Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

S Az országgyűlés képviselőházának 353. ülése 1943 december 10-én, pénteken. nji hiinisztereliíök, országgyűlési képviselő úrnak, Budapest. Kegyelmes Uram! Az országgyűlés képviselőházának 1943 november 30-án megtartott ülésén Nagyméltóságoldl a képviselőházi napló tanúsága szerint a következőket mondotta: Beszéljünk az ipari termelésről? A Gyosz. és a szociáldemokrata szervezetek az igazi urak és a fiktive felelős minisztérium mellett ők az igazi felelősek azért, amiért fennakadás mutatkozik a szénellátásban, amiért nem tud teljes kapacitásra felfutni hadiiparunk és amiért nem tud minden termelő _ eszközt és minden munkaerőt száz százalékig kihasználni gazdasági életünk. Mint a bányamunkások szakszervezetének elnöke, kérem Nagyméltóságodat, jelölje meg pontosan, mennyiben és miben felelős a szakszervezet azért, hogy fennakadás mutatkozik a szénellátásban. Nagyméltóságod bizonyára olyan adatok birtokában van, amelyek előttünk ismeretlenek, mert ha ezekről az adatokról tudomással bírunk, kötelességünk azok megszüntetése érldíekében mindent elkövetni, s mindenki, aki a termelést szándékosan akadályozza, a fennálló törvények szerint büntetendő. Nagyméltóságod felszólalása a bányamunkások előtt ismeretes és a nélkül, hogy bárkinek képviselői tevékenységét bírálni akarnánk, kötelességünk az ország nyilvánossága előtt elhangzott súlyos vád tisztázását kérni. — Teljes tisztelettel: Olvashatatlan aláírás, elnök.« Mindenekelőtt mind a magam, mind vitéz Imrédy Béla képviselőtársam nevében leszögezem, hogy a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak és szakszervezeteknek) elvi okoknál fogva nem válaszolunk, mert ebben a ki íéjezésben az internacionálé képviselőjét látjuk és nem magyar munkások szervezetét. (Úgy van! Ügy v\an! a szélsőbaloldalon.) Választ azonban adunk azért, mert ez a magyar bányamunkást érdekelheti, különösen mivel a szakszervezeti elnök levele szerint gondoskodás történt arról, hogy vitéz Imrétdiy Béla képviselőtársunk beszéde a munkások előtt ismeretes legyen, elképzelhető, milyen célzatos kommentárokkal. Ennek a magyar bányamunkásnak tehát szívesen válaszolok képviselőtársam nevében is. Vitéz Imrédy Béla képviselőtársam beszédének a szakszervezet levelében idézett része után következett egy mondat, amely megfejti az egész állítólagos súlyos vádat. Ez a mondat a következőképpen szól (olvassa): »Itt is gyökeres, jól átgondolt, egységesen megszervezett és felelős vezetőkre bízott belenyúlás szükséges ócskán liberális elavult ipari szervezetünkbe és munkaerőgazdálkodásunkba.« Vitéz Imrédy Béla idJézett felszólalásában a vádlott, tehát a jelenleg nem kielégítő ipari szervezettség. Tény az, — az iparügyi miniszter úr is beismerte, de ez közismert is — Eogy a szénellátásban fennakadás van és a kapacitás kihasználására vonatkozó többi megjegyzése képviselőtársamnak is helytálló, amint voltam bátor ezeket igazolni. Baj tehát van és ezért Imréidíy Béla szeri nt nem csupán a kormányt lehet felelőssé tenni, hanem felelősség hárul mindazokra, akik az iparnak akár munkaadói, akár munkavállalói frontján a befolyás birtokában vannak és felelősek is elsősorban azért, mert nem tudják az összműködésnek azt a szükséges fokát egymás között megteremteni, amely szükséges volna, hogy a hiányzó irányítást pótolni tudják. Nem szabotázzsal és nem bűncselekménynyel vádolt képviselőtársunk, hanem egészen egyszerűen politikai kritika tárgyává tette azokat a letagadhatatlan jelenségeket, amelyeknek bekövetkezésében az általános háborús viszonyok mellett kisebb-nagyobb részük van mindazoknak, akikre a feladatokkal való megbirkózás problémája hárul. Egy meglevő és elavult gazdasági szervezetben résztvevő tényezők működésének kritikája pedlig megilleti a törvényhozót és abba kívülállónak beleszólása semilyen formában nincs. (Zimmer Ferenc: Ez világos! Hová jutunk akkori! —• Piukovieh József: Mint 1918-ban. — vitéz Imrédy Béla: Ez a terror első foka! — Egy hang a szélsőbaloldalion: Kezdik 191ê-at!) Végül még egyet! Nem hiszem, hogy megcáfolnának a szakszervezetek, ha anna,k a nézetnek adok kifejezést, hogy a szakszervezetekben aligha világosítják fel a tagokat arról, hogy a most folyó háború a mi háborúnk, hogy ennek nagy szövetségesünk oldalán való megnyerése milyen nagy éndteke az országnak és mennyire meg kell feszítenie minden embernek minden erejét ennek a célnak szolgálatában. (Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Ha pedig ez így áll, — és minden jel, már magának a Népszavának tónusa is arra mutat, hagy ez így áll — ez már egymagában jogosulttá teszi képviselőtársam kritikáját, amely — ismétlem — jogos törvényhozói kritika nem a kötelességet „teljesítő munkással szemben, hanem szervezettel szemben. (Zimmer Ferenc: Kikérjük magunknak. •— Egy hang a szélsőbaloldalon: Peyert megkérdezek, hogy kétemeletes házat miért épít?!) Egyébként jó volna, ha ennek a levélnek ezt a kitételét, amelyben megállapítják, hogy mindenki, aki a termelést szándékosan akadályozza, a fennálló törvények szerint büntetendő, elolvastatnák- a szociáldemokrata pártnak salgótarjáni szakszervezeti vezetőjével is, mert akkor meg fogja talán állapítani a pesti elnök, hogy amikor Salgótarjánban a kormány a kényszerű vasárnapi munkaikiesést — amely a bányamunkásnál nem hidalható át, mert egy napot feltétlenül rá kell szánnia arra, hogy tisztálkodjék, rendesen megfürödjék, itt tehát nem lehet úgy, mint egyéb iparágakban, a vasárnapot is munkában tölteni — részben úgy kívánta fedezni, hogy a szombati napon a dogozók a két nyolcórás műszakot 4—4 órával tolidiják meg, ezt a szociáldenaokrata vezetőség hogyan fogadta? Miután ezt a túlrniunkát 25%-os munkabérpótlékkal és azonkívül természetbeni szolgáltatások felemelésével kívánta a kormány javadalmazni, a munkásság igen szívesen ment bele, ellenben hogy hogyan fogadta ezt a szociáldemokrata párt ottani vezetősége, ennek tanulmányozását nagyon ajánlom a budapesti elnök figyelmébe; ennek ismeretében talán a levélnek ezt a paszszusát kevésbbé emelte volna*iki. Ezekben voltam bátor vázolni termelési helyzetünket a széntermelés tekintetében. Másik legfontosabb háborús anyagunknak, a vasnak' termelésében, azt hiszem, mindenki világosan látja az állapotokat. Vagyok bátor utalni arra, hogy mi már 1940-ben, amikor erről az ellenzéki oldalról első kritikánkat elmondottuk, rámutattunk arra,, hogy egy háborúban álló kontinensen a vastermelésnek a jelentősége mekkora és hogy nálunk, orszá-