Nemzetgyűlési napló, 1944. I. kötet • 1944. december 21. - 1945. szeptember 13.

Ülésnapok - 1944-7

Az ideiglenes nemzetgyűlés 7. ülése 1945 szeptember 12-én, szerdán. 125 hatálybaléptéig ilyen okból az elkobzási eljá­rás megindult.« A 9. pont taxátív felsorolásának végére, a 25. felsorolás végére^ a »Zsidókutató Intézet« szavak után zárjelet javaslok. Ennek elmara­dása sajtóhiba volt és kimaradt. A zárjel után, ahol a szöveg úgy következik-: »vagy az 1919. Júniusi Bajtársak Szövetségében tisztsé­get viselt, és pedig a Baross Szövetségben, Honszeretet és Levente Egyesületben csak az, aki országos vagy megyei vezető tisztséget töltött be«, tehát a »vezető« szó beiktatását .ja­vaslom. Több módosításom nincs. Elnök: Az előadói módosításokkal kapcso­latban dr. Molnár Kálmán képviselő iír je­lentkezett szólásra. Molnár Kálmán (pk): T. Nemzetgyűlés! A törvényjavaslat II. fejezetéhez három rövid módosító indítványt terjesztek elő. (Felkiáltá­sok: Hango&abban!) A 4. §-nál a következő (4) bekezdés felvételét javasolom : »Nincs választójoga annak, aki atyai vagy gyámi hatalom alatt áll.« (Kéthly Anna (szd): Akkor mi lesz a húszévesekkel 1 ? — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ë módosításokkal kapcsolatban bátor vagyok hivatkozni arra, hogy a magánjogi korhatár nincs összhangzás­ba hozva a közjogi korhatárral. Magánjogi tör­vényeink értelmében az, aki gyámi vagjr atyai hatalpm alatt áll, saját ügyei önálló intézésere nem képes. Én tehát nem tudom elképzelni, hogy aki saját ügyei önálló intézésére nem ké­pes, az az ország ügyeinek intézésére képes le­gyen. (Ellentmondások a baloldalon. — Rá­kosi Mátyás (kp$: Például, na k-uwua.) 184ö-as törvényhozásunk, mely a húszéves alacsony korhatárt megállapította, összhangzásba hozta a magánjogi és a közjogi nagykorúságot, amennyiben ugyanezt a kivételt állapította meg, mondván, hogy nincsen választójoga an­nak, aki gyámság alatt áll, vagy atyai hata­lom alatt áll. Második módosító javaslatom az 6. §. (6) pontjára vonatkozik. Tisztelettel kérem ennek a (6) poncnak kihagyását Az 5. §. (6) pontja kimondja, hogy »a, választó jogból iki van zárva, aki e törvény hatálybaléptekor rendőrim lósagi őrizetben (internálva) van.« Ä rendőrhatósági őrizetbevétel, szerény véleményem szerint, oly preventív intézkedés, amelyhez nem lehet hozzáfűzni a politikai jogoktól való megfosz­tást. (Rákosi Mátyás (kp): Miért nem? — El­lentmondások, zaj és mozgás a szociáldemo­krata és kommunista padsorokban. — Szakasits György (szd): Szavazókörzeteket állítsunk fel az internálótáborokban?) Harmadik módosító javaslatom a 4. sza­kaszra vonatkozik, ahol azt mondja, hogy nem­zetgyűlési választójoga van annak, stb., stb »aki 1945 szeptember 1-én Magyarország 1937 de­cember 31-iki határán belül lakott.« Ezt a szót: »lakott« kérem helyettesíteni e szavakkal: »van állandó lakása.« Ez sriem egyszerű stiláris mó­dosítás, ennek nagyon nagy jelentősége van. (Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Az összes fasisztáknak és sváboknak van állandó lakása! — Kossa István (szsa): Persze, az ösz­szes németországi fasiszták haza jönnének es most szavaznának!) Az én megítélésem szerint méltánytalan volna a választójogból kizárni a magyar állampolgárok ezreit és tízezreit azon a címen, hogy 1945 szeptember 1-én nem laktak Magyarország területén, holott nekik ott ál­landó lakásuk volt. Ezt a szót tehát: »lakott«, kérem helyettesíteni eme szavakkal: »van ál­landó lakása.« E*nök: SzóLásra jelentkezett? Kiss Károly jegyző: Justus Pál! Justus Pál (szd): T. Nemzetgyűlés! A szociáldemokrata párt nevében és a magam ne­vében kénytelen vagyok az előttem szólt t % kép­viselőtársam által beterjesztett mind a három módosítás ellen állás^ foglalni. Súlyos (hibának tartanám, ha a választó­jogi törvény ama, minden oldalon elismert nagy vívmányát, hogy végre szavazni engedik a fia­tal korosztályokat, oly módon korlátoznék vagy devalválnék, mint ahogy az előttem szólt t. képviselőtársam kívánja. A húszéves korhatár azt jelenti, hogy az atyai vagy gyámi hatalom alatt .álló kiskorúak tekintélyes része is szavaz­zon. Ezt akarjuk nemcsak azért, — mint az általános vitában is elmondták — mert érett­nek tartjuk a Bzavazásra azt, aki érett volt a katonáskodásra és különösen azokat a dolgozó fiatalokat, akik már esztendőkkel korábban érettek a munkára» — sokszor a számukra túl­ságosan is nehéz munkára — hanem azért is, mert nem értjük, voltaképpen mit kíván előt­tem szólott t. képviselőtársam, hogy kiküszö­böljük a magánjogi és a poilitikai, ta választó­jogi törvény közötti eltérést, vagy azt kellene tennünk; hogy felemeljük a korhatárt, ami el­len a leghatározottabban tiltakozunk, vagy azt, hogy leszállítjuk a magánjogi korhatárt, amire pedig ennek a nemzetgyűlésnek aligha iesz most ideje. Éppen ezért kérem, hogy ezt a pa­ragrafust a nemzetgyűlés változatlan szöveg­gel fogadja el. Ami az internáltakat illeti, szerény néze^ tem szerint Magyarországon jóval (kevesebben vannak internálva» mint ahánynak internálva tenni kellen©. (Űgy v<m! — Taps a kommuni ttt párton.) Miután ez így van, miután az^ inter­nálás preventív eszközével, amely végered­ményben a demokráciaellenes elemek felügye­let és ellenőrzés alatt tartását célozza, a kor­mányzat eddig nagyon mérsékelt, sokszor túl­ságosan szerény keretek között élt» semmi okot nem látunk arra, hogy ezt a kizáró okot a tör­vényjavaslatból kihagyjuk. Végül az állandó lakhellyel rendelkezők kérdésében ne tessék elfelejteni, hogy azok, akik hadifogolyként vagy deportáltakkent vannak távol a törvényjavaslat által megje­lölt időpontban, túlnyomó többségükben nem rendelkeznek állandó lakással. Ezek^ számára tehát az előttem szólott t. képviselőtársam ál­tal javasolt változtatás semmiféle garanciát nem jelentene arra nézve, hogy választójogu­kat biztosítjuk, ellenben állandó lakással ren­delkezhetnek és bizonyára rendelkeznek is nagy számban olyanok, akiknek a választáson való részvétele, sőt a magyarországi t köz- és magánéletben való részvétele sem kívánatos, azok ugyanis, akik politikai okokból menekül­tek el ebből az országból. Nem hiszem, hogy az előttem szólott képviselőtársam intenciója az volt, hogy ezeknek választójogát mentse meg, ha pedig nem az volt, akkor szíveskedjék figye­lembe venni azt» (hogy a következő mondatban a törvényjavaslat kimondja: »Ez utóbbi kellék alól a minisztérium a belügyminisztérium elő­terjesztésére felmentést adhat.» Olyan esetben tehát, amikor valaki önhibáján kívül veszítené el a választójogot csak azért, mert szeptember 1-én nem lakott itt, megvan a mód a jogorvos­lásra. Nem mondhatunk azonban le arról, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom