Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

Az országgyűlés képviselőházának 356. túra helyes irányban fejlődjék ki a falun, hogy a falunak a kukurális igényeit úgy elégítsük ki, hogy ezzel bizonyos mértékben nevelőmunkát végezzünk kint a falun. Nézzük meg azokat a filmeket, amelyeket ma úgy szeretnek az emberek —jó magam is — végignézni. Hála Istennek, a falu is reagál a filmelőadásokra, de nézzük meg, vájjon ezek a mozgószánházak építőmunkát, nevelőmunkát végeznek-e a falun? Nem gondolnám, hogy pl. a Karády-filmek vialaini nagy nevelőhatással lennének a falura. (Piukovich József: Zsidó filmek is járnak a falun, p!'Idául 'Kabossal!) Vájjon nom lehetne-e gazdasági filmekkel oktatni és nevelni a falu népét? Mennyi, de mennyi ilyen alkalom nyílnék meg, amelynek révén kulturális téren is nevelni lehetőié a falut. Vagy nézzük meg, hogy azokból a leányokból, akik feljárnak Budapestre cselédnek, ha visszakerülnek a vidékre, lesznek-e olyan gondos családanyák, amilyenek az édesanyáik yoltak. Nézzük csak meg, erkölcsi téren, micsoda rombolást végeznek azok a hónapok, amelyekben a oseiécSeány Budapesten szolgál. (Piukovieh József: Zsidóknak elsősorban!) Nézzük meg, vájjon amikor ezek a lányok hazamennek a faluba, ugyanazt a régi nótát dalolják-e, vagy azokra a régi magyar nótákra táncolnak-e, mint azelőtt, amíg meg nem kóstolták a fővárosnak ezt a modern nevelését* Níjzzük csak meg! Éppen erről a kérdésről beszélt itt Pálffy Károly tisztelt képviselőtársam. Égető kérdés ez mind, hogy vájjon vissza tudjuk-e adni a lelkét, a szívéit, a faj iránt való érzését a fiatalságunknak. Vájjon vissza tudjuk-e adni azt a lányt újra annak a falunak, olyan édesanyának, amilyennek lennie kell? Vájjon helyes mederbe tudjuk-e terelni mai fiatalságunk nevelésében, azt a romboló szellemet... (Piukovich József: Álkultúra!), amelyet éppen a moziknak hátrányos befolyása folytán szívnak magukba? Ezek volnának azok a kérdések, amelyekre a kultuszminiszter úrnak igenis nagyobb súlyt kellene helyeznie. Ezek azok a kérdTisek, amelyeket a falu problémájával állandóan napirenden kell tartanunk, különösen nekünk, kisgazda képviselőknek. T, Ház! Ha végignézzük iá falu életét, látjuk azt, hogy nemcsak viseletében, hanem minden formájában majmolja már a falu a fővárosinak és a külföldi kultúrának szokásait. Vájjon mi lesz ennek a falunak a vége? Vájjon mi lesz a faluban felnevelkedő parasztságnak • vagy gazdasági cselédségnek a jövője? Sokat beszélünk itt az egykéről, arról, hogy hogyan lehetne megmenteni magyarságunkat, Sokat beszélünk arról, hogy új örökösödési törvénnyel vagy egyebekkel állítsuk-e meg ezt a nemzetromboló munkát, amely folyik ebben az országban. Pedig nagyon sok olyan laükalom van, amelyet megragadhat* nánk arra, hogy igenis a magyar falut régi magyar szokásaiban, régi magyar mivoltában megtarthassuk* Nlfszzük csak meg a városi munkásságot. Nem irigyeljük mi a városi munkásság helyzet)'*. Tudjuk nagyon jól, hogy a falun az a magyar parasztság sokkal magyo,bb áldozatokat is meg tudna hozni, még a mostaniaknál is nagyobbat ha azt látná, hogy <a köz érdekében meghozott áldozatainak gyümölcsét a hadiüzemekben dolgozó munkások kapülése 1943 december 16-án, csütörtökön. 153 ják. (Taps a szélsőbaloldalon.) Mit látunk ezzel szemben? Azt látjuk, hogy amikor a falun a szoptatós anyáknak nem jut tej, ugyanakkor dőzsölnek a tejeskávéban azok, akiknek semmi közük az országhoz. (Piukovich József: A pesti kávéházakban!) Ha azt keressük, hogy azt a szakadást, amely város és falu között van. mi idézte elő, azt válaszolhatom, előidézte az egymillió grammofom, amely ebben az országban ma is dolgozik. (Füssy Kálmán: A zsidók!) Ezek idézték elő a szakadást, ezek csinálják a feketepiacot, ezek fejtenek ki minden káros hatást, amely ebben az országban jelentkezik. Hiába hozza ide az igazságügyminiszter úr azt a törvényjavaslatot, amelyekkel szigorúbb büntetést kíván az árdrágítókra mérni. Elkésett az igazságügyminiszter úr ezzel a javaslattal. Eppem a múltban hallottam, hogy az egyik járásbíróságra bevisz a magyar krumplit és amikor már mindenki kapott belőle, azt kérdi a leiekkönyvvezető: »Mondja csak, András bátyám, van-e még két mázsa krumplija a kocsin, mert az elnök úrnak is kellene? — Erre azt mondja: »Éppen annyi van.,« — Leviszik a pincébe s azután följön a magyar s bemegy az elnök úrhoz és azt mondja neki: »Elnök úr, levittem két mázsa burgonyát.« — »Hát akkor mit fizetek?« — Erre a magyar megijed, mert az árát kérdik tőle. Most azt mondja az elnök; »Jó, jó! Fizetek én többet is, de me szóljon senkinek, mert akkor magát is becsukjá^meg^ engem is.« Erre András bácsi elneveti magát és azt kérdi: »Elnök úr! Az ajtót ki csukja be, mert a fogházőröknek is hoztam?« (Élénk derültség.) Elkéstünk tehát evvel a javaslattal, mert annyira elburjánzott már a feketepiac, hogy az ember sokszor nem is tudja, mikor esik a törvény karmai közé. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem tudja, hol a fehér piac!) Nem tudja, hol és. mikor esik bele ezekbe a büntető szankciókba. Tisztelt Ház! így állunk végig az egész vonalon és ismétlem, ha nézzük, hogy az említett szakadást, amely a város és a falu között fennáll, mi idézte még elő, azt mondhatom: előidézte az is» hogy amikor a falu munkása, a falu cselédsége, a mezőgazdasági munkásság a fővárosba került, elszakadt az ősi rögtől. Ez nemzeti betegség rajtunk. Nemzeti betegség, mert az ilyen ember rögtön megtagadja őseit, már pedig amelyik nemzet az ősi gyökereitől elszakad, az à nemzet elszakadt végleg az őseitől. Nézzük csak meg, hogy mi történik itt bent a fővárosban, A parasztszidás» tisztelt Ház, az napirenden van (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalion, — Piukovich József: Gyűlölet!) akár a villamoson, akár másutt Nagy gyűlölet alakult ki és éppen azoktól hallja az ember, akiknek vagy az édesapja, vagy talán még ő maga is a faluról származik. (Krancz Rajmund: De^ a nagyapja egészen biztosan!) Itt vannak a mély hasadások a város és a falu között. Tiszelt Ház! Engedjék meg, hogy foglalkozzam egy másik kérdéssel is, és pedig ez a kisgazdapárt kérdése. Nagyon sok vita hangzott el a kisgazdapárt álláspontjáról. Mielőtt ennek bírálatába belekezdenék, engedjék meg, hogy 'egy esetet mondjak el. Az 1935—36-os láfvekben történt amikor a lovasberényi választókerület mandátuma megüresedett. Grieger Miklós lépett fel képviselőjelöltnek es mikor a mandátumot elnyerte, nagy bankettet rendeztünk tiszteletére. Ezen a banketten 23*