Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-353

6 Az országgyűlés képviselőházának 353, ülhetne össze éspedig- a rendeletek előzetes bemutatása .alkalmával. Ezért volna .szükség- a két bizottság működésének és hatáskörének r jobb összehangolására, amit egyszerű törvényalkotással éppen a mostani felhatalmazási javaslat kapcsán meg lehetne tennie a kormánynak és nagyon sajnálom, hogy most ezt az alkalmat a kormány ebben a vonatkozásban nem ragadta meg. Kié'rném tehát — és őszintén örülnék, ha méltóztatnék a kormány résziéről javaslatomat magáévá tenni —, hogy a bizottsági tárgyalás során új szakasz, illetőleg szakaszok beiktatásával ez a hiány kiküszöböltetnék s a két bizottság — a 36-os és ,a 42-es bizottság — működésének összhangja megoldásra jutna. T. Ház! Ezekután rátérnék a tulajdonképpeni javaslat bírálatára. Előrebocsátom — mint ahogyan a meghosszabbítási javaslat előzőévi tárgyalásain is világosan és nyíltan kifejezésre futtattuk —, hogy aimi a javaslat lélrdemi részét illeti, azaz, hogy a kormány felhatalmazást kér arra, hogy a parlamentáris rendszer keretén belül maradva, mégis a törvényhozásnak ^sokszor hosszadalmas és nehézkes ügymenetén és törvényalkotói eljárásán magát túlélve, a törvény által szabályozandó kérdésekiben a szükséges rendelkezéseket rendeleti úton tehesse meg, mondom, ezt az elvet és a kormánynak ezt a kívánságát mi helyesnek lés méltányosnak tartjuk, annál helyesebbnek és annál méltányosabbnak, minél inkább és minél mélyebben .megyünk bele a háborús helyzetbe. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Annak az okát, hogy mégis a törvényjavaslat ellen iratkoztam fel, méltóztassék kizárólag* abban látni, hogy

1 a kormány eddigi gazdaságpolitikai működése és annak eredményei — sajnálattal kell .megállapítanom — a legtárgyilagosabb bírálat szemüvegén nézve sem töltnetne'k el bennünket bizalommal a kormány működiéise iránt. Hogy ne untassam a t. Házat hosszadalmas elméleti és általános megállapításokkal, annál inkább sem, mert hiszen egy hosszú tárgyalási ciklusnak a végén vagyunik, amikor valamennyien belefáradtunk már ezekbe a hosszas tárgyalásokba, — nem tudom, hogy ennek a nagy munkának lesz-e valamelyes eredménye is. — ezért én mindjárt konkrétumokkal kezdem a dolgot és bírálatomat a termelés . problémáival kezdeném, mint amely szektor a gazdasági életben vitán felül a legjelentősebb, hiszen ezt a törvényjavaslat címe is kifejezésre juttatja! a termelés folytonosságának biztosításáról szóló megfogalmazásában. • Kezdem a megállapításaimat azzal, hogy a termelésre vonatkozóan, Imrédy Béla t. képviselőtársaim tett egy^ megáll api tást a felhatalmazási javaslat tárgyalása kapcsán, azt .mondta, ugyanis, hogy a. termelés irányításában lina sokkal nagyobb szerepük van a GyOSznak és a szakszervezeteknek, mint amennyit a fiktív kormányzati működés javára vagy terhére ínhatunk- (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Laky Dezső t. képviselőtársam, a 'kormánypárt vezérszónoka megadta erre a választ abban a formában, hogy mégis csak van a kormánynalk valamelyes érdeme abban, hogy széntermelésünk néihány esztendő alatt a kétszeresére fokozódott. Az iparügyi miniszter úr már sokkal szerényebb és óvatpsahb volt, csak 30%-os eimelkedéisről beszélt. Én őszintén csodálkoztam, hogy Laky képviselő úr ilyén szedése 1943 december 10-én, pénteken. rény volt és a 100%-os emelkedésre a szén példáját hozta fel. Miért nem méltóztatott az acél példáját felhozni, amelynek termelése ugyanabban a periódusban, amelyből a szenet méltóztatott kiragadni, mint példát, tehát az 1932-es esztendőtől 1940-ig-, — mint amely esztendőnek a termelési száímai a statisztikában még nyilvánosan szerepelnek, — felemelkedett 18.000 vagonról 73.000 vagonra, szóval 400%-kal? Vagy méltóztatott volna a va »termelést felhozni, amely ugyanebben a periódusban 7000 vagonról 42.000-re, tehát^ 600%-kai emelkedett. Meg- kell tehát állapítanom azt, hogy ezek a kiragadott példák egyrészt nem illusztrálják azt a ténykedést, amelyet a termelésnek ebben az elmélkedésében a kormányzat javára kellírni, másrészt pediig olyan adatokat hasonlítanák össze, amelyek egy gazjdasági depresszió legmélyebb pontjából indulnak ki és ilymódon objektív összehasonlításra nem alkalmasak, (SzöllŐsi Jenő: Ügy van!) nem alkalmasak arra, hogy objektív képet kapjunk. Az egész szénkérdiéis és a széntermelés mikénti állása, azt hiszem, gazdasági életünket és háborús potenciálunkat olyan mértékben befolyásolja, hogy megéri ezzel a kérdéssel néhány percig foglalkozni. (Ügy van! Ügy van! Hadijuk! a szélsőbaloidalon.) Megállapíthatjuk azt, hogy az a bizonyos termelési mennyiség, amelyből Laky képviselő úr kiindult, az 1932-es termelés, az a bizonyos 670.000 vagon évről-iétvre emelkediett, amint a gazdasági életben javulás mutatkozott, mindaddig, amíg 1939-hen, amikor magani voltam az iparügyi miniszter, tehát figyeleimmel kisérhettem az eseményeket, elérte az 1,070.000 vagont, majd a következő esztendőben, 1940ben elérte — ezek szintén nyilt számok a Statisztikai Közleményekből — az 1,150-000 vagont. Pontosan visszaemlékezem arra, hogy az 1,070.000 vagonos termelésnél az 1939. évben- én mint miniszter, a bányákat ,a többtenmelésre egyszóval sem buzdítottam; többet termeltek egyszerűen azért, mert a termelés fokozása kifizetődött. Ugyanez volt a helyzet az 1940. évben hivatali utódomnál, amikor is szintén többet termeltek, de a tennielés fokozása már nehézségekbe ütközött. Ha. a bányákkal érintkeztem és nálam mint miniszternél megjelentek, sohasem volt arról szó, hogy mennyivel fokozzuk a. termelést, ellenkezőleg azt kérték tőlem, hogy — akkor már a Németországgal megkötött kereskedelmi megállapodás következtében mindinkább növekvő importunk volt szénben, — itt tehát az importban lehetőleg ne essünk túlzásba. Méltóztatnak tudni, hogy szénimportuiik az 1932. évi 30-000 vagonnal szemben az elmúlt esztendőben 150.000 vagonra emelkedett, tehát ők védelmet csak az import ellen kértek, de szó sein volt arról, hogy én mint kormány a termelés fokozására buzdítottam volna őket. így tehát szó sem lehetett a kormányzat beavatkozásáról, s ezért h.a> az 1940. évi utáni esztendőt mint kiindulási bázist a statisztikánál méltóztatik elfogadni, ugyancsak alulról felfelé t

számítva az 1,150.000 vagontól az ez évi termelésig, amelyet Laky képviselő lir 130 millió mázsában jelölt meg, azaz 1,300.000 vagonban, — nem hiszem ugyan, hogy ezt a számot el tudjuk érni — úgy azt hiszem, ha kellő tárgyilagossággal nézzük ezt a kérdést, akkor megállapíthatjuk azt, hogy végeredményben a termelés albban a periódusban, amikor a kormányzat programjául tűzte ki a széntermelés fokozását és mindent elköve-