Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-356
Az országgyűlés képviselőházának 356. íf g 7, al , á ; ! P s ' or J* n a kormány egy pótszakasz beiktatását fogja javasolni, amely — igen helyesen — intézkedik arról, hogy póttagokat is kell választan i a 42 es bizottság mindenegyes tagja bcyebe. A »egyedik pontja ennek a bizottsági jeJlentesnek szintén utal az esetleg szükséges törvényhozási intézkedésre. Ez • a negyedik pont ugyanis a 36-os és 42 es bizottság hatásköreinek ösiszohangolásáró'I, összeegyeztetéséről szól. A két bizottság hatásköre közfött az a lényeges különbség, hogy a 36-os bizottságnak a kormány utólag köteles bejelentetni a rendeletekéit, míg a 42 es bizottságnál elvileg előzetesen köteles a teírvezetet (bejelenteni és csak sürgős szüKsélg eiset én : van az a joga, hogy utólagos betrelOTtéíisel is élhet. Enneík következtében előadódik az a helyzet, ami gy&kodatiliag elő is adódott, hogy egy és ugyanazon rendeletet, amelynek honvédelmi és gazdasági jelentőségei volt, nevezetesen a homyédeilmi icélokra kisajátított ingatlanokért esterébe adandó ingatlanokhoz szükséges jíisajátításoiki kérdését tárgyazó rendeletet a 42-es bizottság a rendelet kibocsátása előtt tárgyalta és a kortnáiny igen helyesen a 42-es: bizottság hozzászólásai alapiján módosításokat is hajtott végre ezen a rendeseién, a 36-os bizottság pedig csak utólag szólt hozzá. Én úgy érzem, hogy ennek a két bizottságnak a hatáskörét ekviparálni, egyenlősíteni kelleme és ennek következtében az volna a tiszteleitte'ljes' javaslatom a Házhoz, hogy imértóztassiélk ai (bizottsági tárgyalás során még egy pótszakaszt beiktatni, amely a kormány re : szere osak lehetőségeket nyit meg, aimeilyek!kel a kormány, tetszése szerint él vagy nenn él, neveizieltesen • aizit a "lehetőségeit, hogy a ikionimány — szöveget nem mondok, csak a gondolatot említem fel, — előzetesen is bemutathassa a 36-os bizottság elé tartozó rendeletieket a 36 os bizotteágTJialk és hogy a két bizottságot együttes ülésre isi hívhatja össze, mert nagyon okos dolog vo.'ina véleiményem szerint, ha » két bizottság, az egyik honvédellmi, a másik gazdasági szempontból azt azi egy és ugyanazon rendeletet együtt bírálná mieg. (Helyeslés a szé!s>őbaíkfldalon.) A kormány részére amellett ez nagy könnyebbséget is jeltelntene, Hoizzáteszeim, hogy kizárólag jogot kívánok a kormánynak adni és oem kötelezettséget, tehát a kormány tágabb puvoárt nyer és azt hiszeirm hogy ez igen nagj mértékben megkönayitené az ügyek menetét, (Kállay Miklós minisztiere-nök: Ennek most sinjcsein semmi akadálya!) Ezt azért eimlíteim) fe'U mert aiz előadó úr az egyik szakasznál pótszakiaszt javasolt, de a másodiknál nem javasolta. (Kállay Miklós miniszterelnök: Ma is joga van a kormánynak előre 1 bemutatni!) Ez nincs megmondva és ez eddig nem: történt meg még soha. (Radocsay László igazr ságügy miniszter: De megtörténhetik!) Azonkívül 1 ez a tót bizottság együttes ülését is lehetővé tenné, hiszen merültek íel egyes kételyek ai gyakorlatban, tehát joblb volna az egész dolgot tisztázni. T. Ház! Az előbb említettem' már, hogy a 42-ies bizottság valamikor 33-as bizottság volt az indiuláisakor. Ennek a bizottságnak a műkő' désétl a kezdettől figyelemmel kis érhettem % Az első két esztendőben mint pémziügyi szakértő, akit | gyakran behívtak a tárgya'llásokra, 1933tól) pedig vagy mint képviselő, vagy mint miniszter állandóan tagja voltam az országos bizottságmik. Ismerem tehát ennelk a bizottságülése 1943 december 16-án, csütörtökön. , 177 naki a működését, ezért nem lesz felesleges, ha einnek a bizottságnak a működéséről néhány remliniszcenciát a Ház elé tárok. (Hátijuk! Ha ljuk! a\ szélsőbaloldti^om-) A bizottság működlése rendkívül érdekes volt, különösen az első időkben, 1931-t en, amikor a pénzügyi válság ránkköszöntött és amikor — még ma is szemem előtt van — a pénzügyimLfweziihr úr tanácskozó szobájában) az akkori helyettes miniszterelnök, Klebelsberg Kunó gróf elnöklésével összeült egy miniszterekből és gazdasági szakemberektől álló értekezlet, ahol elhatározták bizonyos szükségrendeletek kiadását, az úgynevezett bankzárlattal kapcsolatos szükségrendeletek kiadását, akkor született meg tulajdonképpen a 33-as, most 42-es bizottság gondolata. Emlékszem arra is, hogy 1931 szeptember első napjaiban a felsőház egyik igen t. tagjával és a Pénzintézeti Központ elnökével, Jakab Oszkár akkori államtitkár úrral együtt rám hárult az a kellemes kötelesség, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottsága előtt Magyarország 1 pénzügyi helyzetét feltárjam és elmondjam azt, hogyan állunk állampénzügyi és hogyan állunk valutáris, illetőleg devizális tekintett en. Ezért méltóztassék megengedni, hogy én, aki végigharcoltam Magyarország eladósodásából eredő rendkívül komoly nemzetközi harcunkat angol, amerikai és svájci hitlezőkkel, kissé más véleményen legyek, mint Meskó isren t. képviselőtársam arról az adósságcsinálásról, amely az 1924. és 1930. évek között történt. Elismerem, hogy e kölcsönök beáramlása során sok minden történt ebben az országban, például az ország úthálózatának kiépítése, ami maradandó eredmény volt. De emlékszem, t. Ház, arra is, hogy abban az időt en, amikor a külföldi kölcsönök beáramlása következtében pénzbőség állott elő, amikor a gazdasági élet megélénkülése következtében az államkincstárba dőltek az adók és államháztartási feleslegek voltak, a minisztertanácson sürgősen döntöttek arról, hogy tulajdonképpen milyen 'beruházásokra is lehetne elkölteni a felhalmozott pénzt. Ezek a sürgős döntések nem voltak mindig gazdaságilag egészen megalapozottak. Nem akarok itt egyes jelszavakat ismételni, mert ez felesleges, csak megállapítom, hogy nem. voltak mindig gazdaságilag szükségesek. Elismerem Magyarország tíz éven át volt miniszterelnökének, Bethlen Istvánnak igen nagyszabású egyéniségét; elismerem _ azt is, hogy Bethlen István kormányzata jót is hozott, ahogy minden kormányzat hoz jót és csinál hibákat, de ma, amikor a honvédelem kérdése áll nálunk előtérben, rá kell mutatnom arra, hogy a Bethlen-kormánynak —- bár nem egyéni hibájául rovom fel — legfeljebb az előrelátás kellő fokának hiányát róhatom fel ebben a tekintetben, a Bethlen-kormánynak igenis része volt abban és ennek következtében bizonyos felelősséget is kénytelen vállalni abból, amit a Ház annyi oldaláról panaszoltak fel, hogy tudniillik honvédelmi felkészültségünk nem áll azon a fokon, amelyet mindén magyar ember szeretne. Ez a felelősség pedig kettős. Egyrészt azért áll fenn, mert abban az időben lehetséges lett volna megfelelő nyersanyagot behozni és megfelelő nyersanyagok behozatala révén mundért, bakancsot, nyerget és egyéb felszereléseket, amelyeknek készítését senki nem tiltotta el, 2tí*
