Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-355

Az országgyűlés képviselőházának 355. zállfriri, mint némelyek, .de van nagyon sok neuir • aet, amely még kevésbbé tudja. Állítom, hogy -bármely politikai irányzat uralma esetién nagyjában ugyanezek a bajok éppúgy fenn állanának, minit most. Általában 11© keld* számolni azzal, hogy a& ú. u. világnézet ©zen a világon mindenen nem segít. A világnézet nagyon ©aép é® tiszteletreméltó dolog, (Kátz Kálmán: És a hiedelem 1) az említett nyersanyaghiány oiken, arai említett gazdasági és viliághábocriús bajokon azonban éppen úgy nem segít, minit például ia tüdőgyulladáson. (Helyeslés jobbfelöl.) A világnézettel' nagyon, szépen leheti esetleg a népet boldogítani, néha pedig butítani, leheti vele karriert is csinálni, ele az éliet Összes problémáit a világnézetei sem önöknek, sem másnak nem sikjerült még idáig megoldani: (Ratz Kálmán: És mi lesz 'a hiedelieniarjel? — Egy hang jobbfe dl: Ne szólj bele, Kálmán! — Rátz Kálmán: Csak animálom egy kicsit!) A költségvetés, az appropriáeió és a törvényjavaslat szónokai részletesen ecsetelték felszólalásaikban a háborús bajok következményeképpen a termelő falusi kisgazdarétegek nehéz helyzeítét. Szinte pártkülönbségre való tekintet nélkül elmondták, hogy ma a falusi népnek milyen rendkívüli 'nehézségeikkel kell megküzdenie. Bajainak fő oka az, hogy terményeit hivatalos maximált áron kell a hatóságnak és a fogyasztórétegöknek a rendej. kezesére bocsátania!, ugyanakkor pedig megfelelő iparcikkekkel!, így például textiláruval és egyebekkel ugyanezt a falusi népet hasonló ánou nem tudják ellátni. Az a bizonyos agrárolló tehát, amelyről az elmúlt évek alatt ebben .a parlamentben anuyit hallottunk, most a háború következtében még inkább kinyílt és még jobban sújtja a magyar agrárlakosságot. Ez természetesen igaz. A nehézségeik, amelyek a falu népét» a gazdálkodó, földmívesosztályofcati sújtják, nagyok, sőt nagyobbak, mint^ az eddig.} éveikben voltak, bár. vau bizonyos irányban javulás is, például a foglalkoztatottság terén, amennyiben ma munkanélküliség nincs. (Böres János : Nem ismeri képviselőtársam a falut! Egészen biztos! — Felkiáltások jobbfeilő.l: No! No! — Boczonádi Szabó Imre: Tekergő van, de munkanélküli nincs] — Egy hang jobbfeiöl: A haza Börese! — Börcs János: Talián vagyunk olyan bölcsek, mint Hertelendy!) E nök: Csendet kérek! Makkai János: T. Ház! A falusi rétegek áldozathozatalát mind' ebben a háborúban, mind pedig máskor minden időben a legszívesebben elismerjük, de ugyanakkor fel kell hívnom a figyelmet arra, ne tessék azt hinni, ennek az országnak városi és éppen speciálisan fővárosi rétegei csekélyebb erőfeszítéssel élik át ezeket a nehéz- esztendőket, ezt a nehéz, háborút A városi rétegeket és ,

a főváros lakosságát u&yanúgy snjtják azok a bajok, amelyek iái föüdtmliveßinlepet az iparcikkek megfizethetetlen sége folytain, juttatják nehéa helyzetbe. Nemcsak a paraszt nemi tud ma csizmát vásárolni, . hanem az úriember sem tud ruhát vásárolni. S ne tessék azt hinni, hogy az úriembernek a maga ruhájához kevesebb joga. vcllha, mint a parasztnak a maga csizmájához. Az iparcikkeknek megfizethetietlensége és a civilizáció javainak borzalmas megdrágulása éppen úgy süjitja a városi rétegeket is. Sőt az ő számukra még hiányzik valami ííekik nem áll rend«lk«aésükra az üaellátás ülése 1943 december 15-en, szerdán. Sö előnye, amely a falusi népnek a maga apró környezetében, a maga kis földjén vagy udva rán, a maga házában birtokában van. Ebben a háborúban éppen az a legfoutioh sabb gazdasági jelenség, hogy ez a háború a civilizáció javait pusztítja el és hovatovább éppen a civilizáció javai válnak megfizethetetlenejkké. (Úgy van! Ügy van! jabbfeiő.) Éppein az élet legprimitívebb szükségleteinek kielégítésére ailkalmiaai élelmiszerek, nyersanya»gok és például a lakások árai rögzítődnek. Ami pedig ezen felül van, ami a kultúrát, a civilizációt jelenti, az hovatovább elérhetetlenné válik. Ez a háború városellenes háború, (Rátz Kálmán: Azért nép ellen es is!) Az ellenség városait bombázzak le Nyugat-Európában és kontinensünkön, mindenütt a városok házai omlanak össze

% a városi lakosság veszíti a leg többet az európai kontinensen, egyrészt közvetlenül az őt érő támadások miatt, másrészt pedig a háború gazdasági vonatkozásainak következtében. A falusi házban az élet sokkal kevesebbet változott 1938 óta, mint egy budapesti bérházában vagy bármiféle villában. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A városi ember élete a. leggazdagabbtól a leszegényebbig ugyanazokon a változásokon kell, hogy keresiztülmenjen. A magyar középosztálynak és a polgári rétegeknek a terhe ebben a háborúban .legalább akkora, mint a. földműves rétegeké. (Ügy van! Ügy van! jobbfe öl.) A magyar középosztály életének nehézségei aránylagosán legalább akkorák, mint a kisgaz'da vagy a napszámos társadalomé. A köztisztviselői karé legalább akkora, (Börcs János: Azt nem vitatjuk!) sőt bizonyos középosztálybeli rétegeké még sokkal nagyobb méretű, mint a kisgazdáiké. (Börcs János: Ez igaz! — Felkiáltások jobbfelöi: Nohát akkor!) Meg is mondom, mért beszélnek erről. (Ralijuk! Halljuk! jobbfelöi) Büstzke vagyok arra, hogy Magyarország legintelligensebb választókerületének, Budar pest székesfővárosnak vagyok a képviselője. És mert Budapestnek vagyok a, képviselője, azért mondom azt, hogy &gj olyan egyirányú népsiratás, egy olyan egyirányú népmentés, ameiy ennek az országnak, s ennek a társadalomnak csak egyes rétegeit látja, bajban lévőknek és miegmentendőknek, a többiekre pedig megfelelő gondot és figyelmet nem fordít, semmiképpen sem engedi meg, hogy ez ellen a, vélt igazság ellen szavamat fel ne emeljem. (Müller Antal: Helyes!) Sohase felejtsük el, hogy Budapestünk csak egy van. Ezt a. fővárost és annak lakosságát tehát fokozottabban meg kell becsülnünk. Fokozottabban kell igényeit kielégítenünk, mert európai színvonalunk kizárólag Budapesten keresztül tud

1 megnyilvánulni, (ügy van! Ügy van! jobbfe ői.) mert a kulturális és civilizációs életbe vaJó beilleszkedésünk egyedül, vagy legalább is túlnyomó részt csakis, Budapesten kersztül lehetséges. (Németh Andor: Ez a baj!) Ennek a fővárosnak a háborúért és a nemzeti erőfesEÍtésiekért a földműves társadalommal legalább egyenlően dolgozó népért, a-hadiüzemek munkásságáért, a kispolgárságért (Helyes é s a középen.) s a magyar középosztáÜyérjt mindent meg kell tennünk és népnek nem szabad mitologikusán csak egy bizonyos néprétéget látni. (Helyeslés a középen.) A nép, a magyar nép veleanj együtt, a magyar értelmiség10*