolásán, hogy akik a háború idején távol voltak és ezáltal hazai életkörülményeikből kiestek, most a legfrissebben érkezvén haza, nyilvánvalóan előbb körül kell nézniök, (Szakasits György (szd): Ügy van!) tájékozódniuk kell, hogy beilleszkedhessenek abba a rendbe, amelyben mi már itt dolgozunk és nem teszünk jót sem nekik, sem magunknak, ha az utolsó napig hazaérkezetteknek, a legkülönbözőbb benyomásokkal érkezetteknek, akik ugyanakkor teljesen tájékozat; lanok körülményeink felől, minden további nélkül választójogot adunk. De mert nem az volt a szándékunk, hogy akár a deportáltak ellen, akár a hadifoglyok ellen húzzunk egy átléphetetlen sorompót, azért állapodtunk meg a szeptember 1-i határidőben, mint olyan határidőben, amely után már alig lenne idejük a hazatérteknek arra, hogy a mostani helyzetbe beilleszkedhessenek, a dolgokat helyesen megítélhessék, viszont addig egyáltalán nem óhajtottunk korlátozást szabni választójoguk elé. Ilymódon tehát, mint egy gyakorlatilag keresztülvihető és^ elvileg, politikailag is leghelyesebb megoldás született meg ez a határidő. Ezt tehát a magam részéről továbbra is fenntartom és nem tudom elfogadni azokat a szempontokat, amelyek ennek megváltoztatására irányulnak. Még egyetlenegy kérdésben szeretnék néhány szót szólni, amely a honvédség tagjainak választhatóságára vonatkozik. A korábbi hónapokban valóban voltak törekvések abban a tekintetben, hogy a honvédség tényleges állományú tagjai is egyformán választók és választhatók legyenek és ez az elv kifejezést is nyer a honvédség szolgálati szabályzatában. Nyilván senki nem vonhatja kétségbe, hogy annak a kérdésnek eldöntésére, hogy a honvéd^ ség tagjai választhatók és választók legyenek-e, .végsősorban az a törvény illetékes, amely a .választójogot egyáltalán rendezi. Hogy mégis ellentét .állott elő,.az ezirányú korábbi és a , Biôstani, az e törvényjavaslatban foglalt állásése 19Í5 szeptember 12-én, szerdán. pont között, annak indokai, azt hiszem, — azon túlmenőleg is, amire az indokolás már rámutatott — egészen magától érthetőek és egészen helytállóak. Az, hogy választójoga legyen a honvédség és rendőrség tagjainak, ha egyébként más kizáró ok nem forog fenn, nyilvánvalóan helyes, és az is kétségtelen, hogy ez olyan sarkalatos követelménye a demokráciának, amely elől kitérni nem lehet De nincs is értelme, hogy egyáltalán felvessük a kitérés gondolatát. Ez egészen más vonatkozású, és nem tartom helyesnek, hogy ezt közös nevezőre hozzuk, ami a választhatóságot illeti. Amikor mind rendőrségünk, mind honvédségünk újonnan szerveződő karhatalmi szervezet, ahol alapvető kérdések vannak: a fegyelem helyreállítása, a jó hierarchikus organizmus, kiépítése és ugyanakkor a demokratikus^ szellem megalapítása, a demokratikus nevelés, akkor a magam- részéről a rendőrségre vonatkozólag kezdeményeztem, hogy választhatók ne legyenek, hogy sem külön csábító, sem külön kényszerítő lehetőségek ne érvényesülhessenek a képviselőknél, amelyek szükségkép érvényesülnének, ha olyan fegyveres alakulat tagjai lennének, mint a rendőrség. Nézetem szerint ugyanezek a szempontok a honvédségnél is fennállanak. A honvédségnél azonkívül még egy történelmi szeni• pont is fennáll, hogy igen kicsi mértékben cserélődött még ki honvédtisztikarunk. (Ügy van! Ügy van! — Taps a kommunista párton, a *?aciáldemokrata párton és a parasztpárton.) Ezért egyformán az a helyes, nogy unna a rendőrség, mind a honvédség tényleges állományú tagjait a választhatóságból kizárjuk. Különben ezirányban nézeteink már az előkészítés során teljes mértékben megegyeztek, és meggyőződésem, hogy ezeknek az érveknek figyelembevételével a nemzetgyűlés is egyetért velem, amikor változatlanul fenntartom ezt a javaslatot. Ismétlem tehát, hogy a három egyesületnek bevételét a magam részéről is elfogadom, a többi indítványnak a nemzetgyűlés részéről való tekintetbe vételét azonban nem helyeslem. (Élénk helyeslés és taps a kommunista párton, a szociáldemokrata párton, a szakszervezeti J'épvk'eííőknél és a parasztpárton.) Elnök: Következik a határozatthiozatali Méltóztattak hallani, hogy az előadó úr az 5. § 8. pontjában, a vessző után az »és a hivatkozott rendelet 4. §-a értelmében e törvény hatálybaléptéig ilyen okból az elkobzási eljárás megindult,« szavak betoldását -javasolta. Méltóztatnak ezt elfogadni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt elfogadottnak jelentem ki. Ugyancsak az előadó úr a 9. pontnál egy zárj éles sajtóhiba kiigazítását javasolta, valamint egy lényeges módosítást, a harmadik lap második hasábjának első sorában a »vezető« szó beiktatását javasolta a »tisztségek« szó elé. Méltóztatnak ezt is elfogadni? (Igen!) Ha igen. ezt határozatként kimondomMost pedig felteszem a kérdést szavazásra Molnár Kálmán képviselő úr indítványával kapcsolatban, aki megtámadta a 4. §-ban foglalt korhatárt azzal, hogy az atyai és gyámi hatalom alatt állók ne ilegvenek szavazók. Felteszem tehát a kérdést, méltóztatnak-e • ezzel az indítvánnyal szemben az eredeti szőve-
