Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.
Ülésnapok - 1939-353
Az országgyűlés képviselőházának 353 tett annak érdekében, ebben a periódusban,; alulról felfelé számítva, 10 0 /o-kal emelkedett. (Szöllősi Jenő: Ez egészen másként fest! Nem 100%, hanem csak 10%!) Nem hiszem, hogy általános szokás volna a kormánypártban, hogy a kormány ténykedéseit ilyen arányban nagyítsák meg, hogy 10%-ois emelkedést 100%-osnak állítsanak be, még hozzá Laky professzor úr, akinek körültekintőnek kell lennie a statisztikai számok előajdlásában. Már most ez a 10% -os emelkedés miért csak 1Q%1 Ha ezt analizáljuk, megállapíthatjuk, hogy a széntermelésben a termelés nagyságát és lehetőségét elsősorban a gépi berendezések szabják meg. Itt lett volna a kormánynak érdeme, ha ennek a gépi berendezésnek a fokozásához a vállalatoknak a szükséges támogatást megadja. Méltóztatik tudni Laky képviselő úr azt, hogy ma is a bányaberendezésekhez szükséges anyagok kiutalása csak a második sürgősségi csoportba tartozik, tehát a kormányzat nem is helyez oly nagy súlyt arra, hogy széntermelésünket az anyagok kiutalásánál megfelelő sürgősségi hely, beiktatásával is fokozza. Méltóztatik tudni, mint jelent a vállalatok számára, amikor nekik nem is egy nagyobb szerkezeti egység, pl. elektromotor, avagy kompresszor szükséges, vagy nagyobb bányavállalatoknál, amelyek maguk állítanak elő elektromos áramot, az elektromos áramtermelési berendezések létesítéséről van szó, hanem csak kisebb beruházásokról, csővezetékekről, radiátorokról, vagy csak, szögek beszerzéséről: micsoda kínlódás, utánjárás a vállalatok számára, amedidtig a kormányzatnak ilyen minősítése mellett beszerzik maguknak ezeket a szükséges anyagokat. Állítom tehát, hogy a termelés fejlesztésében a kormányzatnak vajmi kevés érdeme volt, majdnem úgy fogalmazhatnám, hogy megcsinálta ezt a fejlődést a magángazdaság a kormányzat támogatása ellenére. A második szempont, illetőleg a második tényező, amely a termelés mértékét determinálja, az a munkáslétszám, amely ezeket a gépek által adott kereteket kitölti. Itt szomorúan kell megállapítanom, hogy ez a gépek által adott termelési keret munkásokkal nincs kitöltve. Hogy miért nincs kitöltve 1 ? Ha valaki a kérdéssel egy kissé alaposabban foglalkozik, akkor logikus előtte s ezt a helyzetet illogikussá csak az tenné, ha ki volna töltve a keret. Nevezetesen méltóztassanak megnézni, hogy a munkabérek ma egy vájárnál 10—11 pengő körül alakulnak ki, amikor a mezőgazdaságban bármely napszámosnál, vagy a közmunkáknál és az iparban foglalkoztatott napszámosok bármelyik kategóriájánál, ott, ahol nincs megkötött bér — hadiipari üzemekről nem lévén szó — a bérek lényegesen magasabban alakulnak, holott békeidőben a vájár 6—8 pengős keresete magasan felette állott a mezőgazdaság 1.5—2 pengős keresetének. Már most nehogy a bányamunkásság ne szerezzen tudomást arról, hogy egyéb termelési ágakban mennyivel kedvezőbb a munkás helyzete, a kormány lehetővé tette, hogy nyáron az egész hányamunkásság aratási szabadságra mehessen. (Mozgás \a: szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbalaidaion: ßzörnyü!) Ilyet még nem hallottunk: kiemelték őket a bányából, a földmívelésügyi miniszter úr kívánta, hogy kiengedjék őket aratási munkára, nehogy az aratási munka fennakadást szenvedjen. Ilyen módon megismerhették, hogy külső szabadtéri munkával az Ő 10—11 pengős . ülése 19Í3 december l(Pén, pénrteken. 7 vájári keresetük helyett 20—25 pengőt is meg lehet keresni. Ennek a következménye, hogy ma is szívesen kijárnak a bányából és nem is lehet rossz néven venni, hogy nyáron is inkább mezőgazdasági munkára óhajtanak menni, amikor három napot felelősség nélkül eltölthetnek, mert ennyi idő telik el, amíg a beteglap kiváltása után feletteseik rájönnek arra, hogy valójában nem betegség — ezután visszamennek és folytatják a munkát, a bányában. Ezekről az intézkedésekről igazán nem lehet azt állítani, hogy a kormány mindlent elkövetett a széntermelés fokozása érdekében. Ifi De tovább folytatom. A bányamunkásság ellátásánál is sokszor hallottuk azt, hogy természetben kapják járandóságaikat és ilyenmódon őket ez a 10—11 pengős bérszínvonal alacsony volta nem is nagyon kell, hogy érdekelje, mert hiszen ezt a vállalatok által nyújtott cikkekben — élelmicikbekben és ruhanemuekben — hivatalos áron — levásárolják. Számításokat végeztem és megállapítottam, hogy a bányamunkásság a kapott javadalma; - zásnak 40%-át tudja természetben átváltani élelmiszerekben és a kiosztott lábbeliben, míg a többi 60% — hogy úgy mondjam — valorizálatlan. A textilcikkekkel való ellátás azonban egyáltalában nincs megorganizálvaj mert ha a munkás egy inget óhajt magának vásárolni, akkor még a hivatalosan megállapított ingár mellett is 50—60 pengős árral kell számolnia. Most már méltóztassék elképzelni annak a bányamunkásnak hangulatát és lelkiállapotát, akiről a kormányzat az, ellátás tekintetében ilyen módon gondoskodik és aki ugyanakkor azt látja, — ami Őt lelkileg a legjobban deprimálja — hogy a gazdaság egyéb ágaiban a keresetek szabadon és kedvezőbben alakulnak. Ilyen lelki beállítottság és ilyen pszichológiai állapot mellett nem várhatunk attól a termelési ágtól igen nagy fejlőtdlést. Egy kis példát említek ezzel kapcsolatban. Az egyik bányavidéken a vállalat maga -— nagy utánjárással — tavaly karácsonyra akciót készített elő, hogy 6000 gyermekcipőt fog csináltatni és ezeket a bányászgyermekeknek fogja kiosztani. Ezek a cipők ina sincsenek kiosztva. Közbelépett ugyanis a kormány egyik szerve és azt mondotta, hogy ezt csak úgy engedi kiosztani, ha nem közvetlenül a gyár vállalattól veszi át a bányavállalat ezeket a cipőket, hanem közbeékelődik a_ kereskedelem. Ez azonban 25%-kai megdrágította volna a cipőt, a vállalat ezért ezt nem volt hajlandó megfizetni. A kormány szerve nem engedett, a tárgyalások még mai nap is húzódnak és a kérdés még ma sincs elintézve. Ha a banyamunkásság ezt a gondoskodást látja, ne vegyük tőle rossz néven, hogy nem követ el minídent a termelés fokozása érdekében. E kérdés kapcsán ki kell térnem egy ügyre, amely a képviselőház minden tagjának az érdeklődését felkeltheti, mert bár szerényen és udvariasan, de mégis belenyúlást jelent a képviselői jogok szabad gyakorlásába. A Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége, vagyis a szociáldemokrata bányászszakszervezet vitéz Imrédy Béla képviselőtársamhoz levelet intézett és képviselőtársam kért meg arra, hogy felszólalásom keretében tegyem szóvá az ügyet és adjam meg a megfelelő választ. Ez a..levél a következőképpen szól (olvassa): »Budapest, 1943[december 4- Nagyméltóságú vitéz Imrédy Béla
