Képviselőházi napló, 1939. XIX. kötet • 1943. december 10. - 1944. november 9.

Ülésnapok - 1939-356

154 Az országgyűlés képviselőházának B56. ülése 1943 december 16-án, csütörtökön. Dulin Jenő, akkori kisgazdapárti képviselő elmondotta., mi indította őt arra, hogy politikával foglalkozzék és mi indította arra, hogy éppen a kisgazdapártnak legyen képviselője. Elmondotta, hogy az 1918-as szomorú napokat követő kommün .alatt egyszerre nagy zaj támadt községében. Dobszóval hívták össze az embereket és ő, aki mint ügyvédember, neon messze lakott a piactértől, szintén kiment, hogy mi történik ott? Látta, hogy egy bitófa áll a piactéren, a Lenin-fiúk kordont alkotnak és elővezetnek; egy 18 éves parasztgyereket, akit az édesanyja kísért bizonyos távolságban. Mikor a vésztörvényszék ítéletét felolvasták, az ítélet végrehajtása előtt, a gyermek azt kérte, hadd ölelje meg mégegyszer az édesanyját. Ez a parasztasszony — az ő elmondása szerint -— tavasz lévén, nagykendőiben kísérte el fiát a vesztőhelyre és amikor átölelte, előhúzott a kendője alól egy nemzetiszínű szalagot, beteitté fiának a nyakába és azt mondotta.: fiam, ha meg kell ihalnod, ezzel a szalaggal együtt halj meg. Nagyon megihatott, bennünket ennek a képviselőnek a beszéde. Nekem most ebben a politikai zűrzavarban, amelybe itt a kisgazdapárt beleesett, eszembe jut, hogy milyen más gondolatok vezették ezt a pártot akkor, amikor még egy nagyatádi Szabó István és egy Gaal Gaston vezette ezt a pártot és hová süllyedt ez a kisgazdapárt politikailag akkor, amikor annak élén egy Eckhíardt Tibor állt. Amikor látom ezt a zűrzavart, amelybe — mondom — a kisgazdapárt beleesett, bár sajnálom elsősorban azt a két papot, aki benne van és azt az egypár kisgazdát, akivel együtt érzek gazdasági fronton — csak sajnálom ezeket az embereket, hogy ennek a politikai puosnak martalékai lettek, de egyben eszembe jut az is, vájjon ha ezek elmennek majd agitációs propagandára, hogyan fogadja majd az a község őket, ha ott látják mellettük: Peyer Károlyt, aki akkor ennek a bizonyos 150-es tanácsnak tagja volt a kommün alatt és hogyan fogja majd őkeit nézni annak a községnek a néipe, amely ezelőtt 25 évvel éppen ezen a piactéren látta azt a megható jelenetet. Amikor látjuk ezeket a jelenségeket, akkor akaratlanul bele kell kapcsolódnoim Simon Ferenc igen t. képviselőtársam beszédébe, aki, mondhatom, őszinte•'_tiszta magyar paraszt becsülettel mondotta el beszédét és egész beszedte folyamán tulajdonképpen a. Paraszt Szövetséggel foglalkozott. Én éppen olyan őszinte akarok lenni, mint amilyen Simon Ferenc barátom volt s engedje meg a t. Ház, hogy kif ejtsem, mi az a nagy különbség, amely bennünket és engem a parasztszövetsélgtől elválaszt. Különben azok a férfiak, akiket én nagyrabeasülök mint kisgazdákat, nagyon jól tudják, hogy mely kérdés volt az, amely engem a parasztszövetségtől és a párttól is visszatartott és mely kérdések azok, amelyek miatt mi politikailag nem tudunk egyetérteni. Mi már akkor is láttuk azt a nagy távolságot, amely bennünket a kisgazdapárt vezetőségétől, helyesebben a parasztszövetség akkori elnökétől politikailag elválasztott és láttuk előre a félrefogást, amely most már világosan bekövetkezett a kisgazdapártnál. Ezek voltak azok az okok, amelyek minket a parasztszövetségtől távol tartottak. (Csizmadia András: Kisgazdapárt és a Paraszt Szövetség — ez nagy különbség!) Mint mondottam, igazi őszinte beszéd volt az, amelyet Simon Ferenc képviselőtársunk mondott es engedjék meg, hogy ilyen őszintén nyilatkozzam Csizmadia András t. barátom közbeszólásáról is. A különbség, t. képviselőtársain az, hogy ugyanaz a személy hívta életre és létre s taposta az első lépéseket a Paraszt Szövetségnél,' akinek hivatalból le kellott mondania az elnökségről, már pedig, akit egyszer a kígyó megcsípett, az a gyíktól is fél. (Csizmadia András : Azért van a szövetség, hogy ha már a kígyó megcsípett, ne féljünk a gyíktól!) Be tovább megyek! Simon képviselőtársam tisztán azért mondotta el ezt a beszédét, hogy bebizonyítsa azt, hogy a magyar parasztság teljesen távol áll minden néven nevezendő felforgatástól (Ügy van! Ügy van! jobb/elől.) és most éppen a Ptarasztszövétséget akarják ennek ellensúlyozására odaállítani. Mi ezt tudomásul vesszük, azonban vigyázunk és nézzük, vájjon ezen az úton, ebben a formában megy-e továbbHa így megy, higyjék el, mélyen t kisgazda képviselőtársaim, hogy innen, erről az oldalról is éppen olyan támogatásban részesülnek, mint a túloldalról, (vitéz Jaross Andor: Csak osztály szervezkedés! — Csizmadia András: Nagy tévedés'! Nagyon nagy tévedés. Ezen bukott meg a kommün és ennek háta mögé bújtak akkor is .azok az emberek, akik most éppen ledorongolják. — Zaj. — Halljuk! — Elnôîk csenget.) Most engedje meg a t Ház, hogy pár ránk, kisgazdákra nézve sérelmes gazdasági kérdéssel is foglalkozzam. Ilyen például az anyagelosztás körüli eljárás. Tudjuk nagyon jól, hogy »a 100 holdon felüli r gazdaságok gazdaságuk szükségletét személyileg kérhetik az anyaggazdálkodási hivataltól, de ugyanakkor a kisgazdák csak az ipartestületek útján juthatnak lószerszámbőrhöz és hasonló gazdasági cikkekhez. Az én ipartestületem területén pl. a nagygazdaságok lóállománya a kisgazdaságok ló állományának csak 21*5 százaléka, mégis ezek direkt kérhetik gazdasági szükségletükre a bőrt az anyaghivataltól, ugyanakkor pedig a kisgazdák számára 2200 lóra 70 kg bőrt utalnak ki az ipartestületek útján a szíjgyártóknak lószerszámokra. (Egy hang jobb felől: Az még sok! Mi 17 kilót kaptunk! — Mozgás. — Elnöfo csenget.) Ezek a gazdasági kérdések, amelyekeji végigfuthatnánk a patkóvastól egészen a ráf ig, nem bántanák annyira azt a gazdatársadalmat, ha nem látnák azt, hogy ugyanakkor feketén hihetetlen mennyiségeket lehet beszerezni. Az egyik építőmester a múltban hozzám jött és azt mondotta, hogy neki 20 métermázsa szöget es 20 métermázsa drótot ajánlottak fel. Azt mondja, ez olyan nagy kvantum, amelyet ő az iparában nem tud elfogyasztani, tehát nem is hajlandó megvenni, de a felét szívesen átvenné. Amikor azt látom, hogy 40 métermázsa ilyen dugárut árulnak, nem hinném, hogy ez a kereskedelemben van. Nagyon ajánlanám a kereskedelemügyi miniszter úr és különösen a közellátásügyi miniszter úr figyelmébe, nezzen ez után a kérdés után, hogy esetleg nem mindjárt a gyárból kerül-e ki az, ilyen dugáru, mert nem gondolnám, hogy van olyan kereskedő, aki 40 métermázsa ilyen dugáruval gseftelhetne. Ezek féttek volna azok a kérdések, amelyeket el óhajtottam itt mondani. Kérnék még tíz perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja*