Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

178 Az országgyűlés képviselőházának 356. sokkal nagyobb mennyiségben (előállítani, mint amennyi 35.000 főnyi hadseregnek kellett. (Ügy van! Ügy van! taps a szélsőbaloldalon.) pko­sabb dolog lett volna ezt tenni, mint számos más behozatalra és számos más beruházásra fordítani a rendelkezésünkre álló összegeket. A másik felelősség pedig abban áll fenn, hogy éppen az eladósodás következtében — és ezt laaigyon sokan elfelejtik — 1931-ben, vissza­állították Magyarországnak _ már megszűnt pénzügyi ellenőrzését és 1938-ig, sőt részbeni 1939-ig az államháztartás és' a jegybank, kül­földi, angol-szász ellenőrök felügyelete alatt állt. Ezt nem lehet elfelejteni:, és nagyon jól tudom, hoigy amit mi akkor a felszerelés terén csináltunk és ami csinálódott, hála Istennek, az) akkori tényezők egyetértései következtében-, azt kétszeresen nehézkes volt miegcsiinálui, mert nemcsak a technikai nehézségekkel, ha­nem az ellenőrzés nehézségeivel is meg kellett küzdeni. Hogy elklkor nem tudtunk felszerelni, hogy nem tudtunk a hadseregre eleget köl­teni, anniak oka részben az, hogy büdzsénk és egész deviziahelyzetünk külföldi ellenőrzés alatt állott. Ezt a felelősséget tehát f attól a kormánytól, amely Magyarországra éppen-^a nem kellően átgondolt pénzügyi gesztiója, útján hozlíai'ezit a felügyeletet, nem lehet elhá­rítani és néni.lehet elfelejteni. (Ügy van! Üay van! a s<zélsŐ-b\aloJda%m) T. Ház! Tárgyaltami azután éveken keresz­tül és itt a 42-es bizottság látta ezeknek leve­rődéseit tárgyalásai során, tehát tárgyaltam évek során át a hitelezőkkel és emlékszem arra is, milyen keserves küzdelmembe kerü.t Genfben kiharcolni azt, hogy azokat az össze­geket, amelyeket a transfermoratóiriumi kö­vetkeztéiben! az úgynevezett külföldi hitelezők alapjába pengőben (befizettek r s amelyeik itt maradtak steril hál yai az, országban, fel lehes­sen ismét 'beruházásokra használni, A külföldi szakértők részéről az ellenvetés az volt, hogy ezek felhasználása révén intatórius hatásokat érünk el. Méltóztassanak! emlékezni; arra, hogy 1924-től kezdve' nemícsak mi, hanem az egész­vi Iáig ,az inflációtól való szörnyű félelemben élt és 1930-tól kezdve egészen 1935-ig a világon szerte deflációs politika volt, amelyet diktáltak a nagyhatalmak és amelyet a Népszövetség pénzügy)! 'bizottságániak a csatornáin keresztül az összes többi kishatalmaknak, különösen amelyek ellenőrzés alatt állottak, akár 1 akar­ták, akár neuni akarták, követniök kellett. Ez alatt ,az idő alatt tárgyaltam én az angol-s'zász hitelezőkkel, és a svájciakkal. Egy személyes remininszcenciámat is elmondom!. Svájcban egyesegyedül, minden - segéderő nélkül; 14 •svájci! bankárral tárgyaltam, akik nekem két napon át elmondották mindazt a véleményt, arait svájci befektetők, svájci kötvénytulajdo­nosok, akik magyarr 1 kötvényeket ^vettek és nem kapták meg a kamataikat, 'valószínűleg a tisztelt közvetítő hankár uraiknak mondottak cl és amit ők nemi nagyon kedvesen közöltek velemi két napon keresztül. Két nap után végre azt mondottam, hogy: Tisztelt uraim, én a pitavei offenzívát végigesinaltam, ahol két nagyon keserves .napunk volt, de az ideigimum­kábian nem jelenített _ annyit, mánt két napig' <az urakkal győzködni. A végén valahogyan megegyeztünk velük és megegyeztünk a külföldi hitelezőkkel, de ezeknek a tárgyalásoknak során és korábban az ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. úgynevezett jóvátételi tárgyalások során, ami­kor Titulescu, Benes urakkal és a töblbi kis­entente-képviselőkkel együtt ültünk angol és francia elnökség alatt a tárgyalóasztalnál, lát­hattam azt is, hogy ezek a nagyhatalmak, ame­lyek a demokráciának és a kisnemzetek jogai­nak olyan ékes szószólói, hogyan kezelik, mi­lyen bánásmódban részesítik -azokat az államo­kat és azoknak képviselőit, amelyek velük az úgynevezett csatlósállamok — ahogyan ma szokták mondani — viszonyában vannak. Én őszintén szólva nem szeretnék ilyen bánásmód­ban részesülni és azt hiszem, a magyar önér­zettel ez rendkívül nehezen volna Összeegyez­tethető. Amikor mi a távollévő idegenekről be­szélünk, ez a »megszépítő messzeség« ezekkel szemben is fennáll (Ügy van! Ügy van!_a szél­sőbaloldalon.) és nem tudjuk azt, hogy ezek az államok érdekellentétek esetén milyen kemé­nyen, milyen brutálisan tudnak fellépni a ki­sebbekkel szeműben — mondom, ha érdekeik ellen­tétesek. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én mint adós tárgyaltam a hitelezőkkel, az ér­dekellentétesekkel, és minthogy éveken keresz­tül, talán 8, 9, 10 éven keresztül évente kétszer­háromszor kellett kimennem Londonba, Svájcba és egyéb' helyekre és minthogy mindig ellenfe­lekkel tárgyaltam, méltóztassék elhinni, jobban ismerem az angol és svájci pszichét, mint azok, akik ott utazgattak, vagy -akár baráti kapcso­latok révén kel'l-eirJes angol kaís'télyioklban vagy szép polgári otthonokban töltöttek el heteket, vagy hónapokat. (Ügy van! Ügy van! Taus és felkiáltások a szélsőbaloléalon: Vadászat közben!) T. Ház! Előbb említettem, hogy a képviselő­ház rendkívül nagy bizalmi votumot tanúsít azáltal, hogy a kormánynak megadja a felha­talmazást törvényerejű jogalkotásra. Most már éppen azt szeretném tárgyalni következő meg­jegyzéseimben, hogy a parlament miképpen él­jen az ő megmaradt jogaival. Itt szó volt teg­nap is a túloldalnak egy igen érdekes előadá­sában a parlament helyes működlésének alap­feltételeiről. Én ehhez szeretnék egy adalékot szolgáltatni és egyben egy kérésem és javas­latom volna a t. Házhoz, hogy tudniillik, ami­kor egymással Antalunk, akkor azzal szálljunk perbe, amit az ellenfél mondott vagy tett. de ne azzal, amit melléje vagy helyébe képzelünk. (Ügy van! Élénk taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Sine ira et studio szeretnék ezzel a kérdésisel. foglalkozni eis méltóztaSisék meg­engedni, hogy a miniszterelnök úr beszédére ezzel kapcsolatban néhány megjegyzéssé] ki­térjjek. Ismétlem, nem v : táiz)ni akarok, hanem kizárólag ehhez az állításhoz, ehhez, a javaslat­ihoz és kénekhez, az adalékhoz szeretnék eff y in­dokolást szolgáltatni. (Halijuk! Ha^htk! . a szé\őbalo!da)lon.) Nem szállok perbe a míinisz­tovelinök úrnak egyes megalapításaival, például azzal, hogy beszédeim »taszító« volt. Ez a mindsateriölnöto úrnak egyéni megítélése, ami­hez, joga van neki; egy súlyos egyéni véle­mény, aminthogy a miniszterelnök véleménye mindig súlyos vélemény és Káli a y Miklós vé­leménye is súlyos vélemény és az lesz akkor i*. ha esetleg már nem lesz miinisz l tére l 'nök. (Egy hang a jobbközépen: Soká lesz az!) Azon­!ban ugyanúgy egyéni vélemény ez. ahogyan egyéni vélemény volt az is — itt nem: árulkodni , akarok, ha a minisztereimök úrnak megmon­dom'., — hogy a hála mögött bizony néha elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom